Hamar megszomjazik az ember, ha belekezd Szarka Károly első, Az én hibám című regényébe, melynek főhőse sorra járja a pesti kocsmákat és dönti magába a söröket. A sztori persze ennél jóval rétegzettebb, mivel remekül adja vissza a mai harmincasok, az úgynevezett Y-generáció életérzését, fájdalmait és örömeit. Szűkebb értelemben pedig azokra koncentrál, akik elakadtak az életben, a harmincas főhős, Fecske ugyanis nemcsak a telemarketinges munkáját utálja, de megértő társra sem lel.
A regény két fő konfliktusa tehát ezen a nyomvonalon halad, azaz haladna, ha a főhős nem térne be minden egyes fejezetben egy kocsmába, talponállóba vagy házibuliba, hogy pár korsó sörrel és némi töménnyel nyomja el magában az egyre fortyogó szorongást. A szerző azonban a többi szereplőre is koncentrál, sőt, a mai harmincasok egy egész panoptikumát tárja fel. Van itt mindenki, aki a pesti éjszakában megfordul: az örök pesszimista barát, a karrierista munkatárs, a fárasztó, de kocsmázásra mindig kapható haver vagy a fegyelmezett, de csábos telemarketinges lány. És bár mindenki különbözik mindenkitől, a közös bennük, hogy egyszerre keresik magukat és a másikat, aki mellett végre békére találhatnak.
A feladat persze nem egyszerű, pláne Fecskének nem, aki hiába járja a helyeket, az éjszakai élet útvesztőjében nemigen éri el a célját. Elégedett csak akkor lenne, ha összejönne egyik kollégájával, Madlénával, aki azonban még párkapcsolatban él. Ha pedig Fecske mégis új nőt talál, akkor hamar kiderül, hogy kötődési problémái vannak. Mindeközben jeleneteket látunk az életéből, megismerjük a múltját, általános iskolás éveit, a volt munkahelyeit, a kérészéletű párkapcsolatait vagy elbaltázott randijait. Nincs az az olvasó, aki ne ismerne magára Fecskében, elvégre ő minden hibát elkövet, amit csak el lehet. Bukásait követően legszívesebben kimenekülne a világból, amit jól érzékeltetnek a fejezeteket indító álomjelenetek, melyekben a főhős mindig egy másik országban, fiktív térben vagy a munkahelyén jelenik meg egy kifejezetten szürreális helyzetben.
Apropó jelenetek: Szarka rövid, pörgős mondatokban fogalmaz – a regényben sorra jönnek a párbeszédek –, miközben attól sem ódzkodik, hogy filmszerűen beszéljen, azaz jól beállított, dinamikus képekben építse fel jeleneteit. Ez különösen az éjszakában játszódó epizódokra igaz, de még a munkahelyen zajló történésekre is. Szinte magunk előtt látjuk ahogy a tízperces szünetekben a kollégák összeverődnek az irodaház udvarán a hamutartóállvány előtt, majd visszatérve munkaállomásukra, hívják is az ügyfeleiket.
Mindeközben a főhős alakja is egyre életszerűbbé válik, akárcsak a lelkében zajló folyamatok. Nem csoda hát, ha pár fejezet után már drukkolunk neki: lelje meg az igazi célját, és az áhított nőt, aki végre boldoggá teheti.
Infó:
Szarka Károly: Az én hibám
Noran Libro Kft.
318 oldal
