„Ülök a vonaton, megyek haza Pestről, a munkából, és olvasom a helyi Facebook-csoportban, hogy megint nincs víz otthon. Se mosni, se főzni nem fogok már tudni aznap” – mondja a Tápiógyörgyén élő Erzsébet, hozzátéve, hogy mindez nem egyedi eset, hetente akár többször is előfordul, így szinte lehetetlen tervezni a házimunkát. Erzsébeték közel sincsenek egyedül a problémájukkal, a jellemzően 50–60 éves csövek nagy része rég megérett a cserére, de még a foltozásukra is alig volt pénz az elmúlt 8-9 évben.
A Századvég Gazdaságkutató Zrt. 2018-ban megjelent A hazai víziközmű-szolgáltatás aktuális helyzete című tanulmányában feltárta: Magyarországon az ivóvízellátás 86 százaléka kockázatosnak minősül, ami azt jelenti, hogy ilyen arányú azoknak a vízközműveknek a száma, amelyek bármikor eltörhetnek. Két évvel ezelőtt a Vecsésen élők is a szinte naponta előforduló csőtörések és az azok nyomában járó vízproblémák miatt kezdtek szervezkedésbe – mára országos szintű összefogás született a tevékenységük nyomán.
A mosógépet is kinyírja
Egy helyi lakos, Nógrády Judit 2019-ben közösségi gyűjtésbe kezdett, hogy bevizsgáltassa a vecsési ivóvizet, amely a csőtörések után – lényegében folyamatosan – sárgásbarna színű, ihatatlannak tűnik, tönkreteszi a vízmelegítő készülékeket, mosógépeket. Hamar összegyűlt a pénz, és egy helyi szakember, Stelczer Attila segítségével megtörtént a vizsgálat, amely megdöbbentő eredményt hozott: a vecsési ivóvíz vas- és mangántartalma jóval az egészségügyi határérték felett van. A helyiek nem elégedtek meg annak felismerésével, hogy jobb, ha palackos vizet isznak, fel akarták tárni a víz szennyezésének okát, és megoldást akartak a problémájukra. Partnerük volt ebben az Eleven Gyál és Eleven Vecsés csoport, amelyek helyi ügyek megoldására alakultak Homoki Andrea, a Civil Kollégium Alapítvány (CKA) közösségszervezője szakmai támogatásával.
Országos szintű, milliókat érintő és azonnali megoldást igénylő problémákra bukkantak.
Köszi, rezsicsökkentés!
„Gyálon, Vecsésen és a környékbeli településeken a 21 önkormányzat által fenntartott cég, a DPMV szolgáltatja az ivóvizet. Hozzájuk nyújtottunk be közérdekű adatigényléseket, amelyek nyomán döbbenetes számokkal szembesültünk – idézi fel Homoki Andrea. – Öt év alatt Gyálon a 170 kilométernyi csővezetékből egyet sem, Vecsésen az ugyanekkora hosszúságúból egyet újítottak fel. Ezzel párhuzamosan három év alatt megháromszorozódott a meghibásodások száma. Elkezdtük keresni az ivóvízrendszerünk elhanyagolásának okait. Ekkor találkoztunk a Századvég 2018-as átfogó kutatásával, amely feltárta, hogy az ivóvíz-szolgáltatás akadozásának hátterében finanszírozási okok állnak.”
A vízszolgáltatók problémái a 2010-es évek első felében kezdődtek – állították egybehangzóan a Víz Koalíció által november 20-án szervezett Víz Akciókonferencia szakmai résztvevői.
2012-ben befagyasztották a vízdíjat, 2013-ban, a rezsiharc évében 10 százalékkal csökkentették azt, továbbá bevezették a közműadót, amelynek bevételét kizárólag az állami szolgáltatók (a 40 szolgáltatóból 5) kapják meg. Tehát nem pusztán nem követi az infláció mértékét az ivóvízért és csatornahasználatért szedhető díj, de egyszerre csökkentek a bevételeik, és nőttek a terheik a vízszolgáltatóknak, amelyek nagy része önkormányzati kezelésben van – az elvonásokkal küszködő önkormányzatok pedig nem képesek pótolni a kieső összegeket.
