Másképpen lesz holnap – választotta Adytól kampánya mottójául az ellenzéki összefogás somogyi 1-es, kaposvári központú választókerületének DK-s képviselő-jelöltje, Varga István. Az irodalomtörténész-újságíró, aki civilként érkezett a politika világába azzal a nem titkolt szándékkal, hogy friss erőként véget vessen az urambátyám világnak, a Facebook-oldalán is vágja a centit április 3-ig, és támogatói bíznak benne, valóban sikerül megtörnie a kormánypárti Gelencsér Attila három ciklus óta tartó sikerszériáját.
Ez utóbbi, ahogyan az előző voksolások adatai mutatják, inkább köszönhető az ellenzék korábbi széttagoltságának, mintsem a Fidesz-KDNP helyi erőfölényének. A 2010-es „fülkeforradalom” során ugyan 59 százalékot kapott a hajdani megyei közgyűlési elnök, ám 2014-ben csak a választók 40, négy évvel ezelőtt pedig 43 százaléka voksolt rá, azaz messze nem verhetetlen ellenfél az amúgy sem parlamenti tevékenységével-aktivitásával, sokkal inkább látványos anyagi gyarapodásával, illetve megkérdőjelezhető valóságtartalmú reprezentációs szerepléseivel kitűnő honatya. Mint arról lapunk is beszámolt, Gelencsér Attila részt vett a – valójában csak jóval később elkészült – 67-es gyorsforgalmi út 2019-es önkormányzati választások előtt megtartott „részátadásán”, két hónapja pedig nemlétező bicikliutat adott át Kaposhomokon.
hiszen 2010-ig parlamenti választáson sohasem nyert a jobboldal a városban, a miniszterségig emelkedő Lamperth Mónika például 1998-tól három cikluson keresztül hozta a körzetet, végigverve a Fidesz országosan is ismert helyi nagyjait, Szita Károly polgármestert, illetve a később háznaggyá avanzsált Mátrai Mártát. A 2010-es szocialista összeomlás óta viszont nem talált megfelelő jelöltet a baloldal. Sokatmondó, hogy az MSZP egyik hajdani fellegvárában 2018-ban a jobbikos jelölt szerepelt legjobban az ellenzéki indulók közül – más kérdés, ha csak a DK-s jelölt visszalépett volna a javára, már akkor múlt időbe tehették volna Gelencsér képviselőségét. Akit amúgy még a kormánypártok helyi hívei is csak nehezen fogadnak el, a körzet 25 falujában viszont abszolút úr, vagyis, ha sikerülne valahogyan lefaragnia a kaposvári hátrányából, negyedszer is mandátumhoz juthatna. Ehhez persze az ellenzék elbaltázott kampányára is szüksége lenne.
Megoldandó probléma mindenesetre akad bőven, hiszen a helyi bérek elmaradnak az országos átlagtól – a 23 megyei jogú várost nézve hátulról a 7. Kaposvár –, és ezzel összefüggésben igen komoly az elvándorlás (2010 óta 10 százalékkal csökkent a város népessége), ami a hangulatán is érezhető, délután 5-fél 6 után már kihaltak az utcák. A helyi közhangulatnak a Kaposvári Egyetem önállóságának megszüntetése sem tett jót, amit amúgy Gelencsér simán megszavazott. Nem véletlen, hogy az ellenzéki összefogás nemcsak helyben, de országosan is mandátumot vár a körzettől, és bíznak benne, április 3-án este értelmet nyer az Ady-féle mottó.
Hasonlóban reménykednek a somogyi 4-es, siófoki központú körzetben is, igaz, itt sokkal nagyobb meglepetés lenne, ha sikerülne győznie az ellenzéki összefogás jelöltjének, a jobbikos Potocskáné Kőrösi Anitának. A Balaton déli partjának nyugati oldala, illetve Külső-Somogy ugyanis eddig rendre jobbra húzott, 1998 óta csak fideszes jelölt jutott innen a T. Házba, a legutóbbi két voksoláson éppenséggel az a Witzmann Mihály, aki jelenleg is eséllyel aspirál a mandátumra. Négy éve 51 százalék feletti eredménnyel győzött, igaz a 2019-es önkormányzati választások a kormánypártok gyengülését mutatták, legalábbis a körzet nagyvárosában, Siófokon. Ahol ellenzéki támogatással Lengyel Róbert 2014-ben országos szenzációt keltve győzte le az „örökös” fideszes polgármestert, Balázs Árpádot, hogy aztán 2019-ben az önkormányzati választáson taroljon az általa életre hívott civil szervezet. Lengyel lendülete és helyi népszerűsége pedig jól jöhet egykori alpolgármesterének, a parlamentbe 2018-ban listáról bejutó Potocskánénak, aki fura mód haszonélvezője lehet a választókerületek Fidesz-szájíz szerinti átrajzolásának is.
