Eddig én
RONDEL/10
Eddig én még nem láttam ott.
Belegázolt vízbe a kócsag.
Színe olyan volt, mint a hónak.
Régi tóban halászgatott.
Kitaposott ösvény a most.
De hol van a tegnap, a holnap?
Belegázolt vízbe a kócsag.
Eddig én még nem láttam ott.
Náddal benőtt gyerekkorok
csalánillatú nyara, hol vagy?
Itt van helyetted ez a kócsag.
Meg én is újra itt vagyok.
Eddig én még nem láttam ott.
Közeledő galaxisok
RONDEL/17
Közeledő galaxisok,
a gyerekkorok távolodva.
A múltunk szájában az ostya.
Most mutat be áldozatot.
Odafent a tejút ragyog,
fekete lyuk a fának odva.
A gyerekkorok távolodva,
közeledő galaxisok.
Az óramutató forog.
Játékok, ablakon kidobva.
Így látok rá gyerekkoromra,
mióta már apa vagyok.
Közeledő galaxisok.
Nem szeptember
RONDEL/18
Nem szeptember, október ez.
Az ablakokból messze látni.
Levélként lehullhat ma bármi.
Ért gyümölcsöt a kéz leszed.
A régi és új szüretek,
elmúlt éveknek citerái.
Az ablakokból messze látni.
Nem szeptember, október ez.
Eső vagy az idő csepeg.
Mitől fogunk ma bőrig ázni?
Felhőhamu alatt parázslik
a nap, aztán szürke lesz.
Nem szeptember, október ez.
Óvodából a
RONDEL/20
Óvodából a repülő
talán majd elszáll, mint a sóhaj,
reméltük, egy villanymotorral –
játék volt, egy helyben ülő.
Ami elszállt, az az idő,
idősebb vagyok mára sokkal.
Talán majd elszáll, mint a sóhaj
óvodából a repülő.
Reggelente lányát vivő
apa: ha örömmel, ha gonddal,
ha kedve száll alá a fokkal,
és közben hullik az eső.
Óvodából a repülő.
