Franciaország;Ausztrália;tengeralattjárók;

- Párizs és Canberra, a forrongó szövetségesek

A diplomáciai csetepaté még szeptember közepén tört ki, amikor Ausztrália váratlanul felmondta a francia féllel, a Naval Grouppal a tengeralattjárók megvásárlásáról szóló, több mint 60 milliárd eurós megállapodást, és az Egyesült Államokkal szerződött hipermodern nukleáris tengeralattjárók megvételéről.

Az ügynek még mindig nincs vége. Sőt, bízvást állíthatjuk, hogy új lendületet kapott az a diplomáciai csetepaté, ami még szeptember közepén tört ki, amikor Ausztrália váratlanul felmondta a francia féllel, a Naval Grouppal a tengeralattjárók megvásárlásáról szóló, több mint 60 milliárd eurós megállapodást, és az Egyesült Államokkal szerződött hipermodern nukleáris tengeralattjárók megvételéről. Az ügy miatt először Párizs és Washington viszonya került fagypontra. Franciaország a bejelentést követően két nappal visszahívta nagykövetét Canberrából és Washingtonból. Az Ausztráliában szolgálatot teljesítő diplomata, Jean-Pierre Thebault csak októberben tért vissza állomáshelyére.

A feszültséget aztán sikerült csökkenteni, legalábbis Franciaország és az Egyesült Államok között, Joe Biden amerikai és Emmanuel Macron francia elnök két telefonbeszélgetést is folytatott, ráadásul Biden a világ húsz legfontosabb ipari hatalma, a G20-ak hétvégi római csúcstalálkozóján is elismerte: ügyetlenül intézték a dolgokat. Washington emellett támogatásáról biztosította azokat a terveket, amelyek szerint az Európai Uniónak saját hadserege legyen. Erre a Párizs által oly fontosnak tartott projektre rendre némi szkepszissel tekintett az Egyesült Államok attól tartva, hogy csökken általa a NATO európai befolyása.

Az ügyet, azt gondolhattuk, sikerült elsimítani, ám új lendületet kapott szintén a G20-ak tanácskozásán, amikor Emmanuel Macronhoz sajtóértekezletén egy ausztrál újságíró a következő kérdést intézte: „Úgy hiszi, hogy Ausztrália nem mondott igazat önöknek az atomtengeralattjáró-vásárlás során? Mire Macron: „Nem hiszem, hanem tudom”.

Scott Morrison ausztrál miniszterelnök meglehetősen rossznéven vette, hogy Macron kendőzetlenül hazugsággal vádolta. Két nappal később az ausztrál lapokban egy sms-t tettek közzé, amelyet a francia elnök írt állítólag Morrisonnak, méghozzá két nappal azelőtt, hogy közhírré tették volna az ausztrálok az Egyesült Államokkal kötött megállapodást, illetve Washington, London és Canberra bejelentette új indo-csendes-óceáni biztonsági szövetségét (AUKUS). A rövid szöveges üzenet így hangzott: „Jó vagy rossz hírekre számíthatok a közös tengeralattjáró-ambícióinkkal kapcsolatban?" – kérdezte Macron szeptemberben. Ez elvileg azt bizonyítaná, hogy Ausztrália már a szeptember közepén tett bejelentés előtt tájékoztatta Franciaországot megváltozott terveiről.

Az ausztrál miniszterelnök szerdán, Ausztráliába visszatérve megerősítette, hogy ő állt a kiszivárogtatás mögött, „szükségesnek” nevezve azt és azt is közölte, sosem kér bocsánatot a franciáktól. Ezt a diplomáciai szempontból meglehetősen barátságtalan lépést nagy felháborodással fogadta Párizs, hiszen egy magán sms-t tett közzé az ausztrál miniszterelnök. Macron elnök egyik közeli munkatársa a Le Parisien című lapban rendkívül élesen bírálta Canberrát, és úgy fogalmazott, hogy „a bizalom az ausztrál kormánnyal szemben, teljességgel megingott”. A kiszivárogtatást néhány ausztrál tisztviselő is keresetlen szavakkal illette, számolt be a Sydney Morning Herald.

Scott Morrison tehát igencsak másként kezelte az ügyet, mint a kérdést diplomáciai eszközökkel kezelni kívánó Joe Biden. Amikor szeptemberben kiderült a tengeralattjáró-ügy, „Scomo” megerősítette, hogy nincs miért bocsánatot kérnie, mivel „nemzeti érdekből” cselekedett, majd felszólította a francia kormányt, hogy „őszintén lépjen tovább”.

Franciaország azonban nem tud továbblépni, s ezzel a kiszivárogtatással csak elmélyítették a diplomáciai válságot. Jean-Pierre Thébault, Franciaország ausztráliai nagykövete nem finomkodott a Canberrába való visszatérése óta tett első nyilvános megnyilatkozásában: „Éppen most csúsztunk még mélyebbre a magánélet tiszteletben tartása, de az igazság és a bizalom terén is; nem viselkedik így az ember a szövetséges vezetők között.” Hozzátette, ez rossz jelzés az összes többi államnak: „vigyázzatok, Ausztráliában kiszivárogtatják azt, amit bizalmasan mondtok a partnereiteknek, s azt végül ellenetek fogják felhasználni.” Mint fogalmazott, „mostantól kezdve többre lesz szükségünk, mint szép szavakra vagy ígéretekre.” 

A két ország között már évek óta feszült a helyzet.