Aleksandar Vucic szerb elnök Kína nagy barátja. S ez nem csak abban mutatkozik meg, hogy hasonló médiavilágot akar kialakítani hazájában, mint amilyen az ázsiai baráté, azaz minden médiumra igyekszik rátenni a kezét, hanem gazdasági szempontból is igyekezett szorosabbra vonni a két ország kapcsolatát. Kína összességében több milliárd eurót fektetett be Szerbiában.
Ez a kapcsolat időnként vissza is üt, amint a Sinopharm oltóanyagának tömeges beszerzése is igazolja. Hiába vásárolt Belgrád jelentős mennyiségben kínai vakcinát és hiába oltottak be sokakat az év első pár hónapjában, egyrészt Szerbia időközben nagyon lemaradt az oltási kampány tekintetében a szerbeket jellemző általános szkepticizmus miatt, másrészt a kínai vakcináról is kiderült, hogy messze nincs szó csodatévő szérumról. Manapság naponta több mint 4000-en fertőződnek meg a koronavírussal s több tucatnyian vesztik életüket. A járványhelyzet mind drámaibb.
Ám a kínai kapcsolatnak más árnyoldalai is vannak. A közép-szerbiai, kínai tulajdonban lévő smederevói (magyarul Szendrő) acélmű esete is jól példázza mindezt. A közeli Radinac falut vastag vörös por borítja. A különféle megbetegedések száma kevesebb mint egy évtized alatt megnégyszereződött, és az ott élők az üzem átalakítását vagy bezárását követelik.
A Reuters beszámolója szerint az ott élők nem merik a szabadban, az erkélyen szárítani a ruháikat, ahogy ez a balkáni országokban természetes lenne, és ecettel kell lemosniuk a port az autóikról. „A víz erre nem alkalmas” – közölte egy súlyos beteg helyi férfi a Reutersszel. Mint mondta, nem is mernek kimenni a szabadba.
A helyzet egyenesen tragikus. A smederevói közegészségügyi szerv adatai szerint a mintegy 100 ezres településen 2019-ben 6866 rákos megbetegedést regisztráltak, miközben 2011-ben még 1738-at. A kínai cég azt állítja, hogy 300 millió eurót fektettek be új technológiába, hogy csökkentsék a szennyezés mértékét. Kína legnagyobb acélgyártója, a Hesteel öt évvel ezelőtt 46 millió euróért vásárolta meg az üzemet a szerb államtól.
A vállalat környezetvédelemért felelős vezetője, Ljubica Drake a Reuternek azt állította, a három új gyártóegység 2022-es elkészülte után jelentősen csökken majd a szennyezés mértéke. Szerinte „nem helyes” azt a következtetést levonni, hogy a magasabb rákos megbetegedési arányt az üzem tevékenysége okozta, és némiképp meglepő módon hozzátette, a betegség a NATO 1999-ben, a koszovói háború idején Szerbiát ért bombázásának következménye lehet. Az aktivisták szerint azonban az üzem példa arra, hogy a kínai tulajdonú ipari cégek figyelmen kívül hagyják a környezetvédelmi előírásokat.
Nikola Krstic, a Tvrdjava nevű zöld csoport vezetője elmondta, a vörös por szeptemberi elemzése magas nehézfém-koncentrációt mutatott ki. A légzés is veszélyes, mert „a vörös por zsíros, a tüdőre tapad”. A belgrádi hatóságok azt állítják, készek arra, hogy a környezetszennyezés miatt tetemre hívják a kínai vállalatot.
Hasonló a helyzet a bolgár határ közelében lévő Bor városában, ahol az emberek generációk óta a bányászatból élnek. Az itteni rézbányák egykor Európa legjelentősebbjei közé tartoztak, de ma sem jelentéktelenek. Bor egy ideje már nemcsak szerb, hanem kínai város is. Nem egészen három éve a kínai Zijin Mining Group vette át a bányákat. A Zijin Bor Copper, a kínai csoport Szerbiában alapított leányvállalata, megígérte a szerb államnak: hat éven belül több mint egymilliárd eurót fektet be a bányászat bővítésébe, megtartja az összes meglévő 5000 munkahelyet, és kifizeti a régi bányavállalat több mint 170 millió eurós adósságát.
A munkahelyek valóban megmaradtak, az adósságokat is kifizették, és sok a befektetés, de az elégedetlenség mit sem csitult. A kínai mentőakcióért ugyanis magas árat kellett fizetniük a helyieknek. A levegőben a széndioxid-koncentráció gyakran meghaladja az egészségre káros mértéket. A helyiek arra panaszkodnak, nagyon is érzik, ha például sok a kén-dioxid a levegőben. Éget, könnyezik az ember szeme, és a tüdőt is károsítja.
Áprilisban a szerb hatóságok elrendelték: a kínai Zijin Mining Group ideiglenesen állítsa le a rézbányájában zajló egyes műveleteit, mivel nem tartották be a környezetvédelmi előírásokat. A bánya közölte, minden problémát orvosolni fog, így engedélyezték az újranyitást. „Ha nem tudják csökkenteni a szennyezést, le kell állítaniuk a működést” – figyelmeztetett Zorana Mihajlovic, Szerbia bánya- és energiaügyi minisztere.
