Kásler Miklós emberi erőforrás miniszter oktatásügyben nyilatkozott a december 28-án megjelent Magyar Nemzetben. Nem az oktatás jelenlegi állapotáról, az elmúlt év nehézségekkel terhelt tapasztalatairól adott számot, inkább arról beszélt, hogyan változnak az érettségi vizsgakövetelmények a 2023/2024-es tanévtől. Amit miniszterként talán már nem is fog megérni.
Természetesen az érettségiben várható jövőbeli változások is fontosak. De a cikk körülbelül nulla hírértékkel bír, semmilyen újdonság nincs benne, amiről nem hallhattunk, olvashattunk korábban, sőt a miniszteri “nyilatkozat” egy része szóról szóra megegyezik a kormány idén júliusban kiadott, azonos témájú közleményével. Persze az is meglehet, a minisztert szintén nyáron kérdezték, de valamiért csak most, karácsony után tartották időszerűnek a publikálást, egyfajta emlékeztetőként.
Pedig mennyivel jobb lett volna Kásler Miklós megnyugtató szavait olvasni például arról, milyen tervei vannak a kormánynak a korábbi karanténoktatás hátrányainak leküzdésére, a digitális oktatás erősítésére, a tanárhiány megfékezésére, a pedagógusok tettekben is megvalósuló megbecsülésére. Év végén mennyi pulykapénzt osztottak az oktatásban dolgozóknak, s hogyan készülnek januárra, amikor az állami intézményekben elrendelt kötelező oltás miatt sokukat fizetés nélküli szabadságra küldik? Mi a véleménye a pedagógus szakszervezetek követeléseiről, szándékukban áll-e tenni valamit azért, hogy elkerüljék a januárra és márciusra bejelentett tanársztrájkot?
Igaz, nem mondhatjuk, hogy a miniszter teljesen megfeledkezett a pedagógusokról. Karácsony előtt levelet küldött, amelyben egyebek mellett arról írt: a tanárok példaképek, akik azt is megmutatják a gyerekeknek, hogyan kell kiállniuk önmagukért. Miközben néhány nappal korábban a saját minisztériuma köpte szembe, “gyurcsányozta le" a pedagógus érdekvédőket és az őket támogató oktatási dolgozókat. Pusztán azért, mert még a kormánnyal szemben is megpróbálnak kiállni önmagukért.