Ha nem bírsz magaddal, és mindenképpen ki akarsz állni a világ elé, mert hiszel benne, hogy rád van szüksége, már kevés, hogy kicsit megcsinálod a külsőd, aztán odateszel magad elé egy kamerát, nyomsz valami nagy szöveget, vagy ökörködsz egy fényeset, beleraksz pár vágást meg inzertet, és tessék, itt vagyok, jöhet a rádkattintás, a rádiratkozás, a siker. Ezzel elkéstél. Talán, ha zseni vagy… De ebben még te sem lehetsz biztos.
Sokáig joggal hihetted, hogy a net egy alternatív világ, ahol minden megkerülhető, ha van tehetség. Hogy itt bármit kimondhatsz, bárhogy, ha hatásos. Akár önmagad is adhatod. Volt, szép volt, de fuss el véle. Jönnek a profik. A producereikkel, a támogatóikkal, a szupi technikájukkal, a kommersz normákkal. Jönnek, mert a hozzád hasonlók bebizonyították, ez egy jó terep, van benne fantázia, vagyis pénz. Indítják a csatornáikat, vagy azért, mert épp nekik sincs más lehetőségük, vagy csak kötelezőből, hogy mindenhol jelen kell lenni. Még az is elképzelhető, hogy többen úgy érzik, ez a fórum a jövő, itt lehet kiteljesedni. Mindegy, a lényeg, hogy szép lassan elfoglalják ezt a végtelennek hitt tágasságot, meghonosítva benne azokat a technikai attrakciókat, amelyekre te nem vagy képes, és kiterjesztve azt a celebvilágot, amely mellett érdektelennek tűnsz.
Most sincs más választás, mint találni egy rést, és belépni a buliba. A versenybe. A tutira eladható-fogyasztható minőségbe. És ott majd lehetsz te az alternatív. Vagy az is. Hiszen a mai kommersz audiovizuális médiakultúra alaphangütése a lazaság, a szabadosság, a formai spontaneitás. Ez köti össze a Való Világot az Álarcos énekessel, a Sajtóklubot az Öttel. A celeb műsorvezető egyéniségek Till Attilától Istenes Bencén át Sebestyén Balázsig egészen széles műfaji skálán tudnak mozogni. Még Puzsér Róbert alternativitása is könnyen beépíthető volt a Csillag születik-be.
Hasonló hajlékonyságot preferáló személyiség-központúság figyelhető meg a könnyűzene több irányzatában. Egyre jellemzőbb, hogy a sztárok nem annyira zenei világot képviselnek, hanem az egyéniségüket belehelyezik valamiféle zenébe. Nálunk ez talán Geszti Péterrel kezdődött, de Nagy Feróról is levált mára a zenei burok. Majka, Fluor Tomi és még sorolhatnánk, tudnak nagyot durranni a dalpiacon, mégsem jut eszünkbe, hogy zenészek. Számos műsorvezető társukkal együtt talán jobban illik rájuk, hogy kulturális influenszerek.
Nemrég egy újabb ütős egyéniség tűnt fel a terepen, aki szintén alternatív rezgésekkel talált rést magának az érvényesüléshez. Babaitisz Jorgoszról van szó, művésznevén Lil Frakkról. A rajzfilmsorozat címe ihlette a nevet, de úgy tűnik, ez a Frakk nem a macskák réme, hanem a bálványa lesz. Gimnazistaként kezdett rappelni, felfigyeltek rá, és ő megragadta a lehetőséget. Közös számokat hozott össze Krúbival, Dzsúdlóval, Kapitány Mátéval, További szintugrást jelentett tavaly a Kutyavásár című lemez, amelyet D. Komssal jegyez. Közben pedig felvételt nyert az SZFE televíziós műsorkészítő szakára, ott volt az egyetemfoglalók között, aztán átigazolt a Metropolitan Egyetemre. Nem sodródó, hanem tudatosan építkező figuráról van szó, aki professzionálisan formálja előadói és médiaegyéniségét. És bátran él a producerek kínálta anyagi keretekkel.
Hogy mit eredményezhet a kétirányú képződés és gyakorlat, jól látható Lil Frakk mostanában indult, YouTube csatornán is látható műsorában, a Sávlekötőben. A koncepció, a szerkezet egyszerűnek tűnik: minden adás egy sikeres számot veséz ki, a műsorvezető a szerzőket faggatja, akik laptopjukon hangsávokra bontva kompozíciójukat feltárják, hogyan épült fel. Sok hasonló anyagot láthatunk a neten, elegendő a Genius Deconstructed sorozatára gondolni. Azonban a Sávlekötő nem egyszerűen tálalt információs beszélgetőműsor a Pinewood hangulatosan kialakított stúdióhelyiségében. Piszkosul pörgősre van csinálva – igen komoly stábbal, rengeteg vizuális ötlettel. A mai könnyűzenei trendekben kevésbé járatos néző – például egy szülő, aki meg akarja érteni, mit is imád annyira hallgatni a gyereke – talán nehezebben veszi fel a ritmust, a digitálisan alakítható hangzásvilág nyelvezetét, kapkodhatja a fejét az angol szavakkal jelölt megoldások özönében, de megéri némi erőfeszítést tenni, három adás után kezd kitisztulni a kép. A Carson Comával, a Wellhellóval, Azahriahhal, Miller Dávidékkal és sikereikkel ismerkedve mindenki számára kiderül, hogy ez is egy koherens, átjárható kultúra, izgalmas kreatív lehetőségekkel. Ritchie Blackmore annak idején – úristen, már 50 éve – Beethoven- és Bach-motívumokban kereste az ihletet, most beprogramozott hangeffektusokkal, modifikálásokkal lehet kísérletezni. Sokáig komoly zenészi tudás nélkül nem születhetett siker, ma egy sugárzó influenszer alkat is topra vihet a vállán egy zenei témát, sokszor mintha egyenesen rá kéne szabni. Zeneiségben botorkáló, prózai lét. Csapongó, játékos, szorongóan életigenlő világszemlélet. Tehetség, szikra nélkül úgyse megy.
