irodalom;krimi;

- Nem lehet elfutni a múlt árnyai elől

A karácsonyi időszakhoz karácsonyi krimi illik. Cserháti Éva ezt tálcán nyújtja az olvasónak, a tőle megszokott múltidézéssel, jól megrajzolt karakterekkel és fontos üzenetekkel.

„Maga elárult minket – visszhangozta a gondolatait Klára testvér. – Elárulta a gyerekeket, Kelemen hadnagyot, Balogh Margitot, Aranka nővért és engem. De látja, Isten nem bosszúálló, újra és újra lehajol eltévedt bárányaiért. Itt a lehetőség, hogy jóvátegyen valamit abból, amit tönkretett 1974 karácsonyán. Ahogy az Írás mondja: „az igazság szabaddá tesz benneteket”. Az igazság szabaddá tesz – ez az ismerős gondolatszál fűzi egybe Cserháti Éva ismerősnek tűnő eszköztárral dolgozó, ám újszerű, újító, friss hangvételű legújabb regényét. A Zarándoklat a halálba – A K. É. Z. harmadik esete a krimisorozat első két kötetéhez (A Sellő titka, Szabadulószoba) hasonlóan ezúttal is krimi a javából: megidézi a műfaj hagyományait, miközben nagyon is kortárs.

A történet elején egyből gyilkossággal találjuk szemközt magunkat: vérrel borított csendesfülkében középkorú apáca térdepel, amikor rátalálnak a Meðugorjéba tartó zarándokvonaton, két tenyere között egy halott plébános kezét tartja és adventi miseéneket dúdol. A Kiemelt Életellenes Ügyeket Felderítő Főosztály nyomozói mozgásba lendülnek, ám nem találnak indítékot a némaságba burkolózó nőnél, rövidesen azonban újabb gyilkosság történik – ismét egy vonaton, egy újabb apáca jelenlétével.

Noha a K. É. Z. öt nyomozójából már csak Telki-Nagy Judit és Köteles László dolgozik a rendőrségnél, a nyomozásba bekapcsolódik a Magyar Vanda és Admin által alapított Segítő Kéz Magánnyomozó Iroda, s a nyugdíjba kényszerült, önpusztító életet élő Vasvári Lajos is, aki többet tud az esetekről, mint bárki gondolná. Miközben a 2016-os események nyomában járunk, egészen 1974-ig jutunk vissza a regény frappáns szerkezete mentén, és az államszocializmus újabb szeletébe, valamint a kor egyházpolitikájába nyerhetünk bepillantást, megismerve az illegalitásba kényszerült apácarendek történeteit is.

Elkoptatottnak tűnhet a letehetetlen jelzőt használni egy regényre, ám a különböző műfajokat és történetszálakat mozgásba hozó könyvben könnyű elmerülni: mindig jön egy újabb meglepetés, egy a kliséktől mentes, valóban váratlan fordulat. Az író rendkívüli érzékkel épít karaktereket. Ez már eddigi regényeiben is így volt, a Zarándoklat a halálba lapjain azonban a korábbiaknál is finomabb eszközökhöz nyúl: a hit, illetve a vallás összetettsége, a hatalom természete, vagy az árulás, a hazugság lélektana, épp olyan érzékenyen kibontva jelenik meg, akár a gyerekeket érintő szexuális visszaélések, a nőkre nehezedő, kívülről és belülről érkező elvárások vagy az alkoholizmusban elmerülni látszó életek rajza.

Olykor talán úgy érezhetnénk, a szerző könnyen ítélkezik hősei fölött, ám a következő pillanatban bizonyossá válik, erről szó sincs. Sokkal inkább arra világít rá: ha tetszik, ha nem, még egy regény szereplői is csak emberek, tele hibákkal, botlásokkal, tévedésekkel, amelyeket nem mindig tudnak helyrehozni. Döntéseikkel, tetteikkel, és a múlt árnyaival épp úgy szembe kell nézniük, mint bármelyikünknek. Enélkül nincs továbblépés.

Infó:

Cserháti Éva: Zarándoklat a halálba – A K. É. Z. harmadik esete

Athenaeum Kiadó, 2021.  

A pécsi Nick Galériában Emléknyomatok címen nyílt kiállítás Fehér László legújabb képeiből. A művek egyszerre idézik a jelent és a múltat.