– Nem állnak meg a kocsik! Hogyan megyünk itt át? – kérdezem tanácstalanul barátnőmtől az egyik forgalmas palermói kereszteződésnél, öthetes látogatásom első napján.
Hédi barátnőm, azaz Hedvig Toth Antonino Mazzola tizenhat éve él itt, de nála többet még a palermitánóknak hívott bennszülöttek sem tudnak Szicíliáról. Ismeri a sziget minden zegzugát, tiszteli a tradíciókat, amit remekül ötvöz az otthonról hozott magyar hagyományokkal. Integráció felsőfokon, amit az itt élők értékelnek, ezért befogadták. Ha valaki tudja, mit kell tenni a vehemensen közlekedő, nagyvárosi forgatagban, az ő.
– Indulj el határozottan, és akkor megállnak! – mondja, majd nekilódul, és a hömpölygő autóáradat azonnal és engedelmesen leáll, mi pedig ép bőrrel átérünk a túloldalra.
Első szicíliai lecke: ha határozottan indulsz el, a világ utat enged. Respektálja a bátorságot és a szenvedélyt, ami kevesek sajátja, a délolasz embereké mindenképpen. Engem a barátság hívott ide, egy nagyszerű ötletet is hoztam ajándékba, remélve, hogy még szorosabbra fűzi kapcsolatunkat a barátnőmmel és a szigettel.
A valós térben és időben történő fizikai, valamint belső, mentális utazási program célja a Covid–19-világjárvány fizikai, szellemi és mentális utóhatásainak mérséklése a betegségen szerencsésen átesettek, mégis különböző sérüléssel küzdők körében – elsősorban gyász- és veszteségfeldolgozás témájában. Helyszíne a szicíliai Santo Stefano Quisquinában fekvő művészeti és meditációs központ, a Teatro Andromeda. Szakértői egy Covid-specialista hétgyermekes háziorvos, dr. Mangó Gabriella, és a járvány megjelenéséig főként daganatos betegekkel, ám azóta ezzel a tünetegyüttessel is foglalkozó pszichiáter, pszichoterapeuta, dr. Prezenszki Zsuzsanna.
A program megálmodója és szervezője tizenkét éves egészségfejlesztési (prevenciós és rehabilitációs) gyakorlattal, a Nézőpontváltó Egyesület vezetőjeként én vagyok. Koordinálom a május végén induló projektet, ami reményeink szerint segít átvészelni a betegség lecsengésének idejét, illetve megtanít elfogadni és együtt élni hatásaival.
Vulkánok, narancsligetek
Miért éppen Szicília? A délolasz sziget a négy őselem hazája. Vulkánjaival a tűz, tengereivel a víz, gyógyító, sós illatával a levegő, hegyeivel, olíva- és narancsligeteivel, pálma- és mandulafáival, dús legelőivel a föld minden áldása itt koncentrálódik, ami a fogékony utazók egyfajta mentális metamorfózisát segítheti elő. Ehhez társul a multikulturális behatások által formált nyitott társadalom, amiben befogadják a jó szándékkal érkezőket vagy a bajba jutottakat. Hab a tortán a mediterrán éghajlat, a remek gasztronómia és az elvonulásra alkalmas helyek sokasága.
Mint a Teatro Andromeda, ahol emberfejszobrok hevernek hatalmas területen egy ma is működő, ókori színház mellett. A biogazdálkodásban nevelt állatokból és zöldségekből készült lakomához saját termesztésű biobor dukál, desszertként fáról szedhető a gyümölcs, és a tulajdonosok barátsággal fogadnak, egy simogatnivaló kutyával, teljes értékű étkeket kínáló étteremmel, ahol édenkerti környezetben függőágyak és a lenyugvó napkorongra néző pihenőágyak várják a kikapcsolódni, elmélyülni vágyót.
A varázslatos hely alapítója
Lorenzo Reina pásztor volt, aki a Sicani-hegységben terelgette a birkáit. Harminc évvel ezelőtt egy belső hang váratlanul azt parancsolta neki, hozzon létre valami művészit, amivel kényeztetheti a lelkét. Mi volt körülötte? Kövek. Fogott egyet, és rátett egy másikat. Aztán még egyet, és így tovább. Kör alakú falat formált, ami minden lehetett volna, de azáltal, hogy ő a botjával egy pontot tett a közepére, színpaddá vált, ami köré nagyobb köveket rakott, az lett a nézőtér, és elkészült Andromeda színháza, amely ma Szicília ikonja. Reina víziója bizonyítéka annak, hogy fontos hinni az álmunkban, még ha az „csak” annyi is, hogy újra összhangba kerüljünk saját magunkkal, és egészségesek legyünk.
