A bő fél évvel ezelőtti, kamerák előtt rendezett teátrális szócsatánál ezúttal jóval produktívabbnak bizonyult Jake Sullivan amerikai nemzetbiztonsági tanácsadó és Jang Csie-cse, a Kínai Kommunista Párt külügyi potentátja vezette delegáció találkozója. A küldöttségek ezúttal Zürichben, zárt ajtók mögött tárgyaltak, a hat órán át tartó megbeszélés légkörét mindkét fél konstruktívnak ítélte. Amerikai közlések szerint elvi megállapodás született arról, hogy még idén kétoldalú csúcstalálkozót rendeznek. Igaz, a tervek szerint a vezetők csak virtuálisan tanácskoznak majd, miután a 68 éves Hszí Csin-ping kínai államfő a koronavírus-járvány kezdete óta nem mozdult ki hazájából - ellentétben a nála 10 évvel idősebb Joe Biden amerikai elnökkel.
A kétoldalú kapcsolatok szempontjából mindenesetre biztató, hogy Zürichben újrakezdődött a magas szintű párbeszéd, ám számottevő és tartós javulásáról korai lenne még beszélni. Egy amerikai tisztségviselő a Reutersnek arról beszélt, hogy egyfajta “egyensúlyi állapotot” kívánnak megteremteni, amiben a két nagyhatalom képes intenzív, de felelős vetélkedésre egymással. Magyarán az Egyesült Államok és Kína nem fog összeborulni, de elkerülik az egymással szembeni nyílt konfrontációt, sőt, bizonyos ügyekben talán még az együttműködésre is hajlandóak - például a klímavédelemmel vagy az észak-koreai atomprogrammal kapcsolatban. A Biden-kormányzat még arra is hajlandónak mutatkozik, hogy az előző adminisztráció által kirobbantott kereskedelmi konfliktusban bizonyos engedményeket tegyen.
Sok kérdésekben viszont feloldhatatlannak látszanak az ellentétek. Washington az ujgurok elleni népirtást, a hongkongi autonómia felszámolását, a dél-kínai tengeri terjeszkedést kéri számon Kínán. Peking viszont úgy látja, hogy Amerikának nincs joga beleszólni az ország belügyeibe. A két nagyhatalom közötti leghangsúlyosabb nézeteltérésnek most éppen a Tajvan körüli vita tűnik: az Egyesült Államok bár hivatalosan nem ismeri el, de támogatja a sziget demokratikusan megválasztott kormányát, míg Kína saját tartományként tekint a tajvani területekre.
A pekingi rezsim az elmúlt napokban azzal hívta fel a figyelmet a Tajvan státuszával kapcsolatos nézeteltérésekre, hogy évtizedek óta nem látott módon kiélezte a feszültségeket a térségben. Múlt pénteken, a Kínai Népköztársaság kikiáltásának évfordulóján tartott nemzeti ünnepen nagyszabású műveletekbe kezdett, hétfőig bezárólag csaknem 150 vadászgéppel, köztük nukleáris fegyverek hordozására alkalmas bombázókkal hatolt be a tajvani légvédelmi azonosítási zónába (ADIZ). Vasárnap kivételével Kína minden egyes nap az előző rekordot felülmúló erőt, hétfőn már 56 harci repülőt vezényelt a sziget közelébe. Tajpej és Washington példátlan provokációt emlegetett, de Peking “normális és rutin” hadgyakorlatoknak tekintette a műveleteket. Az erődemonstrációval Kína vélhetően egyszerre akart üzenni a tajvani és az amerikai vezetésnek, hogy eszükbe se jusson változtatni a sziget jogi helyzetén. A kedélyek azután csillapodtak le némileg, hogy Biden kedden kijelentette: Amerika tartani fogja magát a Tajvannal kapcsolatos megállapodásokhoz. Azóta a kínai légierő is jelentősen mérsékelte a sziget közelében gyakorlatozó vadászgépek számát. A pekingi rezsim provokatív lépései viszont megerősítették azokat a tajvani félelmeket, hogy Kína előbb vagy utóbb katonai erővel kísérli meg a sziget újraegyestését az anyaországgal. Csakhogy az esetleges invázió világméretű konfliktushoz vezethet, mivel a várakozások szerint az Egyesült Államok nem fogja tétlenül nézni Tajvan lerohanását.
