Törvénytelenségre készül több tucat autóipari, gépipari és elektronikai cég a munkaidőkeretek kifutása kapcsán a Vasas Szakszervezeti Szövetség szerint. Rengeteg munkaórát nem tudtak ugyanis munkavállalóikkal ledolgoztatni az elmúlt másfél évben a koronavírusjárvány korlátozásai, majd az egyre súlyosbodó alkatrészhiány miatti gyárleállások következtében. Ezeket a mínusz órákat pedig most ki akarják fizettetni a munkavállalókkal egy – a szakszervezetek által csak rabszolgatörvényként emlegetett - 2018 végi törvénymódosításra hivatkozva. A többségen legalább 80-100 ezer forintot akarnak behajtani, de van, akitől 600-800 ezer forintot is követelhetnek – mondta a Népszavának László Zoltán, a Vasas Szakszervezeti Szövetség alelnöke, aki szerint a probléma több mint 10 ezer dolgozót érint.
A munka törvénykönyvét felülíró, a szakszervezetek jogosítványait figyelmen kívül hagyó, és a dolgozókra egyértelműen hátrányos rendelkezést már születése pillanatában átgondolatlannak, életidegennek minősítették a munkajogászok. Mára kiderült igazuk volt. Nem csak a dolgozók munkahelyváltását lehetetleníti el, ha ledolgozatlan óráik vannak, de a kormányhátszéllel, egyeztetés nélkül bevezetett két éves munkaidőkeret sok cégnek veszteséget okozhat.
Az utóbbi évek egyik legnagyobb tüntetéssorozatát kiváltó rabszolgatörvény lehetővé tette, hogy a cégek akár 2-3 éves munkaidőkeretben igazítsák a beérkező megrendelések intenzitásához a dolgozók munkaidejét. Ha épp nincs, vagy kevés a megrendelés, a munkavállalók nem, vagy kevesebbet dolgoznak, de ugyanúgy megkapják a fizetésüket. Ha később több lesz a megrendelés, az így keletkezett mínusz órákat ledolgoztatja a cég, és a munkavállalók ugyanúgy az alapfizetésüket kapják, nem jár nekik túlóradíj. Ha nincs munkaidőkeret, akkor ez nem így van: a megrendeléshiányos időszakra, az úgynevezett állásidőre ugyanúgy jár a fizetés, a későbbi túlmunkáért viszont a túlóradíj is megilleti pluszban a dolgozókat.
A 6 hónapnál hosszabb munkaidőkeret bevezetéséhez alapesetben a helyi szakszervezettel is meg kell állapodnia a cégeknek. A kormány a koronavírusjárvány első hullámában ezt a jogot elvette a szakszervezetektől: tavaly áprilistól júliusig a cégek a dolgozókkal történő bárminemű egyeztetés nélkül, egyoldalúan vezethettek be 2 éves munkaidőkeretet, vagy meghosszabbíthatták a meglévőt. A cégek százával éltek a lehetőséggel, ezek a munkaidőkeretek pedig az elkövetkező hónapokban fognak lejárni – emlékeztetett László Zoltán, a Vasas Szakszervezeti Szövetség alelnöke. Már most látszik, hogy a munkaidőkeretek kifutásáig nem fogják tudni ledolgoztatni a pandémiás és alkatrészhiányos időszak mínuszóráit. Sokaknak legalább 16 órája van mínuszban, de van, akinek 350 is. Utóbbi kéthavi munkaidőnek felel meg. Van, ahol azzal próbálkoznak, hogy ezeket a mínuszokat tovább görgessék a következő munkaidőkeretbe. Számos vidéki autóipari fellegvárban viszont azt állítják a dolgozóknak, hogy pénzzel tartoznak a vállalatnak. Két cégnél „nagylelkűen” azt is felajánlották a munkavállalóknak, hogy hathavi részletben kamatmentesen törleszthetik a tartozásukat – meséli a Vasas alelnöke.
László Zoltán szerint azonban mindkét lépés törvénytelen. A munkaidőkeret végén el kell számolni, a többletórákat ki kell fizetni, a mínusz órákat pedig a cégnek le kell nulláznia. Ha nem tudja ezeket ledolgoztatni, el kell könyvelnie saját veszteségeként – a szakszervezeti vezető szerint ez áll a törvényben. Nem a dolgozó hibás azért, mert nem tudtak neki munkát adni. Amiatt nem lehet senkit sem adósságba verni, ha betartotta a munkaszerződését, és azt tette, amit a cég vezetése mondott neki – hangsúlyozza László Zoltán. Egy jogállamban szerinte nem volna lehetséges, hogy egy dolgozó munkaszerződést köt egy céggel, dolgozik tisztességgel a vezetőség utasításai szerint, majd fél év múlva adóssá válik, úgy, hogy senkitől nem kért kölcsön. Nem a dolgozó tartozik a cégnek pénzzel, hanem a cég tartozik a dolgozónak munkával – érvel a Vasas alelnöke.
Vannak eközben olyan vállalatok is, amelyek éppen fordított helyzetben vannak, hiszen a járványhullámok idején egyszer sem álltak le, sőt, tele voltak és vannak megrendeléssel. Ezeken a helyeken rengeteg pluszóra keletkezett, amit nem minden cég akar kifizetni. Ezért most „lepihentetik” ezeket az órákat a munkavállalókkal, miközben a kölcsönzött munkaerőt agyondolgoztatják – említette a másik végletet László Zoltán. Emlékeztetett: már a törvény elfogadásakor is arra figyelmeztettek, hogy a munkaidőkeret elnyújtása nem oldja meg az ágazat és a cégek problémáit – például a megrendelések hullámzását -, csak elodázza azokat. Most, a munkaidőkeretek lejártakor ez egyértelműen látszik, de mindennek az árát még a dolgozókkal akarják megfizettetni. A szakszervezetek megkérdezése nélkül, Mekk mesterként összetákolt törvény megalkotói nem gondoltak arra, mi van akkor, ha annyi a kényszerű leállás, hogy a munkaidőkeret végéig sem lehet ledolgoztatni a kiesett időt, pedig most éppen ez történik.