Poszt-Covid, long-Covid
Miért is kell kezelni a Covid–19 utóhatásait? Miért nem múlnak el maguktól, mint más betegség esetében? Dr. Mangó Gabriella háziorvos, aki az elmúlt két évben kényszerűségből Covid-szakértővé képezte ki magát, azt mondja: „A tünetek sokfélék lehetnek: a teljesen negatív kardiológiai, neurológiai és tüdőgyógyászati leletek ellenére folyamatos ki-bekapcsoló szapora szívdobogás, nehézlégzés, „agyi köd”, feledékenység, remegés, izom- és ízületi fájdalmak lépnek fel és maradnak meg tartósan, a hétköznapi életet csaknem ellehetetlenítve. A világjárvány elején indítottam pszichológusokkal közösen az SOS Korona közösségi csoportot, amely önsegélyező körré nőtte ki magát. A hozzászólásokban az elveszettség, tanácstalanság, kiúttalanság dominál. A poszt-covidos, long-covidos betegeket egy ilyen távolra kihelyezett csoportterápián megnyugtatja a szakemberek jelenléte, akikbe kapaszkodni lehet. Akiktől meditációs technikákat sajátíthatnak el, szelíd, gyógyító mozgásterápián, légzésterápián vehetnek részt, és megismerkedhetnek a teljes értékű étkezés alapjaival. Az új élményekkel erősíteni tudjuk az egészségtudatukat is, így fizikálisan és pszichésen is mielőbb túljuthatnak a tüneteken.”
A lélek gyógyítója, dr. Prezenszki Zsuzsanna szerint már szinte nincs olyan család, szűkebb vagy tágabb közösség, ahol ne szedett volna áldozatot a vírus. „A félelem, a bizonytalanság, a lehetséges további veszteségek árnyéka itt ül a világunkon, mindennapi megterhelést okozva.
A gyógyításban új fogalomként jelent meg a poszt-Covid-szindróma, ami kifejezetten a vírus után jelentkező ártalmakat veszi számba. Ezek nem elhanyagolhatók: a fertőzésen átesettek tömege számol be nagyfokú fáradékonyságról, alvászavarról, a szorongás felerősödéséről.”
Mivel a vírus támadása az őszi–téli szezonhoz kötődik, a nyári hónapokra joggal számíthatunk fellélegzésre. „Ilyenkor erőt gyűjthetünk, csökkenthetjük az ártalmakat, és felkészülhetünk a vírus valószínűsíthető következő hullámára. Fontos, hogy ezt az időszakot tudatosan, megtervezetten használjuk. A mai egészségkultúra nagyon keveset törődik a lezajlott betegséget közvetlenül követő, a szervezet szempontjából még igen törékeny állapottal. Pedig a tünetek múlása nem egyenlő az ember egészségének, testi-lelki egyensúlyának, teherbíró képességének helyreálltával. A lábadozás, a rekreáció időszaka, amivel mostohán bánunk, alapvető a teljes és tényleges egészség tartós megőrzése, így a későbbi visszaesések megelőzése szempontjából” – állítja a pszichiáter.
A „Covid-túlélőtábor” pont ezt a hiányt szeretné pótolni mind a fertőzésen túlesettek, mind az őket ápolók vagy az önmagukra vigyázni akaró emberek számára. A néhány napos, de akár egy-két heti kiszakadás a hétköznapok mókuskerekéből, egy derűs hely, tiszta levegő, kiegyenlített életritmus, már önmagában nagy hajtóerő. A szakemberek vezetésével zajló környezet- és művészetterápiás foglalkozások, a közös relaxációs, meditációs gyakorlatokból elsajátítható, otthonra is elvihető praktikák azt a célt szolgálják, hogy feltöltsék a szervezet energiaraktárait, így nagyobb ellenálló-képességgel nézhet szembe a hétköznapok kihívásaival. Valódi célunk szerint nem csupán nagyobb erővel, de máshogy is. Sokkal többet belopva a hétköznapokba az önmagunkkal való bánásmód szelíd, szervezetbarát, tudatosabban odafigyelő módjából.
Szőke nő Szicíliában
Az első castelbuonói hajnalon, amikor elindultam futni a történelmi belvárosban lévő szállásomról, a korán kelő helyiek gyanakvással pillantgattak felém. Szőke nő, hajnalban fut, ez itt értelmezhetetlen – magyarázta gazdag kézgesztikulációval Antonino séf, Hédi párja, „Palermo megye Széll Tamása”. Én mégis rendületlenül róttam a köröket a hegyekkel körbeölelt, macskaköves utcácskákon, és gyüttmentként előre köszöntem mindenkinek. A főtéri portája előtt söprögető kávéház-tulajdonosnak, a portékáját pakolászó panettonekirálynak, a templomot nyitó papnak, a szembejövő kukásoknak. A palermitánók láttamra felhagytak az előző esti Milan–Juventus csata drámai fordulatainak ecsetelésével, és látszólag ügyet sem vetve rám, ám éhes szemmel az újra, hitetlenkedve bámultak. Másnap reggel udvariasan krákogtak picit. Harmadnap már bólintottak, és most, egy héttel a feltűnésem után már messziről integetnek, hangos Bondi!-k (a helyi Buon giorno!) és Ciao!-k kíséretében, amikor kilépek a panzió ajtaján. Megérkeztem Szicíliába.