„A nagyvárosok és kiemelten a főváros terhei tovább nőttek, mert idén január 1-jétől nem a csővezetékek hossza után kell fizetni a közműadót, hanem fajlagosan. Míg tavaly 770 millió, idén 3,2 milliárd forintnyi adó sújtja a Fővárosi Vízműveket – mondja Kecskés Károly, a Fővárosi Vízművek Zrt. Munkahelyi Szakszervezetének elnöke. – Ráadásul minden mást, amivel egyéb bevételre tehetnénk szert, például a mellékvízmérők cseréje után szedhető díjakat tavaly szintén befagyasztották. ”
A vizesek csak tüzet tudnak oltani
Két fontos dologra nem tudnak így elegendő pénzt költeni a szolgáltatók: a karbantartásokra és a munkabérekre. „Az, hogy még ilyen körülmények között is működik a szolgáltatás, a szakmában dolgozók hivatástudatának köszönhető” – mutatott rá a konferencián Kreitner Krisztina, a Magyar Víziközmű Szövetség marketingmenedzsere. „Romlik a korfa, már az ötvenhez közelít az átlagéletkor, nincs utánpótlás, különösen a szakképzett munkaerő terén, hiszen a béreink nem követik a piaci viszonyokat – teszi hozzá Kecskés Károly. – Mire esetleg megjön a hiányzó pénz, már nem lesz, aki dolgozzon. A prognózis szerint 2027-re a munkavállalók várhatóan 25 százaléka hiányozni fog.”
A lakók mégis sokszor a szolgáltatók munkatársain töltik ki a mérgüket, „volt, hogy javítás közben műanyag palackokkal dobálták őket” – meséli a szakszervezeti elnök. Pedig nem az ő hibájuk, hogy nem tudnak azonnal érkezni, ha eltörik egy cső. Előfordul, hogy mérlegelni kell, az egyszerre bekövetkező balesetek közül melyiket orvosolják azonnal. Közben pedig elfolyik az értékes ivóvíz, áll az ellátás – és sokszor a forgalom is az adott utcában.
Időzített bomba: a főnyomócső
„A rakpart felújításánál szembesültek a fővárosi szakemberek azzal, hogy az Akadémiától pár méterre borzasztó állapotban van a főnyomócső, bármikor eltörhet, megbénítva azzal a fél belvárost – mutat rá Kecskés Károly. – Most elkerültük a bajt, a rakparti felújítás részeként kicseréljük és arrébb visszük a csövet. De ugyanilyen időzített bomba ketyeg a városnak számos más pontján.”
A szakemberek régóta kongatják a harangot, a lakosság Facebook-oldalakon tombol, itt volt az ideje a tudás és a civil energia összekapcsolásának – talán így sikerül nyomást gyakorolni a döntéshozókra.
A Vecsésről induló és a CKA közösségszervezői által segített összefogás egyre több szereplőt vonzott be az elmúlt két évben: a Térségi Hálózat tagjait, azaz Budapest-környéki települések civil szervezeteit és vízszolgáltatókban dolgozók szakszervezeteit – ők is bemutatkoztak az említett konferencián, ahol közösen és ünnepélyesen indították el a Tiszta vizet a poharainkba! című nagyszabású kampányukat. Ezt a Szabad.aHang.hu felületen megjelenő, azonos című petíció aláírásával bárki támogathatja, ugyanitt van lehetőség további szervezetek csatlakozására.
„Az elmúlt pár napban közel 3000 támogató aláírás igazolta, hogy jó irányba indultunk el, illetve több szervezet és önkormányzat is jelezte csatlakozási szándékát a koalícióhoz” – árulja el Homoki Andrea.
A döntéshozónak címzett petícióban követelésként jelennek meg a szakemberek javaslatai – köztük a változatlan fogyasztói árak melletti áfacsökkentés, a közműadó fejlesztési alapba helyezése, az országos csőhálózat cseréjének ütemezési és finanszírozási programjának megalkotása.
Államosítás kivéreztetéssel
Mindezek mellett fontos a helyi önrendelkezés fenntartása, megerősítése, a víziközmű-szolgáltatás esetében is – hangsúlyozták a konferencia képviselői, köztük dr. Gyergyák Ferenc, a Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének főtitkára.
A most zajló folyamatok a vízellátás államosítása – azaz a rendszerváltás előtti szocialista gyakorlat – irányába mutatnak: az állam integrációra kényszerítette a szolgáltatókat 2015-ben (400-ból 40 szolgáltató lett), szisztematikusan kivérezteti őket és elővásárlási, illetve a tönkrement szolgáltatók esetében átvételi joga van.
A probléma felszín alatti – minden értelemben. Nincs magas képviselete a vízügynek, hiszen 2010-ben megszűnt a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium, így most három tárcánál tologatják a vízellátással, -finanszírozással kapcsolatos aktákat. A lakosság azonban a szolgáltatóra, és nem az államra haragszik, mert nem látja az ellátási problémák valódi okait. Ráadásul egy-egy cső cseréje nem látványos siker , hiszen ahogy az egyik szakember fogalmazott a konferencián: a föld alatt nem lehet szalagot vágni.