A körzethatárok módosítása, ahogyan az országban sok helyen, úgy Somogyban sem csak lakosságszám alapján történt: a kormánypártok a pártszimpátiát nézve, földrajzi és gazdasági szempontokat figyelmen kívül hagyva soroltak át településeket másik körzetbe.
Ezek a szavazatok azonban most éppenséggel Potocskánénak kedvezhetnek. Akinek segíthetnek a balatoni korrupciós ügyek, gyanús építkezések, a NER-polip terjeszkedése miatt létrejött civil mozgalmak. A pandémia miatt is sokan költöztek a tópartra, jellemzően a fővárosból, így akár ezres nagyságrendben érkezhetnek ellenzéki voksok. A körzet külső-somogyi része viszont klasszikus leszakadt dél-dunántúli terület, annak minden bajával – elöregedő települések, óriási elvándorlás –, rengeteg nyugdíjas és roma szavazóval, akik más lehetőség híján csak a kormánypárti médiapropagandából informálódhatnak, így erős bázisát jelentik Witzmann-nak. Április 3-án eldől, ért-e annyit Potocskáné folyamatos falujáró kampánya, hogy annyira mérsékelje a kistelepülési Fidesz-előnyt, hogy Siófokon jól szerepelve az összesítésben is diadalmaskodjon.
Behúzható szavazatok és „krumplis” voksok
Komoly meglepetés lenne, ha a két másik somogyi választókerületben, a 2-ben és a 3-ban ellenzéki siker születne áprilisban. A 2-es, barcsi központú, dél-somogyi körzetben a Fidesz-KDNP régi, bevált, kipróbált harcost indít az egykori államtitkár, a hajdani MDF-ből a KDNP-be átsorolt Szászfalvi László személyében, aki 1998 óta stabilan hozza az egyéni mandátumot, igaz, 2014 előtt némiképp más körzethatárokkal – 2006-ban ezen a vidéken (az egyik feldarabolt körzetben) nyert függetlenként a Gyurcsány-kormány későbbi minisztere, Gyenesei István is. Szászfalvi kihívója a Jobbik-alelnök Ander Balázs, aki listáról bejutva második ciklusát tölti a parlamentben.
Ander ugyan az egyik legaktívabb ellenzéki képviselő a T. Házban, ahol rendre felszólal körzete, az ország egyik legelmaradottabb térsége ügyeiben, ám így is hendikeppel indul. A lapunk által nyilvánosságra hozott, Sztojka Attila roma kapcsolatokért felelős kormánybiztos-féle felvételeken elhangzott: a Fidesz-szövetséges LungoDrom cirka 30 körzetet lát, ahol a romavoksokkal elősegítheti a kormánypártok győzelmét. Ezek egyike a barcsi választókerület. Barcson, illetve a körzet másik tízezres településén, az amúgy ellenzéki vezetésű Nagyatádon ugyan jók Ander esélyei, ám Szászfalvi szűkebb pátriájában, Csurgón, illetve a 74, jellemzően elszegényedett, hátrányos helyzetű településen, ahol a csordogáló uniós támogatások irányításával, illetve a közmunkával könnyen egy irányba állíthatók a voksok, nehéz a helyzete.
Hasonló okok miatt szintén az országos meglepetés kategóriába tartozna Steinmetz Ádám sikere a somogyi 3-as választókerületben.
A KDNP-s Móring József Attila, Somogyvár egykori polgármestere 2006 óta hozza a mandátumot, előtte az MDF-es – az ősszel viszont az ellenzéki előválasztáson indult – Herényi Károly duplázott, de anno még a szocialista Horn Gyula is elvérzett errefelé. Steinmetz esélyeit növelheti, hogy rendre felszólal a NER-es oligarchák esztelen és felháborító Balaton-parti beruházásai ellen, és vélhetően a tóparti településeken ébredező civilek támogatására is számíthat, ám valós veszély, hogy támogatóinak voksai feloldódnak a mélyszegénységben sínylődő településekről érkező, ahogyan a rossznyelvek nevezik, „krumplis” voksok között.
