Négy gyermeke van, öt nyelven beszél, elvált. Svájcban született, 52 éves, jogász, iskoláit Bécsben és Párizsban végezte, az európai jogot a belga Brügge Európa Kollégiumában tanulta. Alexander Schallenberg Ausztria egy hete felesküdött kancellárjáról van szó, a váratlanul lemondott Sebastian Kurz – átmeneti vagy tartós – utódáról, aki 2019 óta külügyminiszter, az azt megelőző két évben pedig a kancellári hivatal külpolitikai stratégiával foglalkozó osztályát vezette. Már édesapja is vezető diplomata volt, nagyköveti pozícióin túl évekig töltötte be a külügyminisztérium legmagasabb tisztségét, a főtitkárságot.
Az arisztokrata Schallenbergek az 1100-as évekig tudják visszavezetni családfájukat, az új osztrák kormányfőnek is rengeteg a keresztneve, köztük a grófi címmel gyakran együttjáró Tasziló. Külsőségeivel hangsúlyozza nemesi származását, egy testbeszéd szakértő szerint ennek tulajdonítható, hogy orrhangon, kimérten beszél, szavaiba töltelékszavakat kever, beszélgető partnerére ritkán emeli a tekintetét. Főleg külföldön, mély meghajlással szeret hölgyeknek kezet csókolni. De ami ennél ezerszer fontosabb: 36 éves kora óta tagja az osztrák külügyminisztériumnak, nagyszerű diplomatának tartják, aki különösen a bonyolult külpolitikai konfliktusokat szereti mesterien megoldani.
Bátorságának tulajdonítják, hogy idén májusban kitűzette a kancellári hivatal épületére az izraeli zászlót, amikor elfajultak a viszonyok a Közel-Keleten. Már az ő irányításával mentettek haza osztrák állampolgárokat a koronavírus tombolásának kezdetén, s az osztrákká lett afgánok mentése is neki volt feladata.
Schallenberg a most lemondott ifjú Kurznak köszönheti – amúgy is sikeres –karrierjének váratlan felívelését. Már 2017-ben a diplomatát is bevonta a jobboldali szabadságpárttal folytatott kormányalakítási tárgyalásokba, amikor aztán 2019-ben a félévig működött, Brigitte Bierlein vezette szakértői kormányban külügyminiszter volt, állítólag titkos kancellárnak nevezték, olyan eltökélten védte a kereszténydemokrata párt érdekeit. A 2020. januárban a zöldekkel létrejött kormányban Kurz ezért is választotta a külügyminiszterének. A diplomata a környezete szerint az utolsó betűig teljesítette mindig főnökének óhajait, még nála is jobban keménykedett a menekültek befogadásának kérdésében, az utolsó utáni percig is élen járt Donald Trump támogatásában.
A múlt héten szombatra virradó éjszaka kapott sms-t Kurztól, s hamarosan megtudta, hogy ő lesz a kormány új feje. Hétfőn már fel is esküdött. Amikor a parlament felé tartott, akár láthatta is saját bábfiguráját, amelyet egy Kurzra maszkírozott bábos mozgatott felülről, jelezve, hogy egy marionett kerül a koalíció élére. Az akkor még rezzenetlen Schallenberg a képviselőházban már felpaprikázva viselkedett. Nem csupán azt hangoztatta, hogy szorosan akar együttműködni elődjével, hanem azt is egyértelműsítette, hogy semmit sem hisz el azokból a vádakból, amelyek miatt Kurz
lemondani kényszerült. Ezért is nyújtotta neki a szónoklatát befejező liberális pártelnök, Beate Meinl-Reisinger az ügyészségi vádakat tartalmazó 104 oldalas dokumentumot, tanulmányozásra ajánlva. Az újdonsült kancellár nem nyúlt az anyagért, majd amikor az mégis az asztalán landolt, ingerült mozdulattal a földre hajította, a háta mögé. A szokatlan eljárásért a belpolitikában járatlan diplomata aztán pár órával később bocsánatot kért. A testbeszédét figyelő szakértő szerint az ötperces eskü alatt Schallenberg az asztalra támaszkodott, kezeit mindössze négyszer mozdította el röpke pillanatokra. Az osztrák sajtónak nem tetszett a parlamenti bemutatkozása, zavarónak ítélte, hogy Kurz szolgáját alakította.
Talán a belpolitikai nyomástól menekülve abszolválta csütörtökön az első külföldi útját. Mint mondta, tudatosan választotta Brüsszelt, hangsúlyozni kívánva, hogy Ausztria, ahogy volt is, lesz is hűséges tagja a közösségnek. Régi ismerősként találkozott a brüsszeli bizottság elnökével, Ursula von der Leyennel, s a pár órás tartózkodása alatt állt újságírók rendelkezésére is. Számos kérdést kapott, többek között arról is tudakolták a véleményét, hogy mit kellene tenni Lengyelországgal és Magyarországgal, amiért figyelmen kívül hagyják az EU jogait, beleértve az alapjogokat is. Az osztrák miniszterelnök helyeselte, hogy az Európai Bizottság, jogával élve, visszatartja a két ország milliárdos szubvencióját, mert az „értékek és a jogállamiság” kérdésében nincs miről alkudni. Veszélyes fejleménynek nevezte, hogy Lengyelország az európai bíróságot nem ismeri el legmagasabb döntéshozó testületnek.
