Ha belépünk a Magyar Képzőművészeti Egyetem lépcsőházába, majd végigsétálunk a rektori folyosón, akkor olyan érzésünk lehet mintha egy reneszánsz kori olasz palotában járnánk. Főleg most, hogy az egyetem a 150 éves fennállásának alkalmából renovált több épületrészt, és restaurálta Lotz Károly XIX. században festett freskóit, melynek allegorikus női figurái a lépcsőházban a különböző művészeti ágakat – többek közt a festészetet, a szobrászatot, a rajzot, az építészetet –, míg a folyosón az akadémikus művészet alapfogalmait – valóság, képzelet, fantázia és harmónia – ábrázolják. A felújításhoz kapcsolódóan ma este hat órakor nyílik az egyetem Barcsay Termében a „Térfoglalások – A Régi Műcsarnok történetei” című kiállítás, mely az Andrássy út 69. alatt álló palota történetét mutatja be 1877-es átadásától egészen 1945-ig.
– A kiállítással azt akarjuk bemutatni, hogy az épület mennyi funkcióváltáson esett át az első évtizedek során, vagyis mennyire volt kitéve a hatalmi térfoglalásoknak – mondta lapunknak Révész Emese a kiállítás egyik kurátora, a Művészettörténet Tanszék oktatója. A háromszintes palota ugyanis „csak” 1945-től ad otthont a Képzőművészeti Egyetemnek (korábbi nevén Képzőművészeti Főiskolának), előtte volt kiállítótér, múzeum, vásári látványosság, hivatal, színház, sőt kabaré is. Az épületet eredetileg a Magyar Képzőművészeti Társulat emeltette Műcsarnok néven, hogy itt rendezzék az évi, nagy képzőművészeti tárlatokat, ahogy azt a párizsi szalonokban szokás. A közadakozásból épült palota Láng Adolf tervei szerint született meg, aki ihletet az itáliai reneszánszból merített, az 1877-es megnyitása után pedig a kortárs képzőművészek első kiállítási helyévé vált. A számos festmény, szobor és grafika mellett 1882-ben itt mutatta be Munkácsy Mihály Krisztus Pilátus előtt című művét, és itt tartották az Iparművészeti Múzeum első kiállítását is. Az 1896-os év azonban fordulópontot jelentett: a Hősök terén felépült az új Műcsarnok, ahová átköltözött a Magyar Képzőművészeti Társulat, valamint az Üllői úton felavatták az Iparművészeti Múzeumot, így az Andrássy úti épületből távoztak a művészek, melynek neve „Régi Műcsarnok” lett.
– 1896-tól a palotából egy időre elbúcsúzik a magas művészet. Az épületben először a Plasticon nevű viaszmúzeum nyílt meg, az alagsorban pedig, a mai Bábszínház helyén, 1907-ben a Modern Színház Kabaré – meséli Lázár Eszter, a kiállítás másik kurátora, a Képzőművészet-elmélet Tanszék oktatója. A tárlat egyik terme is a kabaré hangulatot idézi fel a korabeli plakátokkal és egy vetítéssel, valamint a kabaré híres énekesnőjének, Medgyaszay Vilmának egy dalával.
A kiállítás nagyobb része már az épület egészére fókuszál. Az egyik teremben az épületterv mellett láthatjuk az építészeti terveket, valamint egy, a palota történetét bemutató animációt, melyet egy féléves szeminárium keretében készítettek a Látványtervező Tanszék hallgatói.
A tárlat emellett számos relikviával idézi fel a XIX. századi szalontárlatok hangulatát, úgymint a korabeli táj-, és életképek kicsinyített reprodukcióival és régi dokumentumokkal, mindezt azonban nem a múltba révedve teszi, hanem összekapcsolja azt a jelennel. A Barcsay Teremben láthatunk is több kortárs alkotást, Czene Márta olajképei például a Lotz-falképeket idézik: aranyozott hátterük előtt megjelennek a művészet képviselői, akik ezúttal nem allegorikus nőfigurák, hanem az alkotó szaktársai. Kiállítanak egy igazi Lotz-freskót is: ezen az Építészet allegóriája látható, melynek restaurálását a kiállítás után folytatják az egyetem oktatói és hallgatói, hogy végül hetedik képként felkerüljön a többi közé.
Infó:
Térfoglalások – A Régi Műcsarnok történetei
Magyar Képzőművészeti Egyetem, Barcsay Terem
Megtekinthető március 19-ig
hétfő-péntek: 14.00-19.00, szombat: 10.00-18.00
A belépés ingyenes
