Az előválasztások szabad mezőt nyitottak az ellenzéki választók előtt: a reménység mezejét. A választók meglepték az Orbán-csapatot. Orbán az előválasztás mérsékelt sikerére vagy sikertelenségére készült. Ezen nyugodtan gúnyolódhatott volna október 23-án, a járvány idején, halálos felelőtlenséggel összezsúfolt 50 ezer, maszk nélküli híve előtt. Csakhogy 800 ezer ember más nagyságrend, ezt nem lehet se az utcán, se bármilyen aláíráskampánnyal felülírni. Másrészt Karácsonyra és jobb esetben Dobrevre, illetve a hagyományos pártokra készült, nincs mit kezdenie a független és dinamikus MZP-vel. Márki-Zay Péter tud „nemzetiül” és „keresztényül” beszélni – a magyarság és a kereszténység immár nem Orbán magántulajdona, hanem az ellenzéki szavazók köztulajdona. Teljesen új választási stratégiára és taktikára van szüksége. Elkésett? Nem tudni. Már nincs ideje és lendülete saját táborában előválasztást csinálni. Nem tudja saját maga és pártja régiségét/öregségét/meguntságát/elhasználtságát újdonságra/fiatalságra/érdekesre/meglepőre cserélni. Nem tudja Mészárost, Tiborczot, Garancsit és társait elrejteni. Harmadik magyar igazságát, a rezsicsökkentés és a migránsok megállítása után az LMBTQI-közösség feltartóztatását a magyar otthonok előtt, legkevésbé szavazói értik.
A választók meglepték a korábban kormányzó hagyományos ellenzéket. Nem lehet büntetlenül 2002 és 2009 között rosszul és hiteltelenül kormányozni, s nem lehet büntetlenül 2010 és 2019 között egymással és nem Orbánnal harcoló, hiteltelen ellenzéki pártnak és politikusnak lenni. Nemcsak Orbán és rendszere felelős azért, hogy Magyarország az ezredforduló után politikai, gazdasági és társadalmi zsákutcába jutott, hanem a 2002 és 2009 között kormányzók és 2010-től ellenzékben lévők. A választók nem bocsátják meg a szocialistáknak és a DK-nak, hogy a 2014-es választás előtt elgáncsolták Bajnai Gordont Mesterházy Attila kedvéért, 2018 előtt pedig Botka Lászlót és Karácsony Gergelyt vették elő. Jó jelölteket váltottak rosszakra, el is bukták. Márki-Zay Péter győzelme azt üzente: ebből elég.
„Válj államférfivá!”
„Válj államférfivá!” – mondta az „örökös polgármester” Márki-Zay Péternek. Államférfinak lenni annyi, mint saját helyzetünkkel, nagyságrendünkkel tisztában lenni az ország helyzetében és nagyságrendjében, amikor az ország, az állam kormányzása előtt képesek vagyunk magunkat kormányozni. Mi mozgatjuk magunkat, viszonyainkat, szervezeteinket, mi osztjuk be időnket, saját szemmértékünk és tetteink szerint uraljuk politikai mezőnket, és nem a viszonyok és szervezetek hálójában vergődünk, nem mások birtokolják időnket és rendezik be politikai mezőnket. Választási politikus vagy kormányképes államférfi vagy? – ez itt a kérdés.
Márki-Zay Péter legfőbb választási előnye, hogy nem Gyurcsány és nincs köze a Gyurcsány-korhoz. Előnye további három fontos tényezőből is adódik. Személyében és választóin keresztül átléphetünk egy évszázados szakadékot, amely a magyar függetlenség és a magyar progresszió, a keresztény és a szabadgondolkodó, a népi-nemzeti és az urbánus, vidéki és budapesti eszmék és gyakorlat között húzódik. Tárgyalás és együttműködés indulhat olyan nemzeti és hitbéli kérdésekről, amelyek mindeddig lehetetlenné tették egy demokratikus magyar nemzeti egység kialakulását. Véget érhet a „mi kitaszítunk a magyarságból” és a „mi kitaszítunk a demokráciából” gyűlölködő gyakorlata. A nemzet, a társadalom megosztása helyett elindulhatunk egy magyarországi társadalmi szerződés kialakítása felé. Együtt kell szembenéznünk a világ minket is sújtó nagy – környezeti, társadalmi egyenlőtlenségi, járvány- és migrációs – válságaival, együtt kell felépítenünk egy másik Magyarországot. Ebből senki se zárhatja ki a nemzet egyik vagy másik felét. Van-e, lehet-e ennél fontosabb?
