Keleti Éva képei bizonyára nem ismeretlenek a kultúra kedvelőinek. Olyan ismert személyeket fényképezett, mint Psota Irén, Bessenyei Ferenc, Törőcsik Mari, Bilicsi Tivadar, Ruttkai Éva, Latinovits Zoltán, Pogány Judit, Hernádi Judit vagy Kulka János. Hat évtizednyi életművel a háta mögött azonban letette a fényképezőgépet, nem vonzotta a digitális technika, s közel harminc év kihagyás után kezdett el ismét aktívan fotózni. Régebbi és újabb képeiből ezúttal Terézvárosban (melynek díszpolgára is lett) az Eötvös10 Művelődési Házban nyílt kiállítás. Sokan, sokféleképpen méltatták már a Kossuth- és Balázs Béla-díjas, Prima Primissima díjas fotográfus emblematikussá vált fényképeit. Mi ezúttal arra vállalkoztunk, hogy azokat a fotókat emeljük ki, melyek a legjobban megérintenek minket. Válogatásunkban hat képet mutatunk be, zömmel a korábbi felvételekből, és egyúttal feltesszük a kérdést: vajon minket is jobban megmozgat az a világ, amelynek ma már csak nyomai láthatók? Vagy számunkra is vonzóbb az analóg fényképekből áramló aura? Esetleg a fotók alanyaitól való időbeli távolság számít?
Törőcsik, a táncoskedvű
A fiatal Törőcsik Mariról készült 1961-es fotó az egyik kedvencem Keleti Évától. A Nemzeti Színház farsangi bálján készült felvétel egyszerre könnyed, felszabadult és légies, miközben a kép tökéletesen komponált. Törőcsik ekkor már túl volt első filmes sikerein, többek közt a Körhintán, az Édes Annán és a Szent Péter esernyőjén – a felvételről is sugárzik, hogy ereje teljében van. (P. Sz. D.)
Nagymama, nagypapa és az új autó
Mintha csak egy családi albumból húztuk volna elő a fényképet. Próbáljunk meg egy pillanatra Komlós Juci és Bessenyei Ferenc karizmatikus jelenléte, kisugárzása nélkül – már ha lehet – tekinteni az 1988-ban készült felvételre: akár, ha nagymamára, nagypapára és az akkor vásárolt autóra néznénk. Annyi szeretet, annyi emlék, és annyi öröm – bele sem fér egy képbe. (Cs. E.)
Variációk skálája
Maurer Dóra képzőművész munkái egyszerre szigorúak és játékosak, miközben a variációk elképesztő skáláját mutatják be. Keleti Éva a 2019-es fotóján ugyancsak megörökít egy kreatívan kibomló geometrikus kompozíciót, miközben beenged minket a művész terébe is. (P. Sz. D.)
Fotótörténeti momentum
1974-ben készült a díjnyertes Extázis című felvétel, ám a fénykép időtállósága kétségtelen. A lencsevégre kapott pillanatban az amerikai Alvin Ailey City Center Dance Theater művésze, Judith Jamison a Cry című produkciót táncolja az Erkel Színházban, a képből áradó szenvedélyesség és szabadságérzet azonban túlmutat téren, időn. A fotó a művészet esszenciáját ragadja meg, ott a helye a fotótörténet nagykönyvében. (Cs. E.)
Dolce Vita a Dunán
Akár egy filmjelenet is lehetne Keleti Éva 1960-ban készült fotója, mely egy dunai sétahajón tartott divatbemutatót ábrázol a Vörösmarty téri Áruház rendezésében. A fotó számomra Federico Fellini Az édes élet című filmjét juttatja eszembe, melyet ugyanebben az évben mutattak be, és amelyben az Anita Ekberg alakította svéd-amerikai színésznőt szintén körberajongják a fotósok. (P. Sz. D.)
Hiba-e a hiba?
Tökéletes geometriai pontossággal megkomponált fotó – gondolhatnánk elsőre az 1957-es fényképre nézve, melyen a Pécsről érkezett belföldi légijárat utasai láthatók a Ferihegyi Repülőtéren. Ám kutató szemünk hamar megtalálja a „hibákat”: a kép jobb sarkában látható arcot, a jobbközépről beúszó repülőgépszárnyat, és talán még a parkoló tehergépkocsik is útban vannak. Kérdés azonban, hiba-e a hiba? Műanyagból épült világunkban szükség van-e a tökéletes képekre? És egyáltalán, mi a tökéletesség? (Cs. E.)
Infó:
Keleti Éva 90!
Eötvös10 Művelődési Ház
Megtekinthető: december 31-ig
