"A kemikáliák gyártása ötvenszeresére nőtt az 1950-es évek óta, és 2050-ig még megháromszorozódik. A társadalmak olyan tempóban bocsátanak ki kémiai anyagokat a környezetükbe, hogy azt nem lehet biztonságos szinten összeegyeztetni azzal a térrel, amelyben működnek” - mondta Patricia Villarrubia-Gómez, a Stockholmi Resilience Center doktorandusza, egy friss tanulmány egyik szerzője. A műanyagok adják a legnagyobb okot az aggodalomra, de ott van mellettük 350 ezer féle szintetikus vegyület növényvédőszerek, ipari alapanyagok és antibiotikumok. Műanyagot már a Mount Everest-től az óceánok mélyéig bárhol lehet találni, és olyan mérgező, rákkeltő anyagok is mint a PCB is sok helyen jelen vannak, ráadásul nehezen bomlanak le - olvasható a Guardianban.
A poliklórozott bifenileket régebben főleg szigetelőként és hűtőközegként például nagy teljesítményű villamos kondenzátorokhoz, transzformátorokhoz alkalmaztak, de számos más anyagot is készítenek belőle, mint például rovarölőszereket, optikai fehérítőket és műanyagokat. 1978-ban az USA-ban, 2001-ben az ENSZ Stockholmi Egyezményében globálisan betiltották gyártását. Néhány más fenyegetést sikerült hatásosabban elhárítani, mint a klór-fluór-karbon-kemikáliákét, amelyek az ózonréteget rombolják.
A tanulmány arra a következtetésre jut, hogy a szennyezés túllépte a “bolygóhatárt”, amikor az emberek által előidézett hatások átbillentette a Földet azon a stabil határon, amely az elmúlt 10 ezer évben létezett. A növényvédőszerek például sok olyan rovart is kiirtanak, amelyeket nem volna szabad, mert alapvetően fontosak az ökoszisztéma fenntartásában, ily módon a tiszta levegő, a víz és az élelem megtartásában, biztosításában.
A kutatás több módszert alkalmazott, hogy felmérje a helyzetet. Ezek között volt a kemikáliák gyártási arányának megállapítása, ami gyorsan emelkedik, ugyanúgy, mint a környezetbe való kikerülésük mértéke, amit a hatóságok már nem képesek nyomon követni. Néhány vegyület negatív hatását, amelyek a fosszilis üzemanyagok használata révén szivárognak a környezetbe, szintén vizsgálták, és bár az adatok több helyen hiányosak, a bizonyítékok arra utalnak, ezek is átlépték a határt. ,,Bizonyos, hogy minden egyes lépéssel a rossz irányba mennek a dolgok. Például a műanyagok össztömege ma már meghaladja az összes élő emlősét. Ez elég világosan jelzi számomra, túlléptük a határt. Bajban vagyunk, de még némely esetben megfordíthatók a dolgok” - jelentette ki Bethanie Carney Almroth, a Gothenburgi Egyetem professzora a kutatócsoport tagja.
Villarrubia-Gómez szerint szükséges a váltás a körkörös gazdagságra, olyan anyagokra, termékekre kell átállnunk, amelyek újrahasználhatók, nem a szemétbe mennek. A tudósok szerint sokkal szigorúbb szabályozás lenne szükséges, a kemikáliák gyártásának és kibocsátásának maximálása úgy, mint az a széndioxid esetében is történt. Mindezt nemzetközi összefogás révén lehetne megvalósítani, hasonló szervezetet létrehozva, mint a Éghajlatváltozási Kormányközi Testület. ,,Még ha nehéz is megállapítani, milyen mérgező hatása van az egyes vegyületeknek, ez nem jelenti azt, hogy az összesített hatásuk jelentéktelen. Még nincsenek kialakított útmutatók, amelyek révén megállapíthatnánk és megérthetnénk ezeket a következményeket. Sokkal elővigyázatosabb megközelítésre volna szükség az új kemikáliák esetén” - kongatta meg a vészharangot Ian Boyd, a skóciai Szent András Egyetem professzora. Boyd már 2017-ben arra figyelmeztetett, hogy azok a feltételezések, amelyeket a törvényhozók szerte a világon figyelembe vettek, amikor azt állították, hogy a rovarirtószerek ipari méretű felhasználása biztonságos, hamisak.