Márki-Zay második választási előnye, hogy tiszta és demokratikus közéletet, perspektivikus növekedésen alapuló gazdasági stabilitást ígérhet és teremthet. Az Orbán-Mészáros rendszer velejéig korrupt, az országot kiraboló rendszer. Választóinak vakon és süketen kell járniuk az országban, hogy ezt ne vegyék észre. Az ellenzéki választók buzgón elkezdték kiszavazni az ellenzéki jelöltek közül a gyanúsakat. Márki-Zay nem lop és hitelesen ígéri, hogy véget vet a nagyüzemi lopás rendszerének és véghez viszi a büntető igazságtételt. Az Orbán-rendszer személyes egyeduralom. A Fidesz választói nem dönthetnek semmiről és senkiről, miközben az ellenzéki képviselőjelöltek és MZP kitették magukat a választók demokratikus döntéseinek. Az egységes ellenzék ígérete: a magyar választó végre dönthet saját sorsáról, nem Orbán dönt felette és helyette. Lesznek szabadságjogai: szabadon szólhat, gyülekezhet, szabad sajtója, szabad hite, nemzetisége, életformája lehet. A politikai hatalmat végre alkotmányos ellensúlyok ellenőrzik.
A választások döntő kérdése, hogy sikerül-e megállítani az Orbán-Matolcsy-féle túlfűtött, inflációs gazdaságpolitikát, anélkül, hogy meg kellene szorítani, hogy az Orbán-rendszer okozta gazdasági nehézségeket a társadalomra kellene hárítani. Nem felelőtlenül többet kell ígérni, hanem felelős antiinflációs stabilizációs politikával többet tenni. És nemcsak fenntartható, hanem valódi távlatot nyújtó növekedési pályára kell az elhibázott szerkezetű gazdaságot állítani. Olyan gazdaságot, amely alapja lehet a szociális szolidaritásnak, az egészségügy, oktatás, önkormányzat szükséges reformjainak. Ebben a kérdésben Márki-Zay a leginkább hiteles és meggyőző miniszterelnök-jelölt.
A harmadik előnye Márki-Zay Péternek, hogy nemcsak magát, de Magyarországot is elfogadottá teheti Európában és a demokratikus világban. Nagy szükség van erre. Magyarország ma az autokrácia példája, a diktatúrák barátja és a demokráciák ellensége Európa és a demokratikus világ szemében. MZP képes bizonyítani, hogy a magyarok mások, a magyar állam más, mint az a kép, amit rólunk Orbán Viktor kialakított. Nem homokszemek vagyunk Európa gépezetében, nem bot vagyunk Amerika küllői között, nem tüske vagyunk a demokratikus világ körme alatt, hanem aktív, együttműködő szerkezetei a közös európai gépnek, megbízható küllői az amerikai biztonsági szövetségi rendszernek, és tüskéket kioperáló demokratái és hozzáértői a nyugati világnak. Nem ellenségek, barátok vagyunk. Karikó Katalin és Lovász László, Fischer Iván és Várszegi Asztrik, nem pedig Orbán népe, a Londonban és Bruck an der Leithában, Budapesten és Füzesabonyban dolgozó szorgalmas szakács, pincér, ápolónő, orvos, óvónő népe, akik építeni és nem rombolni akarnak. Ha jól értem a magyar népet, két-három éve politikai preferenciáiban nem különbözik más európai népektől: középre szavaz, a nyugalomra, a biztonságra, hogy saját keresetéből saját életformáját élhesse. Európához és a Nyugathoz akar tartozni, nem Oroszországhoz, Kínához és a Kelethez.
Szakértő kormány
A választott miniszterelnök-jelölt az egységes ellenzék választóinak és nem az ellenzéki pártoknak vagy saját mozgalmának a jelöltje. Az ellenzéki pártok és vezetőik fölött áll, tőlük független, a választóktól közvetlenül kapta megbízását és legitimációját. Ugyanígy, az előválasztáson megválasztott országgyűlési képviselő-jelöltek az egységes ellenzék jelöltjei, mindegy, hogy melyik pártból jöttek, vagy melyik politikai erő támogatta megválasztásukat. Nem pártjukat, nem mozgalmukat, hanem az egységes ellenzéket képviselik. Ennek megfelelően az egységes ellenzéket vezető miniszterelnök-jelölt és csapata határozza meg a választási napirendet, alakítja ki a választási programot író bizottságokat, nevezi meg árnyékkormánya tagjait, és nem a pártok vezetői. Nem a pártok programpontjainak összerakásából születik az egységes ellenzék programja, hanem az egységes ellenzék programja az új egységkormány programjának alapja.
Márki-Zay Péter szakértő kormányt és programot ígért a választóknak, és erre kapott felhatalmazást az ellenzéki szavazóktól. Az ellenzéki szavazók megértették, hogy Orbán Viktor legyőzéséhez az ellenzék kormányzóképességének bizonyítása elengedhetetlen, és az Orbán-rendszer felszámolásához, egy új európai jogállam, a szociális és környezeti biztonság intézményeinek kiépítéséhez, a jobb és hitelesebb gazdaságpolitikához, egészségügyhöz, oktatáshoz, szociális és környezetpolitikához szakértők kellenek. Nem pártpolitikusokból álló politikai kormány, hanem feddhetetlen és hozzáértő szakértők kormánya az államférfi miniszterelnök-jelölt és választóinak célja.
