Az elmúlt években számtalan sokkoló bizonyíték és beszámoló látott napvilágot arról, hogyan hajt végre népirtást a pekingi rezsim a kelet-kínai Hszincsiang tartományban őshonos ujgurok ellen. Kiderült például, hogy a főként muszlim népcsoport tagjait állandó megfigyelés alatt tartják és kulturális-vallási hagyományaik megtagadására kényszerítik őket. Azokat, akiknél akár a legkisebb ellenállást tapasztalják, átnevelőtáborokba zárják vagy kényszermunkára hurcolják őket. A kínai hatóságok ezzel párhuzamosan mesterséges lakosságcserét hajtanak végre: tömegével telepítik be az országban domináns han etnikum tagjait Hszincsiangba, miközben a termékenyebb ujgur nőket gyakran kényszersterilizációnak vetik alá, terhesség esetén kényszerabortuszt végeznek el rajtuk, de olyan is előfordul, hogy han férfiakkal való kényszerházasságra kötelezik őket. Peking persze mindent tagad, vallási szélsőségesek, szeparatisták és terroristák elleni fellépést emleget, ám sokatmondó módon még attól is elzárkózik, hogy az ENSZ független szakértői vizsgálódjanak az ügyben.
Ahogyan azonban az újságírók, jogvédők és kutatók mind több részletet tárnak fel a Hszincsiangban zajló mindennapos atrocitásokról, úgy fokozódik a nemzetközi nyomás Kínán, hogy vessen véget a kegyetlenkedésnek. 2019 óta évente egyre több ország követeli az ujgurok jogainak tiszteletben tartását, az első alkalommal 23, másodszorra már 39, tavaly októberben pedig már 43 állam csatlakozott az erről szóló közös nyilatkozathoz. Egyes aláírók még ennél is tovább mentek: az Egyesült Államok 2021 tavaszán már nevén nevezte a népirtást, azóta a brit, a holland, a kanadai és a litván parlament, illetve a cseh szenátus is deklarálta ezt. Szintén kellemetlen Kína számára, hogy Joe Biden amerikai elnök az ujgurok elnyomása miatt diplomáciai bojkottot hirdetett a február 4-én kezdődő 2022-es pekingi téli olimpia ellen, amihez számos további ország is csatlakozott. A népcsoport melletti kiállás pedig újabban gazdasági dimenziót is ölt.
Emberi jogvédő szervezetek már régóta követelték a nemzetközi óriásvállalatoktól, hogy mellőzzék a tartományt vagy legalább biztosítsák, hogy a termékeiket nem kényszermunkával gyártják le. Mostanra pedig már a nyugati döntéshozók részéről is megfogalmazódott ez az elvárás. Az Egyesült Államok a múlt hónapban megtiltotta a kényszermunkával készült termékek behozatalát Hszincsiangból. Az amerikai kongresszus által jóváhagyott törvény értelmében a jövőben a vállalatoknak kell bizonyítaniuk, hogy a tartományból származó alapanyagok, alkatrészek vagy áruk előállítása során nem alkalmaztak kényszermunkát. Az Egyesült Királyságban és az Európai Unióban is napirenden van egy hasonló jogszabály, bár a jelek szerint az Európai Bizottság nem célzottan, hanem általános szinten kíván fellépni az ellátási láncokban esetlegesen előforduló jogsértésekkel szemben. A Nyugat szándéka nyilvánvaló: gazdasági eszközökkel rábírni a kínai vezetést arra, hogy hagyjon fel az ujgur kényszermunka gyakorlatával. Korántsem biztos azonban, hogy az említett kezdeményezések képesek lesznek bármilyen pozitív változást elérni.
Kiválóan tükrözi a nyugati törekvések hiányosságát az Intel mostanra kiteljesedő botránya. A világ egyik legnagyobb számítástechnikai vállalata az elmúlt hetekben kínos helyzetbe keveredett, miután levélben megkérte beszállítóit, kerüljék Hszincsiang bevonását az ellátási láncukba. A kaliforniai székhelyű óriáscég az új amerikai törvény megsértését akarta megelőzni, ám Kínában bírálatok kereszttüzébe került a tartomány “diszkriminációja” miatt. A cenzorok által szigorúan ellenőrzött kínai közösségi médiában bojkottfelhívások jelentek meg, a kommunista állampárt angol nyelvű szócsöveként számon tartott Global Times pedig szerkesztőségi véleménycikkben “sértőnek” és “felháborítónak” nevezte a Hszincsianggal kapcsolatos mondatokat. Az újság emlékeztetett arra, hogy az Intel 2020-as bevételeinek több mint negyede Kínából származik, ezért a lap szerint a kínai felhasználók jogosan vádolják hálátlansággal a céget. A Global Times egyben arra szólította fel hazafias olvasóit, hogy tegyék egyre költségesebbé a külföldi vállalatok számára “Kína megsértését.” Válaszul az Intel bocsánatot kért a korábban közzétett felhívásáért, majd kitörölte a Hszincsianggal kapcsolatos részt a weboldalán közölt levélből. Az Intel Canossa-járása viszont az Egyesült Államokban váltott ki felháborodást, a republikánus párti Marco Rubio, a szenátus költségvetési bizottságának tagja elítélte a cég gyávaságát és kizárással fenyegette azt a chipgyártóknak állami támogatást előirányzó törvényjavaslatból. Korántsem volt váratlan ez a reakció, vélhetően az Intel is számított rá, ám pragmatikus szempontból teljesen érthető, hogy a cég miért inkább Amerikában vállalja a konfliktust - máskülönben ugyanis azt kockáztatná, hogy a Hennes & Mauritz (H&M) svéd divatcég sorsára jusson.
