A jól megválasztott egységes öltözet viselőjét is jobb színben tünteti fel, legyen szó vállalkozásról, állami szervről, olimpiai csapatról. De mitől lesz egy formaruha korszerű, izgalmas vagy tekintélyt parancsoló? Melyek a legfontosabb szempontok? Kezdésként lássuk, mi is a helyes elnevezés. Több kifejezést szinonimaként használunk, ám eltérő kategóriák, mint azt Aranyosi Zsuzsanna ruhatervező, a Budapesti Metropolitan Egyetem docense kiemelte.
– Az egyenruha előírásos egységes öltözet, egy szervezet, intézmény tagjainak hivatalos viselete: a csoporthoz tartozást hangsúlyozza, erősítve a belső összetartást. A formaruha is a csapatszellemet erősíti, az intézményt helyezi előtérbe, célja a megkülönböztetés, a szolgálati tevékenységre utal. A munkaruhával a dolgozó munkaköri feladatának ellátása közben a saját öltözetét védi. A klasszikus értelmezés mára változott, miként az életmód, a kommunikáció, a hadviselés. A kategóriák átjárhatóak, s az öltözködés intézményes kommunikációs kódját a divat szemtelenül emeli be kódrendszerébe – részletezte.
Nehéz elszakadni a szabásvonaltól
A formaruha tekinthető egy vállalkozás névjegyének – emelte ki a ruhatervező, hozzátéve, előrelépést lát e téren: a komoly cégek, szervezetek figyelmet fordítanak erre. Elmondta, a formaruha egyszerre lehet exkluzív és elegáns, kényelmes és praktikus, amit a dolgozók is szívesen viselnek, de a költséghatékonyság kulcskérdés. – Magyarországon a formaruhákhoz való hozzáállás nem volt mindig felhőtlen. Az iskolában kötelező volt az egyenruha, egyensapka, melynek maradványa, az iskolaköpeny még néhány évtizede is kötelező volt. Az 1950-es évek elvárt és kényszerített egyen-ruházata megakadályozni volt hivatott a „versengést” az öltözködésben, s kifejezte a szabadság hiányát. Ezért éppúgy, mint a Mao-öltöny, meghatározta a formaruhákhoz való viszonyunkat. Ám ma a cégeknél, iskoláknál is reneszánszát éli, identitásjelző, csoporthoz tartozást kifejező funkciója domináns – részletezte a tervező.
Megemlítette, a főbb területeken – MÁV, posta, rendőrség – a formaruhák megújulása jó megoldásokat mutat, bár nehéz elszakadni a hagyományos szabásvonalaktól, elbírnának több lezserséget, divatosságot. – Az egységes megjelenés meghatározhatja a dolgozók hangulatát, motivációját. A jó formaruha nem csak színben, méretben passzol, kényelmes, nem akadályozza a munkát, és a munkavállaló jól érzi magát benne.
– A tervezés legnehezebb része, hogy a ruha valamennyire méretfüggetlen legyen, mindenki megtalálja a neki megfelelőt: ebben van döntő szerepe az anyagoknak és a gyártástechnológiának, ami nem csak költségvetés, szemlélet kérdése is – hangsúlyozta. Jó példaként említette az idei olimpiai kollekciót: több anyagminőség is megjelenik, bizonyos anyagok újrahasznosítottak, s újra is hasznosíthatóak. – A nemzeti címerrel ellátott, nemzetközi szervezet által előírt formaruha különleges kategória. Ezek egyre játékosabbak, szabadabbak lehetnek, elszakadva a kliséktől, a mindenáron való tradíciótól – emelte ki a ruhatervező, s hozzátette, az utóbbi két olimpia magyar formaruháit – előbbit a USE Unused, utóbbit a NUBU tervezte – színvonalasnak tartotta. Pozitívumként említette a Dubaji Világkiállítás idei – a THEFOUR és az Elysian által tervezett – formaruháit is.
