A szépirodalom olvasása alapjáraton egy magányos tevékenység. A betűtengerben elmerülve könnyen egy másik világban találjuk magunkat, miközben a szerző gondolataival is gazdagodunk. A könyv befejezése után viszont nem mindig tudjuk megosztani másokkal az élményeinket, hiszen az ismerősök nem biztos, hogy olvasták az adott művet, vagy ha igen, lehet már nem emlékeznek rá. Ezért is érdemes belépni egy-egy olvasókörbe, melyeknek még számos előnye van.
Először is visszaszoktatnak minket az olvasásra, ráadásul a mélyolvasásra. Kormos Lili újságíró, a 2019-ben indult Analóg Olvasó Mozgalom alapítója szerint utóbbi képesség azért fontos, mivel általa elmélyülhetünk a szövegben, miközben nemcsak a kognitív képességünk, de az empátiánk is fejlődik. Hisz bár a mai világban sokat olvasunk, azt javarészt a számítógépen vagy a mobilunkon tesszük, az „olvasmányunk” nagy része pedig hírekből vagy posztokból áll. – Az interneten hajlamosak vagyunk ráadásul gyorsan és kihagyásokkal olvasni. A szemünk olykor csak a lényeget, a vastagbetűs részt keresi, így könnyen kimaradnak fontos információk – mondja Kormos Lili, aki szerint így kevésbé tudunk komplex képet alkotni a valóságról, és a mélyolvasás hiánya miatt bizonyos idegrendszeri pályáink sem alakulnak ki. Másfelől a tudatot is megterheli a ránk zúduló információmennyiség, éppen ezért érdemes regényt is olvasnunk, hogy visszalassuljunk, és élvezzük azt, ahogy épül egy történet.
– Az első kihívásunk az volt, hogy mindenki próbáljon meg egy hónapon át, este, elalvás előtt legalább tíz oldalt elolvasni anélkül, hogy bármilyen kütyüt vinne az ágyba – mondja Kormos Lili, aki szintén furán érezte magát, hogy olvasás közben nem kereshet rá az éppen felmerülő gondolataira, de aztán élvezni kezdte, hogy sikerül a szövegre figyelnie és visszavennie a tempóból. Most a mozgalom tagjai éppen az Anna Kareninát olvassák, melyhez a tagok kaptak egy heti felosztást, így a szöveggel mindenki arányosan tud haladni. – Én sem olvastam még a regényt, így nekem is élmény, hogy a történetet a többiekkel együtt élhetem át – mondja az alapító.
A Betűfalók nevű olvasókör szintén személyes okból született, amikor Péczely Dóra irodalmi szerkesztő elhatározta, hogy újraolvassa a Háború és békét. – 2014-ben a regény újra kijött az általam legjobbnak ítélt borítóval, így megkérdeztem az üzenőfalamon, kinek lenne kedve velem olvasni. Kiderült, hogy nem vagyok egyedül ezzel az őrültséggel – mondja Péczely Dóra, aki létrehozott egy oldalt a Facebookon, hogy azon vitassák meg társaival, ki mit gondol a könyvről. Noha a szerkesztő egyszeri kalandnak szánta a közös olvasást, nemsokára megalapította a Betűfalók nevű csoportot, melyben a tagok havonta egy könyvet szavaznak meg, amelyről online beszélgetnek közösen. – Sokan szerettek volna élőben találkozni, de felmértem, hogy ez mekkora szervezéssel járna, így elengedtem ezt a lehetőséget – mondja Péczely Dóra, aki a havi találkozókat inkább online rendezi. A könyveket minden évben rendhagyó tematika alapján választják ki: idén az óramutató járását követik, olyan regényeket olvasnak, amelyben számnevek szerepelnek. Márciusban például Szerb Antaltól A harmadik torony van terítéken.
Az olvasókörök nagysága persze eltér. Míg az Analóg Olvasó Mozgalom közel ezerkilencszáz tagot számlál, addig a Betűfalóknak nyolcvannyolc követője van. Mindez nem jelenti azt, hogy a virtuális csoportokban mindenki megosztja a gondolatát, sokan csak figyelik mások bejegyzéseit. A valós térben a közös eszmecsere sok ember között még nehezebb, ezért az élőben szerveződő Izabella Könyvklubban például korábban csak tizenöt személy vett részt. – Muszáj volt korlátozni a létszámot, tizenöt fölött már nem tudunk érdemben beszélni egy könyvről – mondja Seres Lili Hanna író, a könyvklub szervezője. Őt is a közösségi élmény motiválta: noha egyetemista korában sokat beszélgetett a szaktársaival irodalomról, mindig is érezte, hogy szeretné ugyanezt a nem szakmabeli olvasókkal is átélni. 2019-ben egy társművészeti koprodukció során megismerte Bánhidi Lillát, a Teátroom Lakásszínház alapítóját, aki felajánlotta Lilinek, hogy használhatja az Izabella utcai lakását egy könyvklub szervezésére.
A közösségben az első félévében női szerzők alkotásaira esett a hangsúly, a tagok pedig csak nők lehetettek (az alapító szerint a további „szemeszterekben” ez változni fog). – Egy ideje sok női regényt olvasok, az utóbbi időben pedig felismertem, hogy nekem, mint nőnek, ezeknek a szövegeknek milyen plusz jelentésrétege és jelentősége van – mondja Seres Lili Hanna. Az első félév hat olvasmányát a tagok demokratikusan szavazták meg tizenkét könyvből, melyeket az alapító előzetesen mutatott be nekik. És noha a beszélgetések során Lili mindig kitért a szövegek formai és tartalmi oldalára, az egyes résztvevők behozták a saját szempontjaikat is, valaki pszichológiai, más szociológiai oldalról elemezte azokat. – A klubban a különböző olvasatok csak erősítették egymást. Volt, aki ezek miatt szeretett meg utólag egy-egy könyvet – mondja az író.
