Burjánzó színkavalkádban különös figurák bújnak egymáshoz, fonódnak egymásba, intim közelségüket közel s távol nincs, aki megzavarja. Ezek a tetszetős, ám mégis zavarbaejtő alakok Vári Zsófia keze nyomán készültek, akinek több alkotásához (egyik ilyen a Quartett) díjak, elismerések kapcsolódnak.
Fiatal kora ellenére már most elmondható, hogy sikeres pályát fut be, Olaszországban több program létrehozására felkérték még 2013-14-ben. De itthon is rendszeresen vesz részt összművészeti projektekben, Géher István László költővel működik együtt, akinek köteteit illusztrálja. Elismerésekből tehát nincs híján az alkotó, akinek pályája figyelemre méltó.
Vári Zsófia gyermekként leginkább rajzolni szeretett. Elmondása szerint ebben az időszakban William Blake, Chaim Soutine, Oskar Kokoschka képeit „tanulmányozta”, később Egon Schiele vonalai ragadták magukkal. A budapesti Toldy Gimnáziumban érettségizett, majd felsőfokú tanulmányait az ELTE olasz szakán kezdte meg, ám valójában festőművésznek készült. Miután nem vették fel a Képzőművészeti Egyetemre, máshol próbálkozott: a milánói Brera Szépművészeti Akadémiára felvételizett, sikerrel, 2011-ben pedig megszerezte festőművész diplomáját.
Azóta számos kiállítása volt: 2011-ben Milánóban, majd Magyarországon 2012-ben a Ráday utcában. 2015-ben Selected címen mutatta be színpompás képeit, 2016-ban a Várfok utcában található minigalériában, a Fest; Tisztít-ben nyílt tárlata Párkeresés címmel.
Vári Zsófia vegyes technikával dolgozik, korábban olajjal festett, de még évekkel ezelőtt áttért az akril technikára, amit temperával, ecoline-nel (akvarellfestékkel) és tussal is kever. Alkotásai között nemcsak festményeket, de grafikákat (rézkarcokat) is megtalálhatunk. Munkáiban egyedi módon ötvözi a rajz- és festőtechnikákat, amelyeket erőteljes színekkel (vörössel, sötétkékkel, narancssárgával, lilával) párosít.
Ez a masszív színvilág a Pont és vessző anyagán is fellelhető, ám nem pusztán csak a színek harmóniája ragadja magával a látogatókat. Vári Zsófia képeinek főszereplői azok a szürrealisztikus, groteszk figurák, akiknek teste keresztformákat öltve fonódik egymásba.
A kiállított többalakos képek és portrék mind olyan emberekről készültek akiket az alkotó is jól ismer: festőbarátokról (Cosimo Valsecci festőművész barátom). közeli ismerősökről (Nóra és a legénység).
Habár ezekre a művekre jól illik a figurális jelző, Vári Zsófia valójában nem hús-vér alakokat, hanem érzelmi lenyomatokat jelenít meg, a szétfolyó vonalak az érzelmi hullámzás ritmusát követik. „A különböző terek egymásba kapcsolódásában elhelyezett képek egy olyan folyam mentén szerettek volna elrendeződni, amelyben kifejeződik az emberlét magányának váltakozása a társakkal való együttléttel és az egymáshoz fűzött érzések kirajzolódásával. Megjelenik maga a változás is, és ellenpontozásképp a megnyugvást adó víz motívum. Maga a koncepció a metamorfózis”- világított rá az elrendezés miértjére az alkotó.
Vári Zsófia képeinek dinamikája olykor zavarba ejtően erőteljes, az alkotó intenzíven törekszik a nézőt magával ragadó hatás elérésére. Ez sikerül is, színekben tobzódó vásznait látva nem maradhatunk közömbösek.
Pont és vessző. Vári Zsófia kiállítása. Újlipótvárosi Klub- Galéria. Nyitva: február 20-ig
