A hidegháború fojtogató. Paweł Pawlikowski Hidegháborúja varázslatos. Aki megnézi ezt a filmet, megérezheti, mi a műveltség. És elmosolyodó lélekkel nézhet ki a világra: van még műveltség. Van kultúra, van kifinomultság. A szó igazi értelmében. Azonnal magával ragad a mozgóképes nyelvezet filmtörténeti beágyazottsága. Amely természetesen elemezhető, kimutatható benne az egykori lengyel filmiskola, a francia új hullám, egyáltalán, a modernista irányzatok hatása. A fekete-fehér képi világ, a hatvanas évek keményebb tónusai. De ha nem kezdjük ezeket számba venni, mert már mi is ott tartunk, hogy elfelejtettük az egészet Resnais-vel, Truffaut-val, Antonionival, Wajdával, Jancsóval együtt, vagy egész fiatalon még nem is hallottunk róla, az első pillanattól érezni, hogy ez a film nem a semmiből pottyant ki. Százéves filmkultúra hullámzik mögötte anélkül, hogy ezzel hivalkodna az alkotó. Nincsenek direkt utalások filmekre, stílusokra, az egész szervesen épül be a kompozícióba. A műveltség szintjén. Pawlikowski alkotása egyszerűen kinő a filmművészeti örökségből. Ugyanúgy, ahogy Oscar-díjas remeke, az Ida.
Hasonló erudíció jellemzi a történetet, és dramaturgiai kibontását. Ötvenes évek, hidegháború, az európai Kelet és Nyugat politikai egymásnak feszülése. Ezernyi, ezerszer elbeszélt dráma. Új világ reményével, vezérkultusszal, diktatúrával, ügynökökkel, táborokkal, meghurcolásokkal, kitartással. Pawlikowski nem akarta újabb politikai sztorival bővíteni a sort. És megpróbált felülemelkedni Kelet-Európán is. Filmje szerelemmel és zenével festi le a kort, határokon, rendszereken átívelő perspektívában. Az érzelmek, a Kultúra irányából. Rátalál egy motívumra, amelynek alakulása, „sorsa” ma már érzékletesebben, mélyebben szól évtizedek folyamatairól, mint a diktatúra drámák és szatírák. Az új élet, az elnyomott rétegek felszabadulásának ígéretét a népzene tiszta hangzásvilágába sűríti. Amiből aztán a szovjet világban népies-mozgalmi szuvenírt hamisítanak, míg Nyugaton jazzes-sanzonos hangolásban válik eladhatóvá. A népből felszakadó dal átalakulásai, változatai eléneklik a hidegháborút. Ebbe a korfestő kulturális háttérbe illeszkedik a film hőseinek szerelmi szólama, a távolság csendjének hosszú szünetjeleivel. A férfi Nyugatra keveredik, a lány a lengyel Keletbe ragad, a történelem nagyvonalúan meg-megajándékozza őket találkozási lehetőségekkel, a harmónia pillanataival. A boldogság keresése végül a nemlét templomába irányítja őket.
Az összetartozás, a hűség, a szerelem felemelő keserűsége egy újjászületésre képtelen, kettétört világban. Évtizedek álmodozó diszharmóniája nyolcvan őszinte, érzelmes percben. A filmnek számtalan díjtól csillog a kirakata. Élménye más: tiszta emberi dal.
Infó:
Hidegháború
2018, lengyel-francia-brit, rendező: Paweł Pawlikowski, szereplők: Joanna Kulig, Tomasz Kot
Duna TV, február 15. 21:50
