A politika olyan, mint a tengeren történő hajózás. Ha tudom is az út végcélját, akkor sem lehet egyenesen odajutni, hiszen zátonyok, kedvezőtlen áramlatok, pusztító viharok akadályozzák az előrejutást. Csak az ér a célba, aki képes felkészülni az előre láthatóra, és gyorsan alkalmazkodni tud a váratlanhoz.
A baloldal végső célja egy évszázad óta nem változott. Olyan világot akar, amelyben mindenki szabadon, demokráciában és jólétben élhet. Az odavezető út első kísérletei elbuktak. Sem a szovjet típusú nyílt „proletárdiktatúra”, sem annak későbbi „szocialista” változata nem tudott fennmaradni. Mostanra az is kiderült, hogy semmilyen egypárti rendszerben nem lehet demokráciát teremteni.
A hatalomról és annak gyakorlásáról kialakult hagyományos baloldali elképzelések mára idejét múltakká lettek, hiszen megváltozott a világ, átalakult a gazdaság és a társadalom. A kapitalista rendszerre épült világrend összeomlóban van, hatalmas monopóliumok uralják az életünket, és egymást követik az általuk kiváltott, világot megrázó gazdasági, természeti és társadalmi katasztrófák. Egy másfajta világ születése elkerülhetetlen, de az nem jöhet létre a régi elképzelések szerint (Chomsky). Az egykori munkásosztály az alsó középosztály részévé lett, érdekei sok vonatkozásban azonossá lettek a bérből-fizetésből élő, bérrabszolgává vált polgári csoportokéval.
A nemzeti társadalmak átalakulása mellett Európában is születőben van az a globális társadalom, amely átformálja a hagyományos társadalmi kapcsolatrendszereket, és más értékek szerint szervezi újjá a mindennapok világát is. Az ökológiai problémák iránti érzékenység, az életminőség és a közvetlen demokrácia iránti igények, az új közösségek létrehozása, a korrupcióellenesség, a társadalmi igazságosság vágya és a szélsőséges egyenlőtlenségek elutasítása olyan pozitív törekvések, amelyek felkarolásával az állam és a pártok mellett a civil társadalom az aktuális változások kezdeményezőjeként a fejlődés harmadik pólusává válik.
Minél jobban a múltban ragadtak a hagyományos szervezetek, politikák és azok képviselői, annál inkább „leértékelődnek” az új generációk előtt. Nem fordultak el a politikától, sőt – csak annak avítt tartalmait, formáit és képviselőit utasítják el. Mivel a változásokat még „nem hordta ki” az idő, egyetlen párt sem tud biztos válaszokat adni a jövő történéseire. A baloldali pártoknak is sokféle kísérlete van a kihívásokra, hiszen lényegesen eltérő viszonyok között működnek. Általánosan jellemző, hogy az ideológiai reformfolyamatok megindultak, túlléptek az elérhető anyagi források kisajátításának és radikális újraosztásának „forradalmi” elméletén, inkább a jövő felé fordultak, a kapitalista rendszer belső átalakításával próbálják elérni alapvető céljaikat. (Ennek szükségességét már az „okos tőkések” is felismerték, például a munkavállalói résztulajdon rendszer bevezetésének gondolata is egyre elfogadottabbá válik, még Magyarországon is.)
A „társadalmi biztonság” megteremtése, az „új demokrácia” (alulról épülő államrendszer létrehozása) és a civil társadalommal történő hatalommegosztás lesznek a társadalom humanizálásának következő lépcsőfokai, amelyek nemcsak valamennyi baloldali pártnak, hanem a társadalom többségének is az érdekében állnak. Emiatt a baloldal (az egykori munkáspártok) fokozatosan az egész bérrabszolga társadalom és a kistulajdonosok érdekeinek képviselőjévé kell, hogy legyen, és ebben a helyzetben természetes szövetségeseik potenciális köre is kiszélesedett.
Az előre lépéshez olyan nemzeti kiegyezésre van szükség, amely egységfrontot teremt a jövőre vonatkozó kérdésekben, háttérbe szorítja a világnézeti ellentéteket, népben és nemzetben is gondolkodik – egy ilyen „társadalmi együttműködési rendszer” megteremtése korszakváltáshoz vezethet a kapitalizmus fejlődésében.
Mivel a mostani politikai játéktérben egyetlen baloldali politikai erőnek sincs esélye a győzelemre az államhatalom minden eszközét felhasználó konzervatív politikai erőkkel szemben, ezért a baloldali pártoknak nemcsak egymással, hanem a változásban érdekelt polgársággal és az új generációkkal is szövetségre kell lépnie. A változtatás politikai alapja: a „történelmi kompromisszum” (Enrico Berlinguer).
A politika változása nem jelenti az elvek feladását, ellenkezőleg. A formálódó nemzeti összefogáson alapuló, új, baloldali alternatíva vezethet tovább a megálmodott világ felé. Az alapkérdés ma is az, hogy kiért van az állam? A baloldal válasza, hogy nem a gazdagokért, hanem a népért.