Mekkora beleszólást szabad engedni a külföldi államoknak és az általuk finanszírozott szervezeteknek Európa muszlim közösségeinek hitéletébe, illetve van-e helye az iszlám politikai formájának, az iszlamizmusnak az itteni társadalmakban? - az európai közvéleményt évek óta foglalkoztatják ezek a kérdések, amelyek most bizonyos szempontból Magyarországon is relevánssá váltak. A török sajtó szeptember végén, Recep Tayyip Erdogan elnöki rendeletére hivatkozva adta hírül, hogy az ellentmondásos megítélésű török Vallásügyi Igazgatóság (Diyanet) jövőre 17 külföldi nagyvárosban, köztük Budapesten tervez új kirendeltségek megnyitását. A magyar fővárosban egy úgynevezett tanácsadói iroda jönne létre.
A terv mögött az állhat, hogy növekszik a Magyarországon élő törökök száma, a közösség létszáma jelenleg nagyjából 3000 fő körül mozog - mondta el lapunknak Egeresi Zoltán, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Stratégiai Védelmi Kutatóintézetének (NKE-SVKI) Törökországgal foglalkozó tudományos munkatársa. “A Diyanet feladata, hogy elősegítse és biztosítsa a külhoni törökség hitéletét a bölcsőtől a különböző vallási ünnepeken át a sírig. Mivel Törökországban az imámok állami alkalmazottak, és nem létezik önálló egyház, mint a keresztény világban, ezért külföldre is az állam küldi a vallási »személyzetet«. Magyarországon eddig egy attasé igyekezett segítséget nyújtani a vallásügyi kérdésekben, ezután valószínűleg növekedni fog a létszám, de ez nem jelent lényegi változást" - magyarázta a szakértő.
A török Vallásügyi Igazgatóságról szerzett külföldi tapasztalatok azonban némi aggodalomra adnak okot, a fogadóországok manapság nem feltétlenül örülnek a szervezet tevékenységének. Nyugat-Európában például a török hatóság által közvetített konzervatív-iszlamista értékrend kelt megütközést, mivel az markánsan eltér az ott uralkodó liberális-világias normáktól - sok politikus és szakember ezért úgy véli, hogy a hivatal kifejezetten akadályozza a török kisebbség és más muszlim közösségek társadalmi integrációját. Jellemzően azóta fogalmazódnak meg ilyen fenntartások, hogy a Törökországot csaknem két évtizede irányító Recep Tayyip Erdogan saját szája íze szerint alakította át a vallásügyi hatóságot. A 2016-os török puccskísérlet óta fokozódtak a bírálatok, annak következtében a török elnök egyre erőteljesebb módon próbálta visszaszorítani egykori szövetségeséből lett ellenlábasa, Fethullah Gülen iszlamista hitszónok befolyását belföldön és külföldön egyaránt, felhasználva a hivatal apparátusát.
A Diyanet a mindenkori török kormányhoz igazodva képviseli az iszlámot - magyarázta a Népszavának Thomas Schmidinger, a Bécsi Egyetem Közel-Kelettel foglalkozó politológusa. A szervezet nyugati megítélése ennek megfelelően korábban jóval pozitívabb volt, mivel a török kemalista hagyományoknak megfelelően szekuláris értékeket közvetített. Jelenleg azonban a kormányzó Igazság és Fejlődés párt (AKP) ideológiájával megegyező alapelveket követ, amely a politikai iszlám, vagyis az iszlamizmus egy formájának tekinthető. Erdogan hatalomra jutása óta a vallásügyi hivatal jelentősége és éves költségvetése folyamatosan növekedett, jövőre már 16,1 milliárd török lírából (nagyjából 553 milliárd forintból) gazdálkodhat - nagyobb büdzsével, mint a török külügyminisztérium. "A Diyanet mára az ankarai kormányzat egyik legnagyobb részévé nőtte ki magát. Erdogan ezen keresztül igyekszik befolyást szerezni az Oszmán Birodalom egykori területei felett” - állapította meg Schmidinger. Hozzátte: a hivatal nem érdekelt más vallású hívők vagy az ateisták megtérítésében, ehelyett elsősorban arra törekszik, hogy meghatározza a helyi muszlim közösségek irányvonalát.
Ahogyan a török állam más szervezeteinél, úgy a Vallásügyi Igazgatóságnál is egyre világosabban megmutatkoztak az Erdogan-rendszer autoriter és nacionalista ismertetőjegyei az utóbbi években. Németországban 2017-ben nagy felháborodást keltett, hogy a Diyanethez kötődő helyi szervezetnek, Török-Iszlám Vallásügyi Uniónak (DITIB) az alkalmazásában álló négy imámot őrizetbe vette a német rendőrség. A hatóságok gyanúja szerint az érintettek Gülen követői után kémkedtek. A Frankfurter Allgemeine Zeitung (FAZ) akkori cikke szerint korántsem elszigetelt esetről volt szó, a török vallásügyi hivatallal kapcsolatban álló imámok más országokban is feladatul kapták, hogy figyeljék meg a gülenista mozgalom tagjait.
