„Az ember művészettel védekezik. Vagy mondhatnám azt is, hogy eldobható művész vagyok” – mondta feLugossy László Munkácsy-díjas képzőművész a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia számára készített székfoglaló videójában. Az abszurd iránt rajongó feLugossy esetében azonban ne számítsunk a klasszikus, szó szoros értelmében vett székfoglalóra, hisz bár a művész a videóban a hatvanas évek végétől napjainkig mutatja be az életútját, olykor a filozófia vizeire kalandozik, miközben a gondolatait a műveiről készült képekkel és performanszokkal is fűszerezi. A székfoglaló tehát egyfajta feLugossy-gyorstalpaló, hiszen annak ötvenhárom perce alatt egy általános képet kapunk a magyar alternatív művészeti szcéna meghatározó alakjáról.
Noha a videó elején a művész klasszikusan indít – elmondja, hogy 1947. június 25-én született Kecskeméten, és már tizenhét éves kora óta foglalkozik a képzőművészettel –, rögtön kitér arra, hogy a továbbiakban álló- és mozgóképekkel fogja illusztrálni mondandóját, elvégre „képzőművészetről elég nagy hiba lenne képek nélkül beszélni”. Az első ilyen illusztráció a Gyorsétkezés című performansz, melyben a művész az ujjaira rögzített sós pálcákat kezd el szuggesztív tekintettel ropogtatni, míg egy másikban két műanyag, játéklovat tart a szeme elé, miközben arról filozofál, hogy a bolygó elérkezett a végromlás állapotához, melyet jó lenne megállítani.
A képek mellett a filozófia is szerepet kap. A művész egyik szövegében arról gondolkodik, hogy az őskorszakban a barlang- és a sziklafestők még nem írtak a képeikhez szöveget, vagyis hagyták, hogy a kép lényege önmagáért beszéljen. „Azt gondolom, csodának számíthatott az első képek születése. Mivel nem voltam jelen, így csak elképzelni tudom ezt a csodát” – mondja az alkotó. Később kitér arra is, hogy a művészetben a hatvanas évek végére, a hetvenes évek elejére már mindent kitaláltak, ezért csak a technikai fejlődésnek köszönhetjük, hogy napjainkban is bővülnek a kifejezés lehetőségei.
A művész ezt a gondolatát egy performansz keretében is előadja: egy zöld színű kukába lapátolja a hamut, miközben azt énekli, hogy „nincs már semmi új, minden új csak régi”. A székfoglalóban persze további filozofikus(nak ható) aforizmák is felvillannak, mint a „Van-e szexuális élet a halál után?”, „Nincs olyan nap, amelyik este újra felkel”, vagy „Gagyira épül ez a rogyasztói társadalom”.
Megtudjuk azt is, hogy feLugossy érdeklődése már fiatal kora óta szerteágazó volt. Tizenhét évesen érdekelte a színház, a színészet, de végül a vizuális művészetek, a fotó, a film és a képzőművészet mellett kötött ki. Persze az írott és a mondott szöveg iránti rajongása is meghatározó, imádja az irodalom, és főleg a költészet világát – a nyolcvanas évektől a szavak, a mondatok is meghatározók lesznek a képein, míg a performanszait gyakran saját hangjával narrálja.
Szó esik életének főbb pontjairól is, az első, 1968-ban rendezett Szentendrei Szabadtéri Tárlatról, amelyet barátjával, a képzőművész efZámbó Istvánnal közösen talált ki, vagy az 1972-ben alapított Vajda Lajos Stúdióról, mely Szentendre máig meghatározó kiállítóhelye, továbbá a 2011-es Műcsarnokban rendezett Sírba visztek című kiállításról, mely a képzőművészekből alakult Bizottság nevű zenekar tagjainak munkáit mutatta be, többek közt feLugossy, efZámbó István és Wahorn András alkotásait.
A videóban a legizgalmasabb részek persze azok, amelyekben feLugossy magáról a művészet mibenlétéről és annak valósághoz való kapcsolódásáról beszél: „Mintha lenne egy időgépem. Mint a filmekben, amelyek inspirálnak vagy ihletet adnak, még akkor is, ha jól tudjuk, hogy az élet az nem mozi. A fikció meg nem valóság. A művészet pedig gyűjtőfogalom, amely talán pontosan kifejezi az élet változatosságát, sokszínűségét, a barlangfestményektől a szakrális és vallási, templomi képeken keresztül egészen a modernizmusig, sőt, még azon is jóval túl”.
Infó:
A székfoglaló megtekinthető a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia hivatalos oldalán vagy YouTube-csatornáján.
