A józan ész határain belül derűlátó vagyok, de nem hiszek a spontán csodákban – jelentette ki Moszkvába érkezve Emmanuel Macron. A francia államfő egyben az Európai Uniós soros elnöksége nevében is találkozik Vlagyimir Putyinnal, majd munkavacsorán vesznek részt és csak ezt követően terveznek sajtóértekezletet tartani.
Tárgyalásuk első perceiben, amíg a kamerák a teremben voltak, Putyin azt mondta, a két ország osztja az európai biztonsági helyzettel kapcsolatos aggodalmat és látja, milyen erőfeszítéseket tesz vendége a válság megoldására, „az egyenlő biztonság” garantálására. Az orosz elnök Ukrajna belső problémájának nevezte az ország keleti részében 2014-ben kialakult helyzetet. Macron válaszában reményét fejezte ki, hogy legalább megkezdik a deeszkalációt. Szerinte az európai biztonság stabilitása érdekében most minden korábbinál fontosabb a párbeszéd, s arra fog koncentrálni, hogy konstruktív, Oroszországnak és Európa többi államának is megfelelő megoldást találjanak, amellyel elkerülhető a háború.
Macron kedden Kijevben tárgyal majd, ahol hétfőn valóságos külügyminiszterjárás volt. Az osztrák, a szlovák és a cseh diplomácia irányítója mellett Annalena Baerbock német külügyminiszter is találkozott ukrán kollégájával, Dmitro Kulebával. Utóbbi egy internetes bejegyzésben közhírré tette, mi az, amiből nem engednek: Ukrajna nemzetközileg elismert területének integritásából és szuverenitásából, abból, hogy nem tárgyalnak közvetlenül a donyecki és luhanszki szakadárokkal, illetve abból, hogy csakis Ukrajna népének van joga dönteni az ország külpolitikájáról. Az utóbbi két pont arra vonatkozik, hogy továbbra is orosz bábnak tekintik a két „népköztársaságot”, illetve nem mondanak le a Kreml által elutasított NATO-tagságról.
Putyin és Macron tárgyalásai mellett még egy csúcstalálkozót tartanak, amelyen Ukrajna lesz a fő téma: az új német kancellár, Olaf Scholz a Fehér Házba hivatalos, ahol szintén Joe Biden amerikai elnök vendége lesz. Németországra és személy szerint Scholzra egyre nagyobb nyomás nehezedik annak érdekében, hogy végre szólaljon meg, Berlin „álljon be a sorba”, mondja ki, hogy háború esetén egyetért a létező legsúlyosabb szankciókkal, másrészt pedig támogassa az eddiginél bőkezűbben Ukrajnát. A kancellár hallgatására már az orosz sajtó is felfigyelt, ahol minden, a nyugati egységben jelentkező hajszálrepedésben reménykeltő fejleményt látnak. Amúgy az oroszok érdeklődését a hazai média igyekszik másfelé terelni: a lapok címlapját az olimpiai eredmények és az orosz-kínai kapcsolatok uralják.
A német álláspontról Baerbock azt mondta, hogy ami az ország területi integritását illeti, „minden ha és de nélkül” Ukrajna népének oldalán vannak. Az ördög azonban a részletekben rejlik. Észtország eddig hiába kért, nem kapott engedélyt német fegyverek továbbadására Ukrajnának. Jurij Vitrenko, az ukrán állami kőolaj és földgázcég, a Naftogaz vezérigazgatója a brit Guardiannak adott interjújában megerősítette, hogy nem lenne szabad üzembe helyezni az amúgy kész és földgázzal feltöltött Északi Áramlat 2 vezetéket, mert egy orosz agresszió esetén utólag már sokkal nehezebb lenne megmagyarázni a német lakosságnak, hogy azt miért zárják majd el. Vitrenko az amerikai nyomásgyakorlásban reménykedett, azt mondta, hogy az Egyesült Államok már megváltoztatta a szankciókról alkotott nézetét. Ukrán vezetők hetek óta hajtogatják, hogy a gazdasági szankciókkal nem kellene megvárni, amíg Oroszország tényleg katonai támadást indít, Moszkvát csak azokat már most bevezetve lehetne meggyőzni a háború túlságosan is nagy áráról. A CNN amerikai hírszerzési forrásokra hivatkozva azt állítja, hogy a lehallgatott beszélgetések tanúsága szerint orosz katonai és hírszerzési vezetők ugyancsak egy nagy háború súlyos következményeire figyelmeztették feletteseiket.
