Azt állítja Novák Katalin, volt miniszter, jövendő köztársasági elnök (Sopronban, a magyar kultúra napján, a Himnuszról), hogy „ateista rezsimek is csak addig merészkedtek, hogy szövege helyett inkább csak a zenéjét merték játszani. De a diktatúra éveiben nagyapáink, szüleink, s mi magunk csukott szájjal is tudtuk énekelni: Isten, áldd meg a magyart!”
Ezzel szemben a tény az, hogy mivel Novák Katalin 1977-ben született, sem neki, sem vele együtt a szüleinek és a nagyszüleinek nem kellett csukott szájjal énekelniük a Himnuszt. Erre legfeljebb a Rákosi-rendszer alatt kényszerültek volna, Kádár alatt már nem. Ha mégis így történt, annak nem „az ateista rezsim” volt az oka. De akkor vajon mi?
Azt is állította Novák Katalin (a Mandiner című hetilapban), hogy „ideológiai hidegháborúra kell berendezkednünk, ahol a szabadság és a szabadosság áll egymással szemben”.
Ezzel szemben a tény az, hogy a kialakuló ideológiai hidegháborúban a szabadság nem a szabadossággal áll szemben, hanem az elnyomással és a jogfosztással. A szabadságot a világban ma is a tekintélyuralmi rendszerek fenyegetik. Nem a „szabados” emberek vagy mozgalmak, hanem a putyinok, lukasenkák, orbánok. De legalább Novák Katalin nem árul zsákbamacskát, hanem büszkén kiveszi az „árut” a zsákból.
Azt állította Gulyás Gergely miniszter (a Holokauszt emléknapja alkalmából mondott beszédében), hogy „a magyar állam a vészkorszakban saját polgárait nem tudta, sok esetben pedig nem is akarta megvédeni”.
Ezzel szemben a tény az, hogy a Horthy-rendszer nemhogy nem tudta és nem akarta megvédeni a saját polgárait, hanem kifejezetten üldözte, jogaitól megfosztotta a zsidókat, Auschwitzba pedig olyan fegyelmezett gyorsasággal szállította őket, ahogy Európában senki más. Vajon az Orbán-rezsim 2022-ben még mindig nem tudja, vagy nem akarja elismerni az igazságot?
Azt is állította Gulyás (ugyanott), hogy „nincs kollektív bűnösség, mert ha mindenki bűnös, akkor valójában senki nem az”.
Ezzel szemben a tény az, hogy a kollektív bűnösséggel nem az a baj, hogy felmentést ad mindenkinek elkövetett bűnei alól, hanem hogy mindenkit megbüntet el nem követett bűnök miatt. Nem mindegy.
Azt állította Szijjártó Péter külügyminiszter (a Magyar Nemzetnek adott interjújában), hogy nem kérheti tőlünk senki, hogy ne fűzzük szorosabbra kapcsolatainkat az oroszokkal „már csak azért sem, mert azok, akik háborús retorikát alkalmaznak az oroszokkal szemben, a felszín alatt hatalmas üzleteket kötnek Oroszországgal. Amióta szankciók vannak érvényben az oroszokkal szemben, a németek és a franciák sok milliárd euróval növelték saját exportjukat Oroszország irányába”.
Ezzel szemben a tény az, hogy ennek az ellenkezője igaz. A szankciók bevezetése előtti évben, 2013-ban a német export értéke Oroszországba még 48 milliárd dollár volt, 2020-ben ez 27 milliárdra csökkent. Franciaország exportja pedig 2013-ban 13 milliárd dollár volt, és ez 2020-ra 8 milliárdra esett vissza. A számok makacs dolgok, Szijjártó úr. Senki nem kérheti Önöktől, hogy legalább azokat vegyék figyelembe?