Rendkívül feszültté vált Franciaország és Algéria viszonya azóta, hogy a francia kormányzat bejelentette, jelentősen csökkenti az algériai állampolgároknak kiadandó vízumok számát. Ugyanakkor a francia elnök múlt hétvégén komoly gesztust tett azzal, hogy elismerte a köztársaság által 1961. október 17-én Párizsban az algériai tüntetők ellen elkövetett „megbocsáthatatlan bűnöket”. Emmanuel Macron akkor néma főhajtással emlékezett az algériai áldozatokra.
Mi is történt hat évtizeddel ezelőtt? Az algériai háború akkor még nem ért véget, Franciaországban nagy volt a feszültség, több tízezer algériai indult Párizs környékéről a főváros felé, hogy a kijárási tilalom bevezetése ellen tiltakozzanak. Maurice Papon prefektus szabad kezet adott a rendőrségnek arra, hogy fellépjen a nem engedélyezett akció résztvevőivel szemben. Máig nem teljesen tisztázott, hogyan került sor a rendőri túlkapásokra. De sokan meghaltak, holttestüket a Szajnába dobták azokról a hidakról, amelyeken a tüntetők átkeltek, vagy át akartak kelni, hogy elérjék Párizst. Ezek egyike volt a Bezons-i híd, Macron itt tartotta múlt szombati megemlékezését.
A második világháború utáni francia történelem egyik legsötétebb epizódjáról van szó. Az áldozatok pontos száma ma sem ismert. Becslések szerint 200-an haltak bele sérüléseikbe, vagy fulladtak bele a Szajnába. A rendőrség 12 ezer embert vett őrizetbe. A mindenkori kormányzat megpróbálta eltusolni a tragédiát. Akkoriban Párizs már jól tudta, hogy el fogja veszíteni kolóniáját, a kormányzat azonban nem akarta, hogy az országban szó essen az algériai függetlenségért harcoló FLN nevű szervezetről, amely egyébként francia területen is merényleteket hajtott végre. A hivatalos kommunikáció szerint azok, akik akkor meghaltak, az FLN-en belüli belső leszámolásban vesztették életüket. A hozzátartozók ezt nem hitték el és az ügy kivizsgálását követelték.
A közvélemény előtt évtizedeken át sikerült teljes titokban tartani az 1961-es tragédiát. A franciák figyelme csak a kilencvenes évek elején terelődött az akkori történésekre, s ekkor szembesültek azzal, hogy a francia állam milyen szörnyű mészárlást hajtott végre. Akkor Jean-Luc Einaudi történész „Mészárlás” című könyvében írta le az eseményeket. Az ügy azonban ma is rendkívül kényes és a történtek feldolgozása még hatvan évvel később is számos nehézségbe ütközik. A rendőrség brutális fellépéséről szóló akták vagy eltűntek a nemzeti archívumokból, vagy továbbra is hétpecsétes titokként őrzik őket. Ezért is olyan jelentős Emmanuel Macron gesztusa. Amint egy tanácsadója kiemelte, „mindenekelőtt a történelem igazságának elismeréséről van szó”.
Macron kifejtette, „a Maurice Papon irányítása alatt azon az éjszakán elkövetett bűncselekmények megbocsáthatatlanok”. Megerősítette, hogy „Franciaország tisztán látja egész történelmét, és elismeri az egyértelműen megállapított felelősséget”.
A kezdeményezés része az elnök úgynevezett „nagy emlékmű-projektjének”, amely a múlt feltárását, s az Algériával való kapcsolat normalizálását célozza. A projekt nem halad gördülékenyen. Az elnök az Észak-Afrika szakértő Benjamin Storát bízta meg azzal a feladattal, hogy készítsen jelentést és fogalmazzon meg ajánlásokat az Algériával közös kezdeményezések létrehozására.
Macron már 2017-es hivatalba lépése előtt is tett lépéseket a gyarmatosító múlt feldolgozására. 2017 februárjában Algírban járt, ahol egy interjúban kijelentette: „A gyarmatosítás az emberiség elleni bűncselekmény. Ez igazi barbárság, és annak a múltnak a része, amellyel szembe kell néznünk úgy, hogy bocsánatot kérünk mindazoktól, akikkel szemben ezeket a tetteket elkövettük.” Mindenesetre ez a kijelentése még némi ellentétben állt azzal, amit a Le Point hetilapnak 2016 novemberében nyilatkozott: „Igen, Algériában voltak kínzások, de egy állam, gazdagság, középosztály kialakulása is ennek volt köszönhető, ez a gyarmatosítás valóságához tartozik” – emelte ki akkoriban.
Macron múlt szombati megemlékezése is része volt annak a javaslatcsomagnak, amit Benjamin Stora tett az elnök asztalára. De az államfő még igen messze van valódi céljától, a megbékéléstől. Először is azért, mert Algír távolságtartással, sőt, megvetéssel nézi az államfő közeledését. Másrészt, mert Párizs a közelmúltban diplomáciai válságot idézett elő. Kezdetben a vízumkiadás drasztikus szigorításával, amelyet megtorló intézkedésként a felére csökkentettek. De azzal is, hogy szeptember végén az algériai fiatalokkal az Elysée-palotában tartott fogadáson azzal vádolta az algériai „politikai-katonai rendszert”, hogy tudatosan szítja a múlt feszültségeit. Azt is megkérdőjelezte, hogy létezett-e „algériai nemzet a francia gyarmatosítás előtt”. E megjegyzések után Algéria úgy döntött, hogy lezárja légterét a francia hadsereg előtt. A francia katonák Maliban vesznek részt békemisszióban.
Az elnöknek kettős kihívással kell szembenéznie az algériai ügy kapcsán, emlékeztet a Le Figaro. Egyrészt meg kell küzdenie az algíri hatóságokkal, amelyek eddig nem sok lelkesedést tanúsítottak a partnerség iránt. „Nem várunk semmit Algériától" – ismerte el a konzervatív lapnak egy az elnökhöz közel álló forrás. Hogy az algériai sebek nem gyógyultak be, mutatja: a 2001. október 6-án, a a Stade de France-ban rendezett Franciaország-Algéria mérkőzésen a vendégszurkolók folyamatosan fütyülték a Marseillaise-t. Ez a közjáték nagyon feldühítette az akkori elnököt, Jacques Chiracot.
Azóta sem javult sokat e tekintetben a helyzet. Emmanuel Macron a megbékélés reményében kereste fel az emlékhelyet. S hamarosan újabb gesztust tesz, megemlékezést tart 2022. március 19-én, az algériai háború befejezésének hatvanadik évfordulóján. Az időpont épp az elnökválasztási kampány kellős közepére esik.
