Mivel november tizenharmadikán elfelejtettem megünnepelni a kedvesség világnapját, ezért arra gondoltam, hogy a Rákay Philip 4,5 milliárdos Petőfi-filmjéről szóló hír kapcsán öltöztetem ünneplőbe repkénylelkemet, és nem küldöm el a bánatos, kék égbe a penetráns döntés kifundálóit. Rábízom ezt Schilling Árpádra, a színházrendező szívét sem a kedvesség öntötte el. „Philip soha életében nem forgatott filmet, sőt egyáltalán nem hozott létre semmiféle művészeti produktumot, most mégis annyi pénze lett hirtelen vágyai kielégítésére, amennyit még soha egyetlen magyar filmes sem kapott az elmúlt 100 évben. (Így van, se Fábri, se Szabó, se Sára, se Jancsó.)” Bizony. Ezt a rákayi mennyiséget se a Hídember, se az Elk*rtuk nem tudta megközelíteni. Kurzusfilmek vagon pénzből – nehéz kenyér a művészet, ha ilyen kezek osztják a rávalót. És hogy osztják! Nem bízzák a véletlenre, ne adj’ isten a filmes tudásra. Kell a stáb élére egy NER-hízlalta Orbán-fan.
Nézzük ugyanakkor feldúlt feudumunkban a döntést magát. Itt van ez a Petőfi gyerek, gondolhatták, jövőre lenne kétszáz éves, módfelett szerette a szerelmet meg a szabadságot, amit szeretünk mi is. Tele is van a hócipőnk az egyre jövő, csak jövő Brüsszellel, aki furtonfurt a szabadságunkra tör, meg nem állna egy fertály órára sem, hogy legalább „tárat cseréljen” a jogállamisági kartácsban. „Meddig tart még, beteg világ, /Meddig tart még a nyavalyád?”, írta volt Petőfi, és ezzel nagyon finoman tudunk rezonálni a kommunista nemváltó- és a liberális migránsterrorra a költői opusban.
És ha már nemváltók: vajon melyik hazai portálról származik a minapi hír, miszerint egy kaliforniai édesanya szerint két tanár titokban manipulálta tizenegy éves kislányát, hogy azt higgye, valójában transznemű fiú, ám a távolléti oktatás alatt szerencsére visszatért régi önmagához. Sose találnák ki, elvégre több tucat agyfaló kormányoldal verseng a tippekért, miközben az idén 130 közpénzmilliárdot elégető Magyar Televízióról még mindig sokan azt hiszik, közszolgálati. Pedig dehogy! A néhai MTV nem elégszik meg azzal, hogy lojális legyen a kormányhoz, az ellenzéket abajgatja hét ágra. Van neki Nyílt Társadalom rovata is, ahol az aktuális NER-világmagyarázatok sorakoznak. Képzeljenek el egy boltot, ahol csak romlott, büdös, kukacos, poshadt árut kapni. Hát járnának oda? Ne nézzék a hírekért a közmédiát sem, mert aztán lecsap a kelevény, a görvély, az izzag – Petőfi még tudta, hogy ezekben nem a nyugatiakat, hanem a kórságokat kellett félni.
Mindeközben a Híradó oldalán egy fia hírt sem találni Schadl Györgyről. Mellékesen egy szem említés esik róla egy fővárosi közgyűlési tudósításban, úgymint Schadl-ügy, miközben ha valaki csak ebből a forrásból tájékozódik, fogalma nincs, kiről is van szó. Pedig igencsak szaftos részleteket hallgathattak végig a nyomozók, s aztán a vádhatóság az évtized legizgalmasabb hangjátékában. A NER kellős közepén évekig hatalomban maradhatott egy bizarr figura, akit a legszebb Móricz-regények sem tudtak volna kivagyibbra rajzolni. Nem elég, hogy a Pegasus-lehallgatásokért is felelős Völner államtitkárt kente folytatólagosan, bokros teendői közben megkülönböztető jelzéssel szelte a buszsávokat (eközben is feszt jogsértve, mivel a kék villogós engedélyt is mutyizta). Bokros teendői számolatlanul akadtak. Több egyetemen is oktatott jogot, és mint fentebb láttuk, nem egy paragrafus állékonyságát a gyakorlatban is tesztelte. A végrehajtó kamara exelnöke jószerével gondolni sem tudott egy tisztességeset, szegény lehallgatóknak járna is a pszichológiai támogatás. Ahogy a hallgatóknak és a rektorok testületének sem ártana. A konferencia tagjai annyit tudtak kicsikarni magukból az ismerősei vizsgáihoz baráti támogatásért telefonálgató Schadl cselekményeiről, hogy „nem általános”. Huhh!
Mengyi Roland, Boldog István, Farkas Flórián, Simonka György, Völner Pál precox eltévelyedése sem általános, na de azért na. Megnézném én azt a Fidesz-közleményt, amely így védekezik: lopunk, csalunk, hazudunk, de nem mindenki. Ez ugyanolyan faramucin hangozna, ahogy Deutsch Tamás 2006-os közleménye manapság. „A Medgyessy–Gyurcsány-kormány és az MSZP megfutamodott a nyilvános viták elől. Demokráciában szokatlan módon el akarják kerülni a nyilvános eszmecserét.” Ugye, ugye! Akkor ez most már nem demokrácia? Vagy csak blöffölt? Ennyi? Robin, a bátor elfutott, bátran elszaladt, el ő? – hogy egy brit kobzost is beidézzünk.
Mindenesetre Polt Péternek kellett lennie a talpán, hogy a málló kétharmad 133 bátor emberét a parlamenti szavazógépek mellett tartsa 2022-ig. Már csak az államfőválasztásig kell kihúzni, nagy döntésekre azután már nem lesz szükség. A pénz a kincstárból kilapátolva: e heti hír szerint 37 milliárdot laffantottak oda az év végén kommunikációs megbízásokra. Költhetnék például arra, hogy megmagyarázzák, a mostanság tankok jelenlétével politizáló Putyin szövetséges mennyire jó fej, hogy megpróbálja átszabni a világ geopolitikai erőterét. Az amerikaiak már evakuálják a nagykövetségüket, de talán nem ez lesz a térség egyetlen evakuációja a forradalmi tavaszban. „Királyfene rágja tested, /Agyonrág, ha ki nem metszed!” – az „apostoli” strófa folytatása grátisz a nagy Petőfi-műhöz.
