Megesett már a történelemben, hogy egy nemzet vagy népcsoport értelmesen cselekedett. A vikingek például ügyesen nem észak felé hajóztak, mert ha teszem azt Bjarni Herjólfsson vezetésével a mézsörtől beállva így tesznek, akkor annak csak a jegesmedvék örültek volna és a Fidesz, mert akkor ma nem volnának norvégok. Talán izlandiak se, amivel a kicsiny futballnemzet okozta pártközponti frusztráció lehetne kisebb. És úgy általában nem gátolnák a szélsőjobboldali eszmék gondtalan hazai virágzását a skandináv jóléti liberális demokráciák, ahol a fakanálkezelő princípium szégyenére nem ritkán nőket választanak kormányfővé, ahol nem akarják meggyógyítani a melegeket, és a menekülteket sem dekkoltatják határ menti kutricákban politikaimarketing-célzattal.
Igazoltan kedvező hatása van tehát az értelmes nemzeti cselekedetnek a kihalásellenes igyekezetre. Nagyon bejött például a népvándorlás kori törzseknek, köztük Árpád szittya lovasainak, hogy végigkefélték a kontinens jelentős részét, ami az utódokra nézve sokkal bölcsebbnek bizonyult, mint később a Habsburg-ház spanyol ágának belterjes házasodásai, amelyek retardált uralkodókkal szomorították a korabeli hispánokat. Honvezéri retardáció létrejöhet teljesen egészséges genetikával is, mert nem minden bogár illiberális, de minden túzok jobb ma.
Értelmes nemzeti cselekedet a szövegértés is. Ennek korabeli változata a jelekből olvasás lehetett. A pleisztocén harcos felé iramló kardfogú tigris is jelentett valamit, általában rosszat, amire a bátor Homo erectus válaszolhatott ugyan ráolvasással, de az ellenkező irányú szaladás bizonnyal jótékonyabban hatott az életben maradására.
És hogy mi köze a becsápolt vikingeknek, az egyheréjű II. Károlynak és a bővérű hunoknak a magyar házelnök titkosszolgálatokat igéző beszédéhez és ahhoz, hogy a magyar név megint szép lesz-e, méltó régi nagy híréhez? A jelek olvasása, az üzenet meghallása: a szövegértés. Itt van példának okáért Kövér László beszéde, amit a nemzetbiztonsági szolgálatok jubileumi ünnepségen mondott 2020. február 28-án. A Ház fura ura azt állította (az erről szóló köztudomás a Direkt36 érdeme), hogy a magyar politikai osztály egyik része önrendelkező államban és öntudatos nemzetben, a másik része az önfeladó állam és önmarcangoló nemzet politikai hagyományában hisz. „Én ezt a politikai helyzetet tartom a legveszélyesebb nemzet-
biztonsági kockázatnak, amely Magyarországot ma fenyegeti”, mondá az inkább párttag, semmint a nemzet egységét szentül kereső-kutató széplélek.
Lássuk be: Kövér László valóban nem tette egymás után azokat a szavakat, hogy „a hazai ellenzék a nemzet ellensége, tessék őket azon nyomban lehallgatni és lépten-nyomon követni, kedves kollégák”, és azt sem fűzte hozzá, hogy máskülönben a Fidesz elveszítheti a jövő évi választásokat, és a nemzet annak rendje és módja szerint a mélybe hull. Adódik a kérdés: miért nem ezt mondta (hiszen igénye lett volna rá)? A válasz prózai: Magyarországot még mindig elválasztja néhány paraszthajszál a putyini innovációtól, még az alaptörvénybe is keveredtek a totális diktatúra kiépülését lassító botlatókövek, így a kormányellenes erők önfeledt üldözése többéves kitartó munka (Soros-ügynökök listázása, külföldről pénzelt civilek fenyegetése, ellenzéki kampányolás nehezítése etc.) után sem sima ügy. Ha Kövér mégis szó szerint erre hívna fel bármely tetszőleges titkosszolgálati ünnepen, akkor – remélem – minden valamirevaló fedett személy a 112-t tárcsázná, hogy a tisztelt közjogi méltóságot alkalmasint
rabomobilba fáraszthassa a kiérkező rendőrjárőr.
Ellenben mit lehet mondani, vagyis: mit is üzent valójában Kövér László? Itt jön a szövegértés. Mivel élhetünk a gyanúperrel, hogy a szónok még mindig nem a saját oldalát tartja eltévelyedettnek, ezért (és mert a Fidesz évek óta folyékonyan külföldizsoldosozik) bátorkodhatunk arra gondolni, hogy az ellenzéket tartja a nemzetbiztonsági kockázat okának. Ennél is izgalmasabb az egymást kizáró nemzetértelmezés mint nemzetbiztonsági kockázat kérdése. Ez a „mi vagy ők” ismert kitétele, amiben szerintük Orbán Herkules és Moslékkoalíció Küklopsz civódik egymással. Ennél több görög mitológiai lényre már utalni sem kell, mindenki szárnyakon nyargal vissza a szupertitkos szolgálathoz.
Ha egyébként fideszes államértelmezésben a nemzet biztonságát az európai szégyenpad státusz, a féktelen korrupció okozta párialét vagy Kósa Igen, Ja Nem Lajos jelenti, avagy Fluor Tomival szólva: mi vagyunk Európában „a telefosott fal a benzinkúti vécében és a szar a palacsintában” – akkor ezt a vircsaftot valóban fenyegeti az ellenzék. Végre-valahára.
