Legjobb öltönyében, bizakodva lépett Amerika földjére. A sanghaji születésű, zsenigyanús mérnök ösztöndíjjal érkezett a rangos bostoni MIT egyetemre. Egy másik bevándorló, Kármán Tódor vette maga mellé 1935-ben. Az aeronautika tekintélyes professzorának támogatásával szabadon szárnyalhatott a fiatalember fantáziája. Elképzelhette a rakétatechnológia szédítő fejlődését, a Holdra lépést, talán azt is, hogy ezekhez az ő munkája is hozzájárul majd. De arra igazán nem számíthatott, hogy kommunista hős lesz.
Csien Hszüe-szen (1911–2009) bonyolult matematikai modelleken dolgozott, harmincéves korára a sugárhajtás első számú specialistája lett az Egyesült Államokban. A világháborúban a hadsereg vette át kutatásainak felügyeletét és finanszírozását. A náci Németország összeomlásakor Kármán szigorúan bizalmas misszióra küldte: alezredesi rangban ő hallgatta ki Hitler kedvenc feltalálóját, Wernher von Braunt, hogy megtudja, meddig jutottak a fejlesztésben a riválisok.
Felívelő pályája váratlanul, önhibáján kívül tört derékba. A világpolitika szólt közbe. A kínai kommunisták, miután megnyerték a polgárháborút, amerikai katonákkal néztek farkasszemet Koreában (1950–53). Ellenség lett a kínai. Megkezdte ámokfutását McCarthy szenátor, hívei komcsik után szimatoltak. Méregették a migráns tudóst is. Kém? Diverzáns? Szabotőr? Bizonyíték híján beérték a gyanúval, amit alig leplezett rasszizmus tüzelt. Megvonták biztonsági jogosultságait, így abba kellett hagynia a munkáját.
A bevándorlási hatóságok törvényes eljárás nélkül deportálták egy kaliforniai börtönszigetre. Kitoloncolni mégsem akarták, ahhoz túl sokat tudott. Házi őrizetben, a külvilágtól elzárva, kényszerből fejben matekozott tovább – újabb magyar szál – Neumann János problémafelvetései nyomán. Öt év elteltével washingtoni bürokraták úgy gondolták, tudása elévült. 1955-ben titkos alkuval kicserélték a koreai háborúban fogságba esett amerikai pilótákra. Fel sem fogták, mekkora szívességet tesznek Maónak.
Amikor a meghurcolt tudós feleségével és két kisgyerekével partra szállt Hongkongban, megfogadta: többé be nem teszi a lábát az Államokba. Külhoni tapasztalataival inkább a kínai tudományt forradalmasította. Tenyerén hordta a Nagy Kormányos. Házi tanítónak használta, és őt bízta meg a presztízsberuházások műszaki irányításával. Dolgozott az atombombán, interkontinentális ballisztikus rakéták tervezésén, műholdak pályára állításán, űrközpont létrehozásán. Elismerésül az állampárt, majd a központi bizottság tagja lett.
Kivételezett lévén, haja szála sem görbült a rossz emlékű „nagy proletár kulturális forradalomban” (1966–76), háborítatlanul dolgozhatott a tudomány- és értelmiségellenes téboly közepette. Szerteágazó életművet hagyott hátra. Nyolcvanévesen nyugdíjba ment, csöndesen éldegélt Peking egyik előkelő negyedében, állami csúcsvezetők lakóparkjában. Halála után kultuszfigura lett, „a Nép tudósa”. Filmet forgattak róla, szülővárosában múzeumot emeltek Csiennek, akiből a hidegháborús paranoia csinált kommunistát.