Pintér Béla és Társulata;

- Kapunk hideget, meleget

Pintér Béla új darabjában megint belenyúl a közéletet izgató kérdésekbe. Ezúttal 1956 és a nemi identitás témaköre válik klasszikus művek utalásaival együtt, drámai alapanyaggá.

Már Pintér Béla előző munkájában a Vérvörös, Törtfehér, Méregzöldben érezhető volt, hogy a szerző dühös. Ki akar bizonyos dolgokat mondani, utálja a közélet hazug, manipuláló retorikáját. A Marshal Fifty-Six című új mű is tele van tabudöntéssel, ám szerencsére ezek a motívumok egy kortárs dráma dramaturgiájában jelennek meg. Mint ahogy Pintér Bélánál megszokhattuk nagyon erős az előadás zenei szövete. Elsősorban Sickratman (Paizs Miklós) dalait dolgozta át Kéménczy Antal, de klasszikusok, Bartók és Prokofjev dallamai is szerepelnek a zenei listán. 

Pintér Béla, aki ezúttal színészként nincs jelen a színpadon, szerzőként és rendezőként mindennel játszik: a nevekkel, a cselekményszálakkal, a szavakkal, a kifejezésekkel. Az első jelenet az egyik legtöbbet játszott Pintér Béla művet, a Parasztoperát juttatja eszünkbe. Egy pár, Kristóf (Szabó Kimmel Tamás) és Gyöngyi (Fodor Annamária) esküvőre készül. Aztán persze, akárcsak a Parasztoperánál, jönnek a bonyodalmak. Pintér Béla remekül ért ahhoz, hogy előkészítse az egyre groteszkebb helyzeteket. Itt pedig akad majd bőven. (Dramaturg: Enyedi Éva.)

Az előadás színlapján is szerepel, hogy Pintérre hatottak egykori mesterének Somogyi Istvánnak az előadásai, ebben az új műben konkrétan a Szentivánéji álom és A Mester és Margarita bizonyos motívumai köszönnek vissza, persze inkább dramaturgiai párhuzamokként. A szerző nem szeretne megrekedni a közéleti publicisztika szintjénél, hanem ezt a sok mindent, igyekszik egybegyúrni. Ez nagyrészt sikerül is. 

Befogadótól függ, hogy épp mit visz haza magával, a nemi identitásra vonatkozó harsány beszólásokat, a közéleti kritikát, vagy a finom Shakespeare és Bulgakov utalásokat. Az biztos, hogy Pintér Béla bőven tálalja mindezt. Teszi ezt rengeteg humorral, fanyar bemondással. A figurák pedig nagyon ismerősek. Az üzletelő, és magánéletileg is összeboruló hatalmi elit tagjai, akiket egy sejtelmes ezoterikus külföldi nő, Apolonnia Von Höllenthal (Rezes Judit) lépre csal és így olyan dolgokat is beismernek, amit korábban igencsak rejtegettek. A nemi identitás, a saját nemhez vonzódás is előtérbe kerül, de nem bulvár szinten, hanem kitágítva, a női és férfi szerepek újragondolásaként.

Marsallt, Stefánka Lászlót, aki ötvenhatos tetteivel henceg Gálvölgyi János alakítja. Aki olvasta korábban az ilyen irányú híreket könnyen beazonosíthatja, honnan merített ihletett a szerző, kiről mintázta a figurát. Gálvölgyi még véletlenül sem enged a paródia kísértésének, hanem egy sorsot mutat meg, a maga tragikumával együtt. Az említetteken kívül Roszik Hella, Fáncsik Roland, Messaoudi Emina, Szabó Zoltán, Takács Géza, Jankovics Péter és Enyedi Éva is erős karaktereket ábrázol.

A végén szinte már szokásosan Pintér Béla önmagát sem kíméli, hiszen elhangzik: „Ha nagyon utáltátok ezt a béna kis mesénket,/Gondoljátok, hogy csak álmodtátok az egészet./Különben is, mi csak színészek vagyunk, bocsássatok meg nekünk!/A keresztényellenes beteg, perverz rendező játszatta így el velünk.” A szerző ezzel elé megy a támadásoknak. A néző pedig, aki kapott hideget, meleget, kedvére magával viheti a zajos mindennapjaiba a tanulságokat.

Pintér Béla: Marshal Fifty-Six

A Pintér Béla és Társulata előadása

UP Rendezvénytér

Rendező: Pintér Béla

Kovács János 70 éves lett, ebből az alkalomból vezényelte a Rádiózenekart a Müpában. Két ritkán hallott alkotás is felcsendült, az egyikben fuvolista világnagyság, Emmanuel Pahud volt a szólista.