Két témakör ihlette a fiatal művész alkotásait: egy részük vallási (szakrális) indíttatású, más részük Oberfrank Luca saját gyermekének születéséhez kapcsolódik. Az egyházi témák feldolgozása nem újkeletű nála, érdeklődése korán a kortárs szakrális művészet szűk keresztmetszetű területe felé irányult. A keresztény, művész családból származó Oberfrank Luca munkáiban saját belső vallási élményeit próbálja leképezni.
Alkotói pályája elején grafikáiban az ima és az írás, mint repetitív képalkotó folyamatok érdekelték, később a hang és a kép kapcsolatának tanulmányozásába kezdett. Ligeti György zeneszerző kórusművének kottaképéből alkotta meg Lux Aeterna című sorozatát (Lux Aeterna I. II. 2017), amelyben a zenemű vizuális képét dolgozta fel. Egy másik, In principo erat Verbum (2018) címet viselő audiovizuális diplomamunkájával pedig arra tett kísérletet, hogy a személyesen megélt lelki tapasztalatait a vizualitáson keresztül a hang médiumába helyezze.
A hanggal való foglalkozás ellenére Oberfrank Lucát mégis az elcsendesedés, letisztultság művészi feldolgozása érdekli, hogy a zenével, a hangokkal végül csendet tudjon generálni. „Képzőművészeti alkotásaim tulajdonképpen az egyéni elcsendesedés terei”- foglalja össze gondolatait.
A Lélek/Tükör/Kép most munkásságának színe-javát bemutatja. Bár a kiállítás gerincét Oberfrank Luca úgynevezett tükörkarc munkái adják, szép számmal láthatjuk textilből készült finom műveit és egészen különleges, sejtelmes „hanginstallációit” is. Amíg az alkotó privát szférájába betekintést engedő művek nagy része szakrális mondanivalójú, a lélekkel és lelkiismerettel is foglalkozik, és a tárlat esszenciáját igazán az alkotó szülésélménye adja. Már a kiállítótér földszinti helyiségébe belépve két textilből varrott, lágyan leomló fehér lepel fogad (Stigma I. II 2021), amelyek a művész szülésélményét jelképezik. A Krisztus öt szent sebhelyeként aposztrofált stigma elnevezés itt két testi és lelki állapotot jelöl. A Stigma I. mandorla formájú bevágása azt a felnyitott sebet jeleníti meg , amelyet a császármetszés során vágnak. Ez a felnyitott seb az alkotó értelmezése szerint a születés kapuja, amelyen át egy új élet, új gyermek érkezik a világra. A Stigma II. ezzel szemben a már lezárt állapotú sebet szemlélteti, a rétegek összevarrt állapotát, és a szülés utáni időszakot hivatott bemutatni. „Munkám a saját testemmel való ambivalens viszonyomat is rögzíti. A sebhely a szülésélmény lenyomata is egyben, az akkor átélt események, belső történések behegesednek a test szövetrétegeivel együtt. Saját hegemet stigmaként fogom fel, ezért Krisztus szent sebeihez hasonlítom azt”- vallja Oberfrank Luca.
A leplek mellett láthatjuk a művész tüköralapú munkáit is, amelyek mindegyikébe feliratokat karcolt. Egyik ilyen, három vékony fakockára applikált tükörkarca a Speculum Spiritalium című sorozata (Speculum Spiritalium/Lelkitükör I. II. III. 2020). A kisméretű CD-lemezre emlékeztető tükrökre vésve Oberfrank Luca fordított, tükörírással írt gondolatai olvashatók. A szövegtestek részletei, amelyek voltaképpen az alkotó saját lelkiismeretének lenyomatai, a hátulról megvilágított tükör előre vetülő árnyékában elolvashatók. A tükörből készült művek között akad olyan, amelybe Mózes első könyvének, a Teremtés Könyvének (Genezis) sorait karcolta, másutt az Angyali üdvözlet (Annuntiantione 2022) vagy a megtestesülés misztériumának (Incarnation I. II. III 2022) egészen aprólékosan bevésett szövegeit olvashatjuk. Tükreivel Oberfrank Luca kihasználja a médium sajátosságait, a lélekhez és a tükörhöz kapcsolódó képzettársításokat, a tükröződés jelenségét is.
Az emeleten egy egész termet szenteltek a szervezők az Aureola című sorozatnak. Az akvarellpapírra készült textilnyomatok központi motívuma a mandorla: a mandula alakú vaginális forma a korai keresztény művészetben tűnik fel: Jézus és Mária alakját körülvevő dicsfényként, és a szakrális geometriában is előszeretettel alkalmazták. Oberfrank Luca sorozatában a forma minden bizonnyal az élet kapuját jelképezi, amelyen keresztül a szellem manifesztálódik.
A tárlat záróakkordja a „hanginstallációkat” bemutató terem. Ezek egyikéhez, a Lélekharang (2019-2022) című sorozat elkészítéséhez saját gyűjtéseit használta fel a művész, aki több hangfelvételt is készített a salzburgi dóm harangjátékáról, majd egy digitális program segítségével egy úgynevezett generatív képsorozatot hozott létre. A digitális formában bemutatott sorozatával azt vizsgálja, hogy miként tud a kép és a hang a tartalom révén egymáshoz kapcsolódni.
A Lélek/Tükör/Kép egy kortárs alkotó különös világába enged betekinteni, aki kendőzetlen őszinteséggel tárja fel privát élményeit. Mélyen elgondolkodtató, érzékeny munkáival a nézőt is arra ösztönzi, hogy nézzen saját lélektükrébe.
Infó:
Lélek/Tükör/Kép
Oberfrank Luca kiállítása
Szentendre, ÚjMűhely Galéria
Nyitva: március 19-ig
