Betegek százai fekszenek a kórházakon kívül elhelyezett hordágyakon a kórtermek megüresedésére várva, a szerencsésebbeknek jut hely a sietve felállított sátrakban, ám sokaknak a februári esős, nyirkos idő ellenére a szabad ég alatt kell vesztegelniük. Az ellátórendszer túlterhelt, az éjszakai műszakok alatt húsz beteg jut egy-egy egészségügyi dolgozóra, az ideális arány ötszöröse. Nincs elég mentőtiszt, sem rohamkocsi, az illetékesek tűzoltók átvezénylésével, illetve turistabuszok bérlésével és átalakításával próbálják enyhíteni a kapacitáshiányt - ilyen borzalmas képet festenek a helyszíni beszámolók a Hongkongban uralkodó állapotokról.
A Kínához tartozó metropolisz sokáig eredményesen védekezett a koronavírus-járvánnyal szemben, ám az ötödik, az omikron-variáns okozta fertőzési hullám látszólag teljesen letaglózta a világvárost. Idén már nagyjából kétszer annyi megbetegedést regisztráltak, mint az előző két évben összesen, a tesztkapacitás már nem képes lépést tartani a napról-napra rekordokat döntő esetszámokkal, sokaknak órákon át kell sorban állniuk a mintavételi pontoknál.
A járvány rendkívül gyors terjedése részben arra vezethető vissza, hogy a hongkongiak jelentős részének semmilyen védettsége nincsen a koronavírussal szemben - a város lakosságának nagyjából negyede egyetlen dózis vakcinát sem adatott be magának, és az eddigi sikeres védekezés miatt az érintettek fertőzés útján sem szereztek immunitást. Tetézi a problémákat, hogy az oltottak többsége a nyugati vakcinákhoz képest kevésbé hatékony kínai Sinovac oltóanyagát választotta, illetve az is, hogy éppen legveszélyeztetettebbnek számító 80 év feletti korcsoport háromnegyede oltatlannak számít.
Másfelől viszont a számok azt mutatják, hogy a hongkongi járványhelyzet egyáltalán nem kirívó nemzetközi összehasonlításban: csütörtökön például 6116 új fertőzést mutattak ki a metropoliszban, ami lakosságarányosan hatodannyi, mint a szerdán Németországban jelentett 400 ezer feletti esetszám. Drámai különbségek fakadnak azonban a pandémiához való hozzáállásból és annak kezelési módjából. A berlini szövetségi kormány már nem tekint egészségügyi vészhelyzetként a koronavírusra, mivel a viszonylag magas átoltottság és a jelenleg domináns omikron a korábbi variánsokhoz képest enyhébb megbetegedésekkel jár - Olaf Scholz német kancellár szerdán a tartományi vezetőkkel való egyeztetésen már ismertette is a korlátozások fokozatos feloldásáról szóló terveket. Hongkongban viszont még mindig arra törekszenek, hogy minimalizálják a járvány terjedését, ahogyan Kína más részein, itt is a „zéró Covid” stratégia van érvényben. Emiatt az irányvonal miatt vannak tele például a kórtermek, mivel egészen a múlt hétig minden koronavírusos betegnek kórházba kellett vonulnia, hogy izolálják magukat, még azoknak is, akik enyhe vagy semmilyen tünetet nem mutattak. Azóta a hatóságok gyakran otthon marasztalják a kevésbé súlyos állapotú fertőzötteket, és a tervek szerint hamarosan tízezer szállodai férőhelyet tesznek számukra elérhetővé a karanténjuk kitöltésére.
Bár a pandémia látszólag megállíthatatlanul tombol, a hongkongi hatóságoknak tartaniuk kell magukat a „zéró Covid” stratégia stratégiához és mielőbb le kell törniük az ötödik hullámot. Ebben nincs választásuk - a Kínai Kommunista Párt legfelsőbb szintjéről, Hszí Csin-ping kínai elnöktől érkezett az erről szóló direktíva az elvileg autonóm metropoliszba. Az államfő a helyi kormányzat “mindenek felett álló feladatának” minősítette, hogy visszaszerezze a kontrollt a járvány felett. A Peking-párti lapokban szerdán közölt elnöki intelem, bizonyos értelmezések szerint felér egy dorgálással, amiért a városvezetés nem lép fel a kontinentális Kínára jellemző határozottsággal a fertőzések megfékezésére. Más kérdés, hogy jelenleg Hongkongban nem önmagában a koronavírus okozza a súlyos problémákat, hanem éppen a felesleges szigort erőltető direktíva.
