„A reklámokból tudjuk, melyik a jó intimbetét, de mi legfeljebb az ócskát tudjuk megvenni. Igaz, itt minálunk a falun az is annyiba kerül, mint egy bevásárlóközpontban a legdrágább. De a legtöbben csak lepedőt meg rongyot használnak, ha megjön a menstruációjuk.”
Erről Ágota mesélt, aki a keleti országrész egyik zsáktelepülésén él két kislányával. Az egyik felsős, a másik még óvodába jár.
Táskák teletömve
A múlt hét végén lezárult az egy hónapig tartó „nemluxus-táska” akció. Menstruációs szegénységben élő nőknek gyűjtöttek higiéniás termékekből álló adományokat a szervezők, Cserta Szandra otthonszervezési tanácsadó, a Kívül Belül Boldogság alapítója, Huszka Ági stílusszakértő és színtanácsadó, valamint Kovács-Pálffy Anna, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat munkatársa. Nem először tették, két évvel ezelőtt 17 ezer csomagot osztottak szét, amelyeket az adományozók egy általuk már nem használt női táskában juttattak el a budapesti és vidéki gyűjtőpontok valamelyikére. Onnan a Magyar Máltai Szeretetszolgálat segítségével kerültek a rászorulókhoz. Az egészségügyi szárnyasbetét, szappan, tusfürdő, sampon, testápoló, kézkrém, kézfertőtlenítő, fogkefe, fogkrém, dezodor mellé egy kedves, személyes üzenetet is kértek.
És még valamit: ne legyen a táskában tampon, intim tölcsér vagy mosható betét. A tampon használata ugyanis olyan higiéniás körülményeket kíván, amelyek sokszor nem adottak a nőknek. Megfelelő tisztálkodás nélkül pedig nincs garancia a fertőzésmentes használatra. A mosható eszközökkel hasonló a probléma.
A menstruációs szegénységre a tíz legszegényebb európai régió egyikében, az Észak-Alföldön működő Igazgyöngy Alapítvány vezetője hívta fel a figyelmet korábban. L. Ritók Nóra úgy fogalmazott: a női méltóság hiánya az, ami fáj. „Ez egy elég érzékeny téma, mert az asszonyokban munkál egyfajta elutasítás azzal szemben, ami újszerű, és fizikai akadály is van, hiszen nincsenek intim terek. „Lepedőkből, puhább anyagokból hajtogatnak kis betétformát maguknak, és azt használják. Egy anyuka ilyet hajtogatott a városban tanuló lányának, de amikor az osztálytársai meglátták a csomagot, csúfolták érte” – mesélte.
Iskolából kimaradva
A szegény sorban élő lányok általában nem mennek iskolába a nehéz napokon, hiszen a rongyok gyorsan átáznak. Arra hivatkozva maradnak otthon, hogy görcsölnek, ami életszerű. Megvásárolni pedig gyakran nem tudják a higiéniai termékeket. A boltocskázók – kisebb falvakban nincsenek üzletek, háztól pedig felírásra is el lehet hozni az árut, de jóval drágábban, kamattal – csak tartós élelmiszert, édességet, üdítőt, italt, dohányt árulnak. Legfeljebb mosószert kínálnak még, de egyéb higiéniai terméket nem. Ha van is a közelben nagyobb település, és ott elérhető egy-egy üzlethálózat vagy 100 forintos bolt, akkor ott a rossz minőségű, olcsó betétet tartják. Az adott hónap büdzséje szabja meg, hogy ezeket meg tudják-e venni a nők, és persze a menstruáció napja. Ha ez csak 25-én esedékes, akkor a hónap elején érkező családi pótlékból vagy közmunkásbérből biztosan nem erre költenek. Élelmet, esetleg egy üveg kólát vagy csokit vesznek a gyereknek, hiszen ezeket a hónap második felében már nem tudnák megvenni. „Ilyen szegénységben nem értelmezhető az előre tekintő tervezői képesség” – jegyezte meg L. Ritók Nóra.
