Mielőtt azonban a Müpában játszott volna Emmanuel Pahud, a Berlini Filharmonikusok szólófuvolása, a Flute Forum Hungary két alapítótagja, Simon Dávid és Bán Máté meghívására az Óbudai Társaskörben tartott három órás kurzust - társas fuvolaórát - mintegy kétszáz néző előtt. Így hát először arról kérdeztük, mit tapasztalt, létezik-e például sajátos magyar fuvolajáték stílus, iskola. “Ezt már csak azért sem lehet egykönnyen megmondani, mert nagyon fiatal, 15-24 év közötti zenészek játszottak nekem tegnap, akik egyrészt nagyon ügyesen kezelték a hangszert, másrészt a fuvolázás alapjai, a légzés és az ennek következtében megszólaló hangzásnak viszont mindenhol azonosnak kell lennie. Tudni kell azonban, azt, ahogy a modern fuvolán játszunk, francia zenészek alakították ki a XIX.-XX. század fordulóján, az ő könyveikből tanulunk, az egész világon Japántól Magyarországig. Persze a repertoár, a zenei megközelítés módja változik. Azt azért mondhatom, hogy az elmúlt évtizedekben mindig megjelentek olyan magyar fuvolisták a nemzetközi életben, akik vagy innen származtak, vagy itt is végezték teljes egészében zenei tanulmányaikat. Ők, úgy látom, a kellő szabadsággal közelítettek a zenélés felé, már a tanáraim is felhívták a figyelmemet például Matuz Istvánra, aki a kortárs, kísérleti fuvolázás egyik meghatározó alakja”- mondta el a svájci fuvolaművész, a Berlini Filharmonikusok tagja, amely a világ egyik legjobb zenekara.
Mit jelent itt játszani, érez-e valami különbséget a városok, helyszínek között? “A koncertjeim felét zenekari művészként, másik felét szólistaként adom. Természetesen bárhol játszom, ugyanolyan intenzitással teszem, “ugyanazt a történetet mesélem” el. Ami a berlinieknél lényeges, hogy mindenki ugyanezt teszi, ami nem minden zenekarnál van így. Sok zenekari művész arra van késztetve, hogy inkább passzív legyen, kevéssé vegyen részt önállóan a zenei folyamatok létrehozásában, a karmestert kövesse. Természetesen nekünk is el kell fogadunk a karmester intencióit, de ezt a saját személyiségünk aktív közreműködésével tehetjük. Ez teszi a berliniek előadásait és azok befogadását speciális élménnyé” - magyarázta Pahud. És mi a helyzet szólistaként? “Olyanok vagyunk mint a színészek. Amikor ott állunk a színpadon, el kell érnünk, hogy mindenki értse azt, amit a komponista írt, a legtávolabbi sarkokban is. Ezért sminkelik ki feltűnően magukat a színészek és deklamálnak, gesztikulálnak erősebben, mintha csak a valóságban beszélnének. Ezt magyaráztam tegnap is a fiatal művészeknek - akik inkább még csak az órákon, kisebb helyiségekben játszanak -, hogy ha olyan helyre kerülnek, mint az a terem, ahol a kurzus folyt, ahol messzebb ülve is sokan hallgatták őket, hogy jóval artikuláltabbaknak, sokkal expresszívebbnek kell lenniük, mint amihez hozzá vannak szokva” - fejtette ki a fuvolista. Sok mindent játszik, a barokktól a legmodernebb szerzőkig, dzsesszt is, arról viszont nem tudunk, hogy valaha is autentikus hangszert vett volna a kezébe.
Pahud eredeti, régi fafuvolán nem játszana, mint mondja azért, mert a mai kiváló zeneszerzők, mindent tudnak, amit a régiek tudtak. Rajtuk keresztül meg lehet érteni a múltat, ha az ő műveiket játszva sok utalással lehet találkozni a korábbi időkre, ez így volt már Schumannál is. Ez egy olyan kultúra, amely egymásra épülve fejlődött, ezt akkor értette meg igazán, amikor egyszerre foglalkozott a legrégebbi és a legmodernebb szerzők darabjaival. Ma egy fafuvola régi, de a maga idejében új volt, és mindig a legjobb zenét játszották rajta. De annyi mindent kellene figyelembe vennünk, ha valóban autentikusan szeretnénk játszani, teljesen más volt az élet akkor. Természetesen Pahud ismeri azokat a műveket, amelyek a korabeli játékstílusok elveiről szólnak, és szeret együtt játszani a stílus szakértőivel, Trevor Pinnockkal, Giovanni Antoninivel, Andreas Steierrel, de az aranyfuvolájával a kezében.
Infó:
Kovács János 70
Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara
fuvola: Emmanuel Pahud
vezényel: Kovács János
Müpa
október 16.