Milenko Jovanovic meteorológus, aki hosszú évekig vezette a Szerbiai Környezetvédelmi Ügynökség levegőminőség méréséért felelős osztályát, nemrégiben a Franfurter Allgemeine Zeitungnak is megerősítette, Borban a helyzet „katasztrofális”, és nagy gondot jelent a levegő arzéntartalma. „Ez az az egyik legrákkeltőbb anyag. A koncentráció évente többször a megengedett szint ötvenszeresét is eléri” – közölte. A súlyos környezetszennyezést az idézte elő, hogy egyrészt növelték a kitermelés mértékét, másrészt a kibányászott nyersanyagot feldolgozó rézkohót nem látták el megfelelő szűrőrendszerekkel. 2019 júliusában például az Európában érvényes 350 mikrogramm/köbméteres határérték helyett a megengedett több mint háromszorosát mérték még a városi parkban is, s azóta sem javult sokat a helyzet. Sőt, sokan attól tartanak: a dolgok még rosszabbra fordulnak. A térség egyre több települése szenved a környezetszennyezés következményeitől. A várostól északra ugyanis bányászati hulladéklerakókat létesítettek. A szél mérgező port sodor ezekről a szeméttelepekről a környező régiókba, veszélyeztetve az élővilágot.
A környezetszennyezés a mindennapi élet más szféráit is érinti. A piacon ügyelni kell arra, ki milyen árut vásárol. Az árusok ugyan azt állítják, hogy olyan faluból származik a zöldségük és gyümölcsük, amelyek nem érintettek, de a helyiek inkább olyan gazdáktól vásárolnak, akiket személyesen ismernek.
A kormányzat nemigen tud mit kezdeni a kínai befektetőkkel. Aleksandar Vucic számára politikai szempontból fontosabb a Pekinghez, mint a Brüsszelhez fűződő viszony. Ráadásul Kína valóban jelentős összegeket költött az országban. Mind a smderevói acélműben, mind a bori rézbányában nőtt a termelés. A kormányhoz hű belgrádi média egyenesen „vasbarátságról” beszél Kína és Szerbia között. A smederevói acélmű után a Zijin Szerbia második legfontosabb exportőre, s mindkét településen nőtt az életszínvonal. De sokan úgy vélik, ennek egyelőre nem sok előnyét élvezik. Úgy vélik, a kínai vállalatoknak igenis be kell tartaniuk a környezetvédelmi előírásokat, és nem lenne szabad megengedni, hogy Szerbiát szemétlerakónak használják.
Nyilvános pályáztatás nélkül
A Szerbia és Kína közötti teljes kereskedelem az elmúlt évtizedben folyamatosan nőtt. A Szerbiai Fejlesztési Ügynökség adatai szerint a kínai beruházások a közvetlen külföldi befektetések összértékének 8,9 százalékát teszik ki. Szerbiában az elmúlt évtizedben számos nagy infrastrukturális projektet kínai hitelekből finanszíroztak, és a szerződéseket nyilvános pályáztatás nélkül ítélték oda kínai vállalatoknak.
Peking nem a legfőbb külföldi hitelező, de az állam külső adósságában való részesedése nő. A kínai hitelek jellemzően 15-20 évre szólnak, ötéves türelmi idővel és 2-3 százalék közötti kamatlábakkal. Ezek szerbiai szerződéses összege a tavalyi GDP 7 százalékának felel meg, írja az Euractiv. A Budapest-Belgrád vasútvonal korszerűsítése és rekonstrukciója is ezek közé a projektek közé tartozik.
Peking a közelmúltban bővítette a Szerbiával való együttműködést a biztonság területén is. A Huawei kínai óriáscég több mint ezer, arcfelismerő szoftverrel ellátott kameráját telepítették Belgrádban.
Az egyébként, hogy a külföldi befektetők szennyezik a régió környezetét, nem újdonság Borban. Röviddel a múlt századforduló után, amikor megkezdődött az itteni rézlelőhelyek szisztematikus kitermelése, a francia befektetők sem figyeltek a környezetvédelemre, a mezőgazdaság ezért haldoklott, és 1935-ben több ezer gazda fellázadt a befektetők ellen. Jugoszlávia kormánya leverte a lázadást, voltak halálos áldozatok, emlékeztet a Frankfurter Allgemeine Zeitung.
Amikor néhány évvel később a német Wehrmacht megszállta Jugoszláviát, a dolgok még rosszabbra fordultak. Hitler eredetileg Bor ásványkincsei miatt is el akarta kerülni a Jugoszlávia elleni támadást. Attól tartott, hogy ha csapatai megközelítik a várost, a szerbek felrobbanthatják az egész bányarendszert, amely akkoriban Európa legfontosabb rézbányája volt. A német hadigazdaság azonban a Borból származó rézre támaszkodott. Amikor Hitler 1941 márciusában végül elrendelte a Jugoszlávia elleni támadást, parancsaiban ez állt: „A dunai forgalom mielőbbi megnyitása és a bori rézbányák elfoglalása védelmi-gazdasági okokból fontos". A háború alig két hétig tartott, de bekövetkezett az, amitől Berlin tartott: a védőknek sikerült használhatatlanná tenniük a létesítményeket, mielőtt az első német csapatok megérkeztek volna. A "Bor Kupferbergwerke und Hütten AG", ahogyan az üzemet a németek 1944 szeptemberi kivonulásáig nevezték, csak több mint hat hónappal később tudta újraindítani a termelést. Orosz hadifoglyokat és később magyar zsidók ezreit is kényszermunkára használták.