Az edukálásban nagy szerepe lehetne az iskolának és a védőnőknek, de eddig nem jutnak el. Így aztán azt a mintát követik, amit otthon látnak. Otthon pedig ez a téma általában tabu, a szemléletváltás tehát nagyon nehéz. Az alapítvány vezetője beszélt arról is, hogy sokan nem értik, miért nem használnak mosható betéteket a nők, mint régen, ami ráadásul „zöld megoldás” lenne. De egy olyan a közegben, ahol nincs intim tér, egy helyiségben él a család, ez nem működhet. „Hogyan mossa, szárítsa egy lány a betéteket az egyetlen szobában a fiútestvérei, az apja, a nagyapja előtt? Sok helyen vezetékes víz sincs, hol mosná ki, hiszen a kútról hozza a vizet. Ilyenkor megkapjuk a kérdést: miért nem csinálunk közösségi mosodát, ahová vihetik a betétjeiket? A közösségi mosógéppel nálunk már az is probléma szokott lenni, ki mos ki után, mi lenne egy ilyen helyzetben?” – érzékeltette L. Ritók Nóra.
Az alapítvány minden segítséget megad a lányoknak, nőknek. Folyamatosan biztosít betétet azoknak, aki kérnek. „Kialakítottunk egy személyiséget és a méltóságot tiszteletben tartó gyakorlatot, és minden esetben négyszemközt, semleges csomagolásban adjuk át.”
Amennyit nem szégyell
A szakember szavaival egybecsengenek Ágota szavai. „Minálunk itt olyan betét van, amit a városiak talán nem is ismernek. Akik csak a családiból élnek, azoknak még ilyenre sem telik, azok rongyot használnak vagy szétnyúznak egy lepedőt és elcsíkozzák. A legtöbb helyen kinti vécé van, a víz be sincs vezetve, vagy már kikötötte a hatóság, vagy hogy hívják.”
A tampont arrafelé nem is nagyon ismerik. „Azt erre senki nem használ. A boltban nincs is, meg ahhoz nincsenek úgy hozzászokva az emberek. De hónapokig bolt sem volt, akkor a nyolc kilométerre lévő szomszéd településre jártunk. Fel kellett volna venni videóra, ahogy reggel hét után az egész falu felül a biciklire, és megy át kenyérért. Most a héten már itt is megnyílt a boltocska, de borsosak ám az árak. Itt dupla áron mennek a dolgok. Nincs olyan, hogy ha valami nincs vagy drágának találom, akkor átmegyek a másik boltba. A legközelebbi bevásárlóközpont 65 kilométerre van. Ha fogadok egy fuvarost, akkor 12-15 ezerért visz el. Ha busszal megyek, akkor olcsóbb, de az egész napom elmegy. Meg nem tudok olyan sokat cipelni, kettőnkre meg nem tudjuk kifizetni a buszjegyet. Na, akkor hogy jövök ki jobban? Ha odaadom a pénzt a fuvarra, vagy megveszek itt mindent annyiért, amennyit nem szégyellnek elkérni?”
Az élethelyzetet jól ismerik a „nemluxus-táska” szervezői is, akik azt kérték az adományozóktól, hogy gondolják végig: miként befolyásolná a mindennapjaikat, ha nem lennének elérhetőek a számukra az elemi higiéniai termékek. Egyelőre 4000-5000 táska érkezett a gyűjtőpontokra, de miután az egyik csomagszállító cég is beszállt a szervezésbe, és onnan is érkeznek az adományok, így várhatóan a jelenlegi készlet kétszerese is összegyűlik. Vannak, akik a legolcsóbb drogériás termékkel töltötték meg a táskát, mások jó minőségűeket vásároltak, amelyeket maguk is használnak. De a szervezőknek minden segítség egyformán fontos. A Máltai Szeretetszolgálat a hálózatához tartozó intézményekben adja majd át az adományokat. Minden rászorulónak személyesen, hiszen intim szféráról van szó, így különösen fontos a méltóság tisztelete.
Cserta Szandra elmondta, nincsenek statisztikák arról, hogy hány nőt érint a menstruációs szegénység Magyarországon. Az anyaotthonok, hajléktalanszállók vezetői mindenesetre eddig 8500 táskára jeleztek igényt, és a kérések folyamatosan érkeznek.