Ennél is több figyelmet kapott az az ausztriai botrány, ami 2018-ban tört ki, miután Bécs egyik legnagyobb mecsetében készült, sokkoló felvételek láttak napvilágot. Kiderült, hogy a Diyanet helyi ága, az Osztrák-Török Iszlám Unió (ATIB) által üzemeltetett imaházban gyerekek korántsem a korukhoz illő módon játszottak katonásdit - a felnőttek vezényletével, a háború minden borzalmával együtt adták elő a Törökország számára dicsőséges győzelemmel záruló 1915-ös gallipoli csatát. A fiúkra terepszínű egyenruhát adtak, és voltak közülük, akikre az ütközetben elesett “mártírok” szerepét osztották: nekik mozdulatlanul, hullákat imitálva kellett feküdni a földön, miközben testüket török nemzeti zászlókkal terítették be Az erről készült fotókat az osztrák Falter című hetilap hozta nyilvánosságra. A felvételek tanúsága szerint tíz év alatti gyerekek is szerepet kaptak a “játékban”, a kislányok pedig fejkendőben pózoltak a kameráknak. Az újság azt is kinyomozta, hogy 2016 óta többször is előfordult hasonló a kérdéses imahelyen, a német sajtó pedig felderítette, hogy egyes, a DITIB alá tartozó németországi mecsetekben is előfordult, hogy katonásdira kötelezték a gyermekeket.
Noha a török Vallásügyi Igazgatóság magyarországi terjeszkedése joggal vet fel aggályokat, de azért nem érdemes az ezzel kapcsolatos veszélyt túldimenzionálni. Thomas Schmidinger úgy vélte: számottevő török kisebbség híján a Diyanetnek csekély lehetőségei vannak a kibontakozásra hazánkban “Nem gondolom, hogy monopolizálhatják az iszlám intézményeket vagy domináns szereplővé válhatnak az olyan országokban, mint Magyarország. Tetemes anyagi forrásaik felhasználásával azonban támogatást nyújthatnak a muszlim közösségeknek, és ily módon azért szert tehetnek némi befolyásra" - figyelmeztetett a Bécsi Egyetem politológusa.
Füstbe ment mecsetterv
A Diyanetnek már korábban is voltak magyarországi ambíciói: 2015 májusában az akkori Index adta hírül, hogy a hivatal Youtube-oldalán közzétette egy Budapestre tervezett óriásmecset látványtervét, a nagyratörő projektből végül azonban semmi sem lett. Ebben az időzítés játszhatta a legnagyobb szerepet; az európai migrációs- és menekültválság, az Orbán-kormány nyíltan bevándorlásellenes és alig burkoltan muszlimellenes kampánya közepette halva született elképzelésről volt szó. "Sem komolyabb politikai akarat, sem fogadókészség nem állt a projekt mögött" - fogalmazott Egeresi Zoltán, az NKE-SVKI Törökország-szakértője. "Egy irodanyitás, és egy tanácsos kinevezése viszont teljesen más lépték, mint egy mecset. Ez praktikusan a budapesti török kulturális misszió létszámbővítését jelenti a jelenlegi állapotokhoz képest" - hangsúlyozta a kutató. Szerinte az sem okozna különösebb zavart a magyar-török viszonyban, ha esetleg ez a terv is a fiókban végezné.
Az államközi kapcsolatok egyébként továbbra is kiválóak - dacára annak, hogy a két ország vezetői gyökeresen ellentétes szerepfelfogással rendelkeznek és nehezen összeegyeztethető politikai nézeteket vallanak. Orbán Viktor magyar miniszterelnök a keresztény Európa védelmezőjének tekinti magát és rendszeresen hangulatot kelt a muszlim bevándorlók ellen, míg Recep Tayyip Erdogan az iszlám világ önjelölt szószólójaként határozottan el szokta az ítélni az ilyesfajta retorikát. Ugyanakkor a más európai kormányfőket adott esetben vígan lefasisztázó török elnök feltűnően ügyel arra, hogy ne lépjen a külföldi bírálatokra érzékeny magyar vezetés tyúkszemére. A máskor harsányan vagdalkozó Orbán-kormány részéről szintén érzelkehető egyfajta tapintatosság, ha Törökországról van szó, jól szemlélteti ezt, hogy a magyar miniszterelnök tavaly márciusban a török fél pártját fogta, amikor az ankarai kormány néhány napig menekültek átengedésével zsarolta az Európai Uniót.
A magyar és a török vezetőkben azért közös vonások is vannak. "Erdogan nemrég látványossá váló Nyugat-kritikája akár ismerős is lehetne Magyarországon" - jegyezte meg Egeresi Zoltán. Hozzátette: a két ország szoros kapcsolatához az is hozzájárul, hogy "a magyar kormány úgy látja, hogy Törökország rendkívül fontos a migrációs útvonalak ellenőrzésében, tehát az ország biztonságának megóvása szempontjából, míg a török elnöknek mindig jól jön, ha akad olyan vezető az EU-ban, aki hajlandó figyelembe venni a török érdekeket." A Törökország-szakértő azonban óva intett Magyarország jelentőségének felnagyításától. "Vannak ilyen téren fajsúlyosabb szereplők, ilyen például Olaszország vagy éppen Németország. Ugyanakkor el kell ismerni, hogy az utóbbi években Budapest néhány diplomáciai akciója elég jól rezonált a török lakosság körében. Ráadásul mindkét fél eltökélt a gazdasági kapcsolatok elmélyítésében, nemrég hadiipari együttműködés is indult, miközben a kulturális kapcsolatok is élénkek" - fejtette ki Egeresi Zoltán.
Mindazonáltal nem szabad mérget venni arra, hogy a Diyanet budapesti irodanyitásra vonatkozó tervei valóra is válnak. A magyar kormány számára belpolitikai szempontból mindenképpen kényes lenne, ha a választások előtt megindulna a projekt megvalósítása. A magát rendíthetetlenül antikommunistának mutató Orbán Viktornak már így is magyarázkodnia kell, amiért a kormány Budapestre hívta a Kínai Kommunista Párt elitintézményét, a Fudan egyetemet. Még kínosabb lenne számára, ha ellenfelei rásüthetnék, hogy a keresztény Európa önjelölt védelmezőjeként éppen ő nyitja meg kaput az Erdogan iszlamizmusát terjesztő Diyanet befolyása előtt.
