vita;magyar irodalom;kukázás;Demeter Szilárd;

- Demeter Szilárd elhatárolódik önmagától

A NER kultúrkommiszárja unja a „szekértáborosdit” és vitát szeretne.

A kultúrpolitikai tételmondat, amely mentén három éve dolgozom, a következő: létezik magyar nemzeti kultúra, ezen belül magyar irodalom, és a mi dolgunk ennek erősítése – meglepő módon a kormánykritikus Válasz Online-on szerdán megjelent írásában szögezte ezt le Demeter Szilárd alig másfél hete megjelent, a magyar kortárs irodalom 80 százalékának kikukázásáról szóló Telex-videóban elhangzott – nagy felháborodást kiváltó – nyilatkozata után. A Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója mostani állításáról azt is kijelentette:

„Ha ezt ki tudjuk jelölni közös premisszának, akkor értelmessé válhat a vita – addig viszont csak elbeszélünk egymás mellett. A magyar kultúra egészében gondolkodni más hozzáállást igényel, mint az aktuálpolitikai törésvonalak, vagy akár világnézeti különbözőségek mentén anyázni egymást.”

Feltette a kérdést: Miért van szükség kortárs magyar íróra? A válasz előtt, megjegyezte, hogy „eléggé unom a szekértáborosdit”. Szerinte, ha van értelme a kultúrpolitikának, „akkor nem abban áll, hogy egyik vagy másik konjunktúra többletforrásokhoz juttatja a holdudvarát”. Mint hangsúlyozta, azért írt  a Válasz Online-nak, mert ki szeretné mozdítani az alapvető kérdést az aktuálpolitikai kontextusból.

„Vagy sikerül, vagy nem, és ha ebből értelmes vita kerekedik, talán még azzal is végződhet, hogy meggyőznek arról: tévedek. (...) Kezdjük azzal, hogy a nyilatkozatom után – miszerint, ha rajtam múlna, akkor a kortárs magyar irodalom 80 százalékát kukáznám – a gyalázkodásokon, személyeskedésen kívül leginkább fű alatt, bizalmasan megsúgott egyetértő véleményekkel találkoztam. Cáfolni nem cáfolt meg senki.”

Fejtegetésében megállapítja, hogy létezik, még van kortárs magyar irodalom, és ők – mármint Demeter Szilárdék – azért dolgoznak, hogy legyen száz év múlva is.

A kortárs íróknak azt üzente:

„Ha írsz, akkor azért írsz, mert szeretnél bekerülni ama húsz százalékba.”

A kortárs magyar irodalmi szcéna – mint fogalmazott – két fontosabb vektor szerint szerveződik: az egyik a külföldi megmutatkozás, a másik az anyanyelvi olvasó megszólítása. 

„Minden műfajban találunk eladható magyar szerzőt, tehát ha fókuszáltan, koordináltan a keresletnek megfelelően alakítjuk a kínálatot, akkor középtávon az európai élvonalhoz közel kerülhetünk. Ez szakmai tapasztalat, piacismeret és pénz kérdése. A következő években a Petőfi Kulturális Ügynökség egyik kiemelt feladata tehát ez lesz. Tíz év múlva jegyezzék a magyar irodalmat az európai irodalmak élvonalában. Meg lehet csinálni, tehát meg fogjuk csinálni”– fogadkozott.

Demeter Szilárd a teljesség igénye nélkül összeszedett pár előkészített programot, amelyek szerinte már működnek, vagy elindulnak, ha végre elmúlik a pandémia. Ezek között felsorolta, hogy könyvtárak, közművelődési intézmények, más kulturális intézmények számára támogatást adnka író-olvasó találkozók megszervezésére, irodalmi karavánokat szerveznek, rendhagyó irodalomórákon pedig élményszerűvé teszik a kortárs irodalmat. Sorolja még egyebek mellett a hangoskönyvgyártás, a magyar ifjúsági- és gyermekirodalom támogatását,

„Nem vagyok biztos benne, hogy igazam van, de azért hiszek abban, hogy a megfejtés nem olyan bonyolult: ne azért írjunk, mert írók vagyunk (szeretnénk lenni), hanem azért, mert vannak történeteink. (...) Ezért van szükségünk kortárs magyar írókra. Van, kell, hogy legyen az irodalmon túlmutató feladatuk. ”– fűzte hozzá.

Végül a múzeumigazgató utóiratban „határolódik el önmagától”, s azt állítja: már a kezdet kezdetén belátta, hogy az ő ízlésítélete nem befolyásolhatja azt, hogy a kortárs magyar irodalom és könyvkultúra terén kik részesüljenek támogatásban. Hangoztatta:

„Meg lehet kérdezni a kurátorokat: nem veszek részt a munkájukban, nem befolyásolom a döntéseiket, nem jelölöm ki a támogatandók körét, nem létezik tiltólista. Egészen egyszerűen nem ez a dolgom. Nekem rendszert kell építenem, és teljesítményalapú lehetőségeket kell biztosítanom a nagy egészre való tekintettel.”

Köves Slomó korábban pár hónapos késésről beszélt. Azóta ebből hosszú évek lettek, a projektet pedig politikai viták is kísérték.