Mikor volt először futballmeccsen?
Hétéves koromban. Az Üllői úton a Fradi 2:0-ra nyert a Dorog ellen, és csak bámultam, hogyan futballozik Novák, Mátrai, Fenyvesi vagy a második gólt szerző Albert. Miközben megelevenedtek előttem a gombfocicsapatom arcai, a 25 ezres tömeg is lenyűgözött. Persze láttam ennél nagyobb közönséget is, például '63 őszén, amikor a Vasas 4:1-re legyőzte az Újpestet, majd a Honvéd 7:2-re a Ferencvárost. Utána egy barátom hetekig azzal szekírozott, hogy új vezényszóra masíroznak a honvédek: hét-kettő, hét-kettő...
Ki volt a gyerekkori ideálja? Gondolom, nem egy bankár.
Jól gondolja: Mátrai.
Miért éppen ő?
Mert hét éven át futballoztam a Kinizsi Húsos csapatában, és a legtöbbször középhátvédet játszottam, ahogyan Mátrai a Fradiban. Az ahogyan persze a posztra vonatkozik, egyéb tekintetben nincs összehasonlítási alap. De jellemző a magyar futball hajdani gazdagságára, hogy Mátrai a válogatottban jobbhátvéd volt, mert középről kiszorította őt Mészöly. Apropó, láttam a Népstadionban azt a meccset, amelyen '67 júniusában a Géczi – Mátrai, Mészöly, Szűcs, Ihász – Mathesz, Fister – Molnár, Varga, Albert, Farkas 11-gyel felvonuló FTC, Vasas vegyes már a szünetben beállította a 4:1-es végeredményt a Flamengo ellen. A második félidőre jöhettek a cserék...
Ma jár meccsre?
Nem.
Miért nem?
Igyekszem udvariasan fogalmazni: sok örömöt az utóbbi 30 évben nem nyújtott a magyar futball. Ráadásul az én generációmnak magasan van az igényszintje. Életem nagy adományának tekintem, hogy extraklasszis játékosok sokaságát láthattam közelről. Szerintem Albert, Bene, Farkas, Göröcs, Machos, Mátrai, Mészöly, Novák, Sipos, Tichy, Varga Zoltán a világ bármely csapatába befért volna.
Tévén sem néz magyar mérkőzést?
Egy-egy válogatott találkozót végigszurkolok. Ám azt tapasztalom, túlzottak a várakozások, e miatt mindenki frusztrált, a játékosok és a nézők is. A futballisták akarnak, küzdenek, de nem tudnak mit kezdeni a korlátaikkal.
Mit szól a hazai labdarúgásba pumpált százmilliárdokhoz?
Attól, hogy mérhetetlen adófizetői pénzt öntenek bele versenyhelyzet és követelmények nélkül, nem lesz jobb a futball. Sőt, a rengeteg pénz kontraproduktívvá válik. A kézilabdában, amely a labdarúgással pénzügyileg-gazdaságilag összevethetetlen, a világ legjobbjait tudjuk megvenni. Ám a válogatott tekintetében a kézilabdában is ott tartunk, ahol a futballban, amelynek magyar bajnokságában harmadosztályú külföldiek szerepelnek.
Minden relatív: ez legújabban elenyésző probléma.
Ha két héttel korábban a hogylétem felől kérdez, azt mondom, jól vagyok a családommal együtt. Most viszont... A háború még annál is nyomasztóbb, mint hittük volna, nyilván azért, mert a mi nemzedékünk számára elképzelhetetlennek tetszett, a nukleáris fenyegetésről nem is szólva. Korábban úgy tűnt, Vlagyimir Putyin hideg fejjel gondolkozik. Kiderült, hogy korántsem.
A családját hozta szóba. Úgy érzi, félteni kell?
Közvetlenül nem. De a magyar kormány álláspontjában döntő változás következett be, Áder János nyilatkozata maga a fordulat. S Putyin kiszámíthatatlan. A magyar vezetés bármennyire hízelgett neki eddig, számára akár ellenségek is lehetünk. Amúgy korábban is tisztában kellett volna lenni azzal, hogy a szövetségeseink és a számunkra legfontosabb értékek tőlünk nyugatra vannak. A háborúval a keleti nyitás végképp megbukott. Ez nagy zavart okoz a Fidesz táborában, amelynek azt sem lehetett könnyű feldolgoznia, hogy – a történelemben először – a magyar jobboldal oroszbaráttá lett.
Most azt mondják, ki kell maradni a háborúból.
Tényleg jó volna, de ez sem erkölcsileg, sem gazdaságilag nem lehetséges. A szankciók negatív hatással lesznek az unió összes polgárára. Az orosz gázszállítás megcsappant, a földgáz, a villamos energia ötször annyiba kerül, mint egy évvel ezelőtt. Az pedig illúzió, hogy Magyarország kaphat – ráadásul olcsó – földgázt, miközben az unió többi állama nem. A háború és az eddigi politika árát menthetetlenül meg kell fizetni. A befagyasztott rezsiárak évi hat-nyolcszáz milliárdos költsége – jóllehet nem közvetlenül – a lakosságra hárul, miként az MVM is ráterheli a kieső összeget a vállalkozásokra. A rezsicsökkentés egyébként is antiszociális: az kapja a legnagyobb támogatást, akinek ötszáz négyzetméteres háza van.
Lehet, hogy naiv a kérdés: elfogadható üzletelni az agresszorral?
Pragmatikusnak kell lenni. Egész Európa, így hazánk is jelentős energiafüggőségben van Oroszországtól. Ha nincs elegendő villamos energia, akkor a termelést vissza kell fogni, ezáltal kirívó infláció lehet, s akár százezres nagyságrenddel is növekedhet a munkanélküliség. E veszély azért is fennáll, mert az orosz bankokat kiiktatták a nemzetközi fizetési rendszerből, így az oroszok előbb-utóbb elzárhatják a csapokat, mivel az energiáért kapott ellenértéket alig tudják felhasználni.
E súlyos helyzetben mi a legfőbb remény?
Az, hogy régen láttam ennyire egységesnek a szabad világot. Az Orbán-kormány mindig azt hangoztatta, az unió képtelen gyors és határozott döntésekre, ám előttünk van a nagyon is szembetűnő ellenpélda, akárcsak a pandémia idején. Ha április harmadika után is az eddigi rezsim marad hatalmon, akkor az idáig a szőnyeg alá söpört ellentmondásokkal is szembe kell néznie, és muszáj kibékülnie az Európai Unióval, valamint visszatérnie a liberális demokráciához, mert az EU-források elmaradása óriási csapás lenne. Ne feledjük: gazdaságtörténeti értelemben is példátlan uniós támogatást kaptunk az utóbbi tizenkét évben.
Lesz vb az idén?
Jó kérdés, hiszen a világbajnokság feltételezi a világbékét. Az pedig nagyobb adomány még Albert vagy Varga játékánál is.
