A Reuters hírügynökség csütörtökön már ismertetett egy 20 oldalas egyezség-tervezetet, mely felvázolja az atomalku teljes helyreállításához vezető menetrendet, vagyis azt, hogy milyen sorrendben kell lépéseket tenni az Egyesült Államoknak a teheráni rezsimet sújtó szankciók feloldására és Iránnak a felrúgott kötelezettségvállalásaihoz való visszatéréséhez. A nyugati diplomaták azt hangoztatják, hogy akár napokon belül megszülethet a kompromisszum, az iráni nyilatkozatok viszont kevésbé optimisták.
Habár az osztrák fővárosban kisebb-nagyobb szünetekkel immár tíz hónapja tárgyalnak a delegációk, az indirekt módon - közvetítőkön keresztül - egyezkedő Egyesült Államok és Irán egymással szembeni bizalmatlansága és érdekellentétei áthidalhatatlannak bizonyultak, és továbbra is gátolják az áttörést. Abban mindkét fél egyetért, hogy elérhető közelségben van az egyezség, de Washington és Teherán is azt állítja, hogy a másikon múlik annak létrejötte. Úgy tűnik, mindketten arra törekszenek, hogy további engedményeket harcoljanak ki egymástól.
A vitás kérdések közül az egyik legjelentősebb az Iránban, a túszdiplomácia részeként rabosított nyugati állampolgárokról szól. Az Egyesült Államok szabadon bocsátásukat követeli, Robert Malley amerikai főtárgyaló januárban arról beszélt, hogy enélkül nem lát esélyt az atomalkuval kapcsolatos egyezségre. A teheráni rezsim azonban elutasítja ezt a fajta árukapcsolást, mondván, a foglyok ügyének semmi köze nincsen a nukleáris ambícióikat féken tartó megállapodáshoz. Az iráni Legfelsőbb Nemzetbiztonsági Tanácshoz közel álló Nour News hírportál visszautasította a Reuters azon értesüléseit, miszerint a foglyok szabadon engedése szerepelne a bécsi egyezség-tervezetben.
Szintén akadályozza a tárgyalások lezárást, hogy egyelőre még nem sikerült eloszlatni Irán azzal kapcsolatos aggodalmait, hogy az Egyesült Államok idővel újra ki fog lépni az atomalkuból. A perzsa állam biztosítékot szeretne kapni arra, hogy ilyen nem történhet meg, még egy amerikai kormányváltás esetén sem. Hoszein Amir-Abdollahian iráni külügyminiszter a Financial Times brit üzleti lapnak kifejtette: hazája vállalásai “világosak, mint egy matematikai formula”, de ők nem kaptak még ilyet. “ Nyilvánvaló, hogy mit kell tennünk, és az is, hogy ezeket az intézkedéseket hogyan fogja ellenőrizni a Nemzetközi Atomenergia-Ügynökség. Ezért a másik félnek nem lehet problémája. De nekünk még vannak aggályaink főként a biztosítékokat illetően” - fejtette ki a diplomata. Amir-Abdollahian javaslatként felvetette, hogy a nyugati parlamentek politikai állásfoglalások megszavazással bizonyíthatnák elkötelezettségüket az atomalku iránt vagy legalább a házelnökök adhatnának ki egy erről szóló nyilatkozatot.
Egyelőre nem lehet tudni, mennyi időt vehet igénybe a fennmaradt vitás kérdések rendezése. Jean-Yves Le Drian francia külügyminiszter szerdán arról tájékoztatta a párizsi parlament, hogy az atomalku aláírói - Franciaország, az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság, Németország, Oroszország és Kína - egyetértenek az egyezség körvonalaiban, a “labda Irán térfelén pattog.” Arra utalt, hogy súlyos krízishez vezethet, ha a perzsa állam napokon belül nem fogadja el a felkínált feltételeket, a nyugati hatalmak ugyanis február közepéig szabtak határidőt bécsi tárgyalások lezárására. Ez ugyanakkor nincs kőbe vésve, amivel Irán is tisztában van, hiszen az eredeti, 2015-ös többhatalmi megállapodás is időn túl született. Noha a Nyugat sürgeti a kompromisszumot, nem kizárt, hogy a végén inkább a teheráni rezsim fog engedni, elvégre elemzői vélekedések szerint Iránnak - nehéz gazdasági helyzete miatt - nagyobb szüksége van a számára jobb gazdasági konjunktúrával kecsegtető atomalku helyreállítására.
