A világ számtalan országa biztosít szavazati jogot a kettős állampolgároknak, és még több helyen alkalmazzák a levélszavazást is. Ám egyetlen állam szabályozása sem tesz különbséget azonos léthelyzetben lévő állampolgárai között- ha levél- vagy internetes szavazásra ad lehetőséget külföldön élő állampolgárainak, akkor azt mindenkire egyformán vonatkozik, legyenek kettős állampolgárok vagy csak ideiglenesen külföldön tartózkodók.
A magyar helyzettel bizonyos tekintetben a spanyol rokonítható. A külföldi szavazatok kapcsán felmerült választási csalás alapos gyanúja,- amelyre a korlátlan ideig érvényes regisztráció adott alapot-, a külföldön élő spanyol választópolgárok tömeges manipulációja nyomán 2011-ben, évekig tartó vitát követően, a madridi parlament megszavazta a választási törvény módosítását és bevezette a „voto rogado”-nak, azaz kérvényezett, koldult voksként emlegetett rendszert.
A korábbi spanyol szabályozás szerint nem csak a parlamenti, hanem a regionális választásokon is részt vehetettek a külföldön élő spanyol állampolgárok, polgármestert választhattak olyan városokban, ahol sohasem éltek, sohasem jártak.
Minden szövetségi államban viszályt szült a külföldi szavazás, de leginkább Galíciában, ahol egyre nagyobb számban jelentek meg a külföldről regisztrált szavazók. Az El Pais egy januári cikke szerint a külföldön élők szavazása évekig politikai kabaréként működött Galíciában, „és olyan legendákat táplált, mint például az urnák manipulálása egyes dél-amerikai országok hatóságaival összejátszva”. A spanyol lap szerint azonban a levélszavazatokkal való manipuláció több volt szóbeszédnél, sajtóbeszámolók, dokumentumfilmek, sőt oknyomozásra alapuló könyvek is igazolták azt. Az 1990-es években a külföldön – Dél-Amerikában - élő spanyolok száma azzal nőtt meg ugrásszerűen, hogy Madrid biztosította az állampolgárságot a spanyol leszármazottak harmadik generációjának. Spanyolországon belül leglátványosabban Galíciában duzzadt meg a választói névjegyzék, az El Pais szerint voltak olyan települések, ahol a külföldön regisztráltak száma néha majdnem megegyezett a településen élőkével.
A szavazócsomagok kiküldése automatikus volt, a dél-amerikai országokban a lakossági nyilvántartások gyakran elavultak, a változásokat nem jelentették Madrid felé, így a Spanyolországból kiküldött szavazólapok sokszor olyan címekre érkeztek, ahonnan az érintett személy már elköltözött, vagy évekkel azelőtt meghalt. A választási csalás lehetősége adott volt, újságírók helyszíni beszámolói dokumentálták, hogy gyakran éltek is a lehetőséggel. Leginkább Argentínában, ahol felbérelt aktivisták szervezetten hajtották fel ezeket az elveszett szavazólapokat, és leleményes módon, új szavazók segítségével hasznosítani tudták. A visszaélések vezettek a 2011-es választási reformhoz, amely bevezette, hogy minden voksolásra regisztrálni kell és megvonta a külföldön élők szavazati jogát az önkormányzati választásokon.
Az új választási rendszerrel a külföldiek részvétele 30-ról 5 százalékra esett vissza, de a hibák is hamar kiütköztek. A regisztráció bonyolultsága a gazdasági világválság okozta kilátástalan spanyol helyzet elől külföldi munkavállalásra kényszerült spanyolok millió számára nehezítette meg a voksolást (de továbbra sem tett különbséget a külföldön élő spanyolok és a kettős állampolgárok között). Az egyre erősebb tiltakozás hatására tavaly februárban a madridi parlament egyhangúlag elfogadta a "voto rogado" eltörlésére vonatkozó javaslatot és rábólintott a megreformált választási törvény újbóli reformjára. Az új törvény még nem készült el, parlamenti bizottság, minden párt és szakértő bevonásával dolgozik azon, hogy a középutat megtalálja – ne lehetetlenítse el külföldön élő választópolgárai szavazati jogának gyakorlását, ugyanakkor olyan garanciákat építsen be a választási törvénybe, amelyek kizárják a korábbi csalások és visszaélések lehetőségét.
Összefogással enyhíthető a diszkrimináció hatása
Civilek egy csoportja létrehozott egy angliai magyarokat segítő civil közhasznú egyesületet DIASPORA AID néven, amely arra vállalkozik, hogy a társadalmi mobilitás jegyében lehetőséget teremtsen az akadálytalan és ingyenes szavazásra minden olyan magyar választónak, aki a magára hagyott csomóponti nagyvárosokban és azok környékén él, politikai hovatartozástól függetlenül. Erre – mint írják - azért van szükség, mert az angliai civilek határozott kérése ellenére sem biztosították az akadálytalan és gördülékeny szavazást az angliai magyarok számára 12 magyarlakta régióban, noha a szavazás elvileg nem járhatna aránytalan utazási költségekkel. Mivel a magyar választási szabályok értelmében "a választópolgár a mozgóurna igényléséhez és a szavazóhelyiséghez való eljutásához más személy segítségét jogosult igénybe venni", ezért arra vállalkoznak, hogy ezekből a nagyvárosokból igény szerinti számban juttatnak el olyan szavazókat a szavazóhelyiséggel bíró városokig ingyen, akik már régen letettek arról, hogy áprilisban szavazzanak. Ehhez buszjegyekre, a szavazási helyszínek közelében (igénytől és élethelyzettől függően) szállások biztosítására, más alternatív közlekedési módok anyagi támogatására lesz szükségünk, ami pénzbe kerül - írják támogatás kérő oldalukon.
A választási törvényben az is szerepel, hogy a szavazóhelyiséghez történő szállításra nyilvános felhívás nem tehető közzé, s a szavazóhelyiséghez történő szállításra autóbuszos személyszállítás nem végezhető. Szavazóhelyiséghez történő szállításra való felhívásnak minősül a szavazóhelyiséghez való szállítás megszervezése, illetve a szavazóhelyiséghez való szállítás szervezésére szolgáló számítógépes alkalmazás előállítása, közzététele – szól a törvény. A Népszava ezért az ügyben megkérdezte Tóth Zoltán választási szakértőt, volt államtitkárt, aki szerint a törvény nem zárja ki, s nem is tiltja, hogy többen összefogjanak és közös gépjárművel menjenek el a szavazóhelyiségbe, amennyiben az utaztatás nem autóbusszal, hanem a sofőrrel együtt legfeljebb 8 fős kisbusszal, vagy ennél kisebb létszámú, személyautó besorolású járművel történik. Doros Judit