Az olimpiai ruhákhoz hasonlóan, ezeknél is meghatározó a színek, formák, printek, technikák szerepe, az aktuális koncepcióra való reflexió, s a kényelem. – A megjelenés nívós szellemisége egy komoly tervezői attitűd révén képes kifejeződni, mely a vizuális üzenet, a hordhatóság, s a viselés-élmény egységét hozza létre. Ahol nincs szakmabeli, élvonalbeli tervezői felkészültség, ott nincs szellemes megoldás, ami szerethető lenne – emelte ki a tervező, hozzátéve, szintén fontos, hogy a tervezők kialakítsanak egy arculatot, amire később is lehet építkezni, ahogy a nemzetközi vonalon ez régóta működik.
Hol a tekintély?
Lakatos Márk stylist-jelmeztervező tagja volt a 2019-es olimpiai formaruháról döntő zsűrinek, ezért őt a hazai egyenruhákról kérdeztük, melyek kialakítását elmarasztalta. – A magyar rendőrök és katonák formaruhája egyszerűen kriminális. Szedett-vedett, ágról szakadt benyomást kelt, mintha valaki sunyiban a kínai piacról szerezte volna be – mondta a stylist, aki szerint az öltözetek kinyúlt, kimosott hatást keltenek, míg számos ország bizonyítja, hogy léteznek rendes uniformisok. – Monacóban, Olasz- és Spanyolországban vagy az Egyesült Államokban a rendőri egyenruha magas esztétikumot képvisel, miközben autoritást is követel – hangsúlyozta Lakatos Márk, aki szerint nem véletlen, hogy a régi katonai egyenruhák finomított változatai bekerülnek a divat világába is, akár a business dresscode-ba. Ennek oka, hogy azok az öltözködési jelek, melyek évszázadokon keresztül az uniformisokat díszítették, igenis tekintélyt parancsolnak.
– Ezzel szemben a magyar közszolgálat ruhája sok mindent parancsol, csak tekintélyt nem – mondta, kiemelve, a kisportolt, jó fizikumú rendőrök megjelenésén inkább ront, mintsem erősít a honi egyenruha. A jó uniformis lényege, hogy a megfelelő színek, anyagok és részletek segítségével a gyengébb fizikumú személy alakját is erősítse, stilizálja. – A Monarchia és a Horthy-korszak csendőr egyenruhájáról sok mindent el lehetett mondani, de azok esztétikai szempontból tekintélyt parancsoltak – emelte ki, hozzátéve, még a Kádár-korszak viselete is kellően tükrözte az államhatalmat, noha az egy szocialista-kommunista esztétikának felelt meg. – Egy jó egyenruha a viselőjét jobb színben tünteti fel, mint ahogy kinéz, noha minden hadseregben léteznek Svejkek.
Milánóból szerezni ihletet
Jó esetben a méretre gyártott konfekció is jobban áll, mint az egyénileg szabott, de rosszul tervezett ruha. A stylist szerint a magyar egyenruhák nagy része még szabászati technológiát sem tartalmaz, a kinyúlt, nyomott pólók, zsebes nadrágok nem erről tanúskodnak. – Talán még a tisztavatáson használt katonai díszegyenruha felel meg valamilyen fokú esztétikai kitételnek – mondta a szakember.
Szerinte újra kellene tervezni az egyenruhákat, és komoly gyártóval minőségi anyagból kellene azokat legyártani. – A pénz és a szakmai tudás elég lenne, hogy korszerűbb formaruhák szülessenek, ha azt nézzük, az állam mennyit költ másra. Például a vadászati kiállításra vagy a Dubaji Expón bemutatott több száz milliós munkaruha pályázatra, amelyben a Magyar Divat & Design Ügynökség szakmai partnerként van jelen, és melyen olyan darabok születtek, melyek megszólalásig úgy néznek ki, mint egy munkaruházati bolt egy-egy modellje – mondta a szakember. – Ha már annyit jár az ügynökség Milánóba, a Fashion Weekre, és költ óriási összegeket arra, hogy mentorprogramokon patronálja a divattervezőket, akkor nézzen körül, hogy ott hogyan festenek a carabinierik, a csendőrök, akiknek a ruháját olyan sztárok tervezik, mint Valentino vagy Armani. Ezekből is lehet inspirálódni, melyek alapján az ügynökség felajánlhatná a szakmai segítségét a Honvédelmi és Belügyminisztériumnak.
Én pedig, ahogy az olimpiai ruhákat elbíráló szakmai zsűriben, úgy ebben is szívesen részt vennék.