A H&M 2020 szeptemberében váltotta ki Peking haragját, amikor megszakította az együttműködést egyik kínai beszállítójával, mellyel kapcsolatban felmerült a gyanú, hogy ujgur kényszermunkát felhasználva állítja elő a pamutot. Kína 2021 márciusában - részben az ekkortájt bevezetett EU-szankciókra reagálva - foganatosított ellenlépéseket. Ennek jegyében az állampárt ifjúsági tagozata bojkottot hirdetett, eltűntek a divatmárka termékei az online áruházakból, bizonyos mobilos taxialkalmazásokon pedig nem lehetett fuvart rendelni a cég boltjaihoz. A H&M súlyos árat fizetett az emberi jogok melletti kiállásáért: 2021 nyarán az előző évhez képest legalább 40 százalékkal kevesebb forgalmat produkált Kínában - ez több mint 34 milliárd forintnyi bevételkiesést jelent. Vagyis a svéd divatcégnek anyagilag csak vesztesége származott az egészből.
A H&M esete azt bizonyítja, hogy a pekingi rezsim képes számottevő gazdasági hatalmát latba vetve megbüntetni a külföldi cégeket, valamint az is, hogy mekkora hatása van a félhivatalos bojkottnak. A jogállamiságot tiszteletben tartó demokratikus országokban viszont nem fordulhatna elő, hogy hasonló eszközöket vessenek be egy vállalat ellen, és a vásárlók sem állnak bele olyan fegyelmezetten a bojkottfelhívások mögé. Hiába bír tehát összességében nagyobb gazdasági befolyással a Nyugat, mégis a nemzetközi óriáscégek egyelőre joggal láthatják úgy, hogy jobban megéri a kommunista Kínához igazodni.
Törvénnyel azt ugyan meg lehet gátolni, hogy a multik hasznot húzzanak az ujgur kényszermunkából és szépen csendben lecseréljék hszincsiangi beszállítóikat, ám Peking a tartomány “hátrányos megkülönböztetésének” legapróbb jelére is ugrani fog, és meg fogja zsarolni a kérdéses cégeket, mint ahogyan tette ezt az Intellel vagy a H&M-mel. Márpedig a profitmaximalizálásra törekvő vállalatok komoly árat is hajlandóak fizetni azért, hogy akadálymentesen hozzáférhessenek a világ legnépesebb országának piacához.
A Tesla szereti Hszincsiangot
A Disney köszönetet mondott a hszincsiangi hatóságoknak 2020-ban az élőszereplős Mulan forgatásához nyújtott segítségért. Tavaly kiderült, hogy az AirBnB platformján az az Egyesült Államok által az ujgur népirtásért szankcionált szervezet hirdetett meg kiadó lakásokat. Az elektromos autókat gyártó Tesla pedig szilveszterkor nyitott bemutatótermet Hszincsiang központjában, Ürümcsiben. Hosszasan lehetne még sorolni azokat az általában amerikai székhelyű, nemzetközi óriáscégeket, amelyek botrányba keveredtek, mert ilyen vagy olyan módon szemet hunytak az ujgur népírtás felett. Az a közös esetekben az esetekben, hogy komolyabb következmények nélkül maradtak.
Pillanatnyi megbotránkozást természetesen kiváltottak: bizonyos politikusok, civil szervezetek elítélték a kérdéses vállalatot, a nemzetközi sajtóban megjelent néhány zavarba ejtő cikk, az ügyek azonban rövid idő után lekerültek a napirendről. Az érintettek pedig bízhatnak abban, hogy az állandósult információdömpingben elveszik a hír, kevesen olvassák el, néhány nap vagy hét távlatából pedig még kevesebben emlékeznek a kompromittáló információra. Az említett céget viszont nem érte hátrány, nem kapott semmiféle bírságot és nem is estek vissza az eladásai érzékelhető módon. Amíg ez így marad, addig kifizetődőbb lesz a kommunista Kínához dörgölőzni, mint empátiát tanúsítani az ujgurok szenvedése iránt.