A személyes tekintélyuralom vagy az egyszerű emberek civil kormánya által kiváltott káoszhoz képest a középre szavazók egyetlen menedéke a szakértő kormány. A választók most nem a jobb- vagy baloldali, fiatal vagy öreg, nagyvárosi vagy vidéki, hanem hozzáértő, tisztakezű kormányt akarnak. Ha jobb- vagy baloldali populizmussal, fiatal újakkal, sosem látott elitellenes emberekkel és szövegekkel próbálsz kormányozni, akkor kiszolgáltatod magadat a múlt intézményeinek, saját tapasztalatlanságodnak. A járvány, a gazdasági és környezeti igények, az államszervezet állapota mind-mind képzettséget, tudást és kormányzati tapasztalatot követelnek, s ezek nem helyettesíthetők jószándékkal, szép szavakkal. Tetszik, nem tetszik a politika hozzáértést igénylő szakma, vagyis a szakpolitikák megértése, egyeztetése, koordinálása, a szervezetek tudatos irányítása komoly felkészülést igényel. S nincsen politikus szakpolitikusi tudás nélkül.
A mai politikában élet-halál kérdés, hogy a választó bizalmatlanságában az „általános politikust”, az „anti-politikust” választja, vagy azt a szakpolitikust, aki kitanulta a gazdaságpolitikát, egészségpolitikát, környezetpolitikát, jogpolitikát stb. Az „anti-politikus” komoly előnye, hogy sohasem volt az állam közelében, így nem szőhetett korrupciós hálót, sőt, széttépte azt vádjaival, nem követhetett el hatalmaskodást, sőt, felléphetett a hatalmaskodókkal szemben. Ugyanakkor súlyos kormányzati hátránya, hogy szárazon tanult úszni és vízben futni, így nemcsak a politikai és igazgatási gépezetek irányításáról nem tud, hanem a szükséges szakpolitikai összefüggéseket sem ismeri.
Nemcsak az ellenzéki, de a kormánypárti választóknak is tudniuk kell, hogy ha a választásokat az egységes ellenzék nyeri, akkor a köztársasági elnök az egységes ellenzék miniszterelnök-jelöltjének adja a kormányzati megbízást és nem az ellenzék legnagyobb pártja, vagy a kisebbségbe jutott Fidesz vezetőjének. Legyen bármilyen az ellenzéki pártok egymás közti aránya a győzelem után a parlamentben, vagy egységben győznek és egységben kormányoznak, vagy együtt és külön-külön meg fognak bukni.
Az Orbán és Gyurcsány utáni kor
Az előválasztás sikere nemcsak annak reménye, hogy 2022 tavaszától az Orbán utáni korba léphetünk, hanem annak is, hogy megkezdődött a Gyurcsány utáni kor. A tizenöt éve tartó, egymást erősítő örökös harc a két politikai varázsló között végre lezárulhat.
Az ellenzéki politikában a legnagyobb érdekellentét és versengés nem Márki-Zay Péter és Dobrev Klára, hanem Gyurcsány Ferenc és Dobrev Klára között van. Gyurcsány az elmúlt tizenöt évben felmérte, hogy múltja miatt soha többé nem kormányozhat, ellenben vezetheti az ellenzék legnagyobb pártját. Célja és érdeke nem Orbán és a Fidesz, hanem az ellenzék többi erejének legyőzése, a mindenkori ellenzék vezetése. Ellenben Dobrev Klára őszintén hisz abban, és nem is alaptalanul, hogy tud és képes kormányozni, hogy a feladat az Orbán-rendszer megdöntése és azután a jó kormányzás.
Gyurcsány arra szervezi és használja a DK-át, hogy vétó-csoport legyen az ellenzékben, amíg kisebbségben van, majd hegemón, amikor többségbe kerül. Dobrev Klárával megnyílt a DK előtt a másik, az együttműködő kormányzás útja. Dobrev nem ellenzéki, hanem kormánypolitikus szeretne lenni, nem szónokolni, hanem cselekedni akar. Akik rá szavaztak, nem Gyurcsányra és nem a gyurcsányi DK-ra szavaztak. A szavazók jutalmazták Dobrev személyiségét és büntették Gyurcsányét. Az előválasztáson Dobrev Klára győzött, Gyurcsány Ferenc veszített. Dobrev tragédiája, hogy hátán súlyos zsákkal állt ki a futóversenyre, de így is szép teljesítményt nyújtott. Nehéz döntés előtt áll: autonóm személyiségként Márki-Zay Péterrel és valamennyi ellenzéki erővel megy tovább Orbán legyőzésének útján, vagy Gyurcsánnyal együtt hajszolja a legnagyobb ellenzéki párt szerepét.
A másik oldalon, MZP-nek el kell fogadnia, hogy Dobrev Klára független politikai személyiség, nem báb, akire mind a választáskor, mind a kormányzáskor nagy szükség van. A DK-nak is választania kell Dobrev és Gyurcsány között, hogy mi akar lenni: sértett öregek radikális pártja, mindenkivel szemben álló ellenzéki erő, vagy kompromisszumkész, együttműködő, szakértelmet felmutató, európai balközép kormánypárt. Döntésük nemcsak az ő, hanem valamennyiünk jövőjét meghatározza.
Fut a nyúl a mezőn és énekel. Nyomában kopók s vadászok töltött fegyverrel. Mégis, most a miénk, a szabadságé a mező.
