Amikor a pártok kitalálták az előválasztást, azzal indítottak, hogy minden választókörzetben megkeresik a legjobb jelölteket. Ennek elősegítése érdekében országszerte indulni kívánt vagy 80 független jelölt. A pártok látszólag engedték őket versenyezni, de nagyon gyorsan ki is iktatták őket. Valamennyien leragadtak a saját kádereik szintjén.
A gyakorlat egyebekben sem követte az elméletet: jó példa erre ez a feddhetetlenségi nyilatkozat, amelyet a pártok aláírattak az indulókkal, azt gondolva, hogy aki ezt vállalja, az támadhatatlan lesz. De ez aztán nagyon nem úgy sikeredett. Sajnos senki sem azáltal válik szentté, hogy egy ilyen papírt aláír - a papír sok mindent elbír.
Ezt követően azoknak, akik így is teljesítették a feltételeket, csatolniuk kellett valamelyik pártfrakció részéről a befogadó nyilatkozatot. Aki ilyet nem kapott, az nem állhatott rajthoz az előválasztáson. A befogadó nyilatkozat megtagadásával tehát a pártok akkor is ki tudták zárni az indulásból a civil, független jelöltet, ha egyébként minden más feltételnek megfelelt.
Pedig aligha kell bizonygatni, hogy egyes indulók alkalmasságát avagy alkalmatlanságát nem az határozza meg, párttagok-e vagy sem. Nem ez az alkalmasság mércéje. Egyébként is, az előválasztás definíciója szerint az egyéni jelöltek kiválasztásáról szól, nem pedig pártválasztásról. Éppen ezért feltételek nélkül hagyni kellett volna, hogy a civil, független jelöltek, mindennemű elköteleződés nélkül elinduljanak az előválasztáson. A pártjelölteknek pedig vállalniuk kellett volna, hogy megmérkőznek velük, aztán majd a választó választ közülük.
Ha a civilek eleve a pártemberekkel szemben pozicionálják magukat, akkor fogalmi képtelenség, hogy csak akkor szavazhatnak róluk a választók, ha az ellenzéki pártok igényeit kielégítik. És ha civil ugyanolyan mezben fut, mint pártember ellenfele, akkor mi alapján választ kettejük közül a választó? Hiszen ha csak az amúgy is egy táborba valók mérkőznek meg egymással, akkor nincs valós alternatíva. Elvégre ez nem szépségverseny.
Ha a pártok dönthetnek arról előre, a híres füstös szobákban, hogy valójában ki indulhasson jelöltként, akkor az a saját maguk által létrehozott előválasztás megcsúfolása. Ebben az esetben a választók csak abból a választékból szemezgethetnek, amit a pártok feltálalnak nekik. A pártoknak nem ízlő potenciális jelölteket nemhogy nem kóstolhatják meg, de meg sem ismerhetik. Eszi, nem eszi, nem kap mást.
Sajnos úgy tűnik, a pártok nem a választók ízlését akarják megismerni, hanem éppen ellenkezőleg: rá akarják kényszeríteni a választókra a saját ízlésüket. Amivel valójában a korlátozzák a szabad döntést, kijátszották a választókat. Látszólag ugyan kitárták a kapukat a civil, független (potenciális) jelöltek előtt, de akadályokat állítottak eléjük, és mindent elkövettek annak érdekében, hogy még a rajtvonalhoz se juthassanak el. Ezt a választók teljes joggal sérelmezhették.
Mégis, hogyan választhatják ki a legjobb jelöltet a választók, ha a potenciális indulókat a pártok már előre kirostálják a saját szempontjaik alapján? Nehéz ezt másként magyarázni, mint hogy a hatoknak az volt a valós célja, hogy valójában a saját kipróbált, hűségüket ezerszer bizonyított embereik kerüljenek fel a szavazólapokra és a választási listákra, így az ő évek-évtizedek óta megszolgált parlamenti helyük ne legyen veszélyeztetett.
Az Alkotmány szerint (amelyet átvett a Fidesz alkotmányellenes alaptörvénye is), a pártok "közreműködnek" a népakarat kialakításában. Tehát: szó sincs arról, hogy kisajátíthatnák azt.
Márpedig az, hogy aki nekik nem felel meg, azt nem engedik a nép elé, nem más, mint a választók akaratának kisajátítása, a választók kész tények elé állítása. Amely kész tények körében csakis az történhet, csakis az valósulhat meg, amit a pártok akarnak. A pártdirektíváktól még egy civil, független személy sem térhet el ezek szerint.
Tehát élnek még a régi beidegződések. Mint egykoron a Hazafias Népfront esetében is. A kádári államban az egész országban, minden választókerületben csak olyan jelölt indulhatott, aki megfelelt a Hazafias Népfront elvárásainak. És aki megfelelt, az a Hazafias Népfront jelöltje volt. Mintha pontosan ugyanez köszönne vissza, ez viszont így messze nem nevezhető demokratikusnak.
Különösen, hogy amikor - eléggé el nem ítélhető módon - a NER oldaláról Orbán Viktor jelöli ki, hogy kik állhatnak az ő színeikben a rajtvonalhoz, akkor mennyivel különb az, amikor az ellenzék oldalán meg az összefogó pártok mondják meg ugyanezt? Igazából a választóknak egyik oldalon sincs semmibe érdemi beleszólásuk, és alighanem nem utolsósorban erről mondtak markáns véleményt Márki-Zay Péter pajzsra emelésével.
Játsszunk el a gondolattal: mi lenne, ha a választók nemcsak választhatnának a jelöltek közül, de kifejezetten az övék lenne a jelölés joga is?