Ha nem sikerül megegyezni a BKV finanszírozásáról a kormánnyal, akkor leállítom a HÉV-eket – dühöngött Tarlós István főpolgármester csaknem napra pontosan hat évvel ezelőtt. A városvezető úgy vélte, ez nem zsarolás, egyszerűen csak betartja a törvényeket: a főváros csak annyi szolgáltatást rendelhet meg, amennyire fedezete van. Az önkormányzati törvény szerint a helyi közlekedés fenntartása kötelező fővárosi feladat, de csak a gazdasági terhelhetőség arányában. Márpedig a fővárosi adóbevételek zömét elvonja a kormány. Ezt Tarlós mondta hat éve.
Ez volt az az év, amikor a közösségi közlekedés működtetésére adott állami normatívát 32,5 milliárdról 24 milliárd forintra csökkentették, de 2018-ra már csak 12 milliárd maradt belőle. Tarlós nagy megdöbbenésében cakompakk átadta az agglomerációs járatok üzemeltetését az államnak az ellenzék szerint értékének töredékéért. Ráadásul azóta havi félmilliárdos hozzájárulást fizet ezek működtetéséért. De az Orbán-kormánynak ez már nem elég.
Az önkormányzati választások előtt a kormány határozatban kérte fel leghatékonyabb miniszterét Palkovics Lászlót, hogy dolgozza ki a helyi közösségi közlekedés egységes állami finanszírozásának modelljét. Már akkor is sokan vélték úgy, hogy ez a helyi közösségi közlekedési vállalatok államosításának első lépése. A választások óta pedig a kormány folyamatosan rájár az ellenzéki vezetésű fővárosi önkormányzat kasszájára.
A pénzügyi hurok eljutott a fojtásig. Karácsony Gergelyék próbálnak lélegzethez jutni. A 12 milliárd az egyik utolsó levegőbuborék. A fuldoklók pedig ritkán türelmesek. Úgy üzennének, hogy ezt a csak erőből értő kormány is megértse. Nagy kérdés, hogy a budapestiek partnerek lennének-e ebben vagy a pillanat kényelme fontosabb a tiltakozásnál. S az sem elhanyagolható kockázat, hogy Orbánék vélhetőleg kinyomtatott óriásplakátokkal készülnek a BKV-leállásra „Karácsony és az ellenzék alkalmatlan” felirattal. S bizonyosan akad majd békementes, aki sírva ül az üres buszmegállóban. De létezik még másik út?