Nagyon nincs rendben Magyarországon a közpénzek elköltése, illetve a költések ellenőrzése. Ez utóbbi egy vicc, nem is érdemes rá szót vesztegetni, hisz a Költségvetési Tanács, de még inkább az Állami Számvevőszék messze nem áll a feladata magaslatán.
A KT-ról annyit, hogy az idei költségvetési törvény szerint 2800 milliárd forint lehetne a hiány, ám a kormány megmondta, hogy lesz az 4000 is. Erre a KT - számonkérés helyett - annyit kért, hogy ugyan vezessék már le a különbséget, aztán tőlük nyugodtan mehet az 1200 milliárdos hiánynövelés. (Megnézném, mennyire lenne megengedő egy más összetételű kormány esetében a tanács.) Az ÁSZ tevékenysége pedig az ellenzéki pártok csuklóztatásáig terjed, egy érdemi ügyet nem tárt fel az apparátus évtizedek óta. Pedig most lenne dolga mind a két közpénzügyi szervezetnek – sőt a rendőrségnek és az ügyészségnek is –, hisz Varga Mihály a parlament elé terjesztette a tavalyi költségvetés elszámolását, a zárszámadást.
Érdekes dolgok vannak benne, és még érdekesebbek maradtak ki belőle. Például nincs benne, hogy tavaly több mint 300 milliárd forintért vett lélegeztetőgépeket a külügy. Ugyanis a tárca beszámolójában a 113 oldalon egyetlen egyszer szerepel a "lélegeztetőgép” szó, de ott sem a vásárlás kapcsán, hanem hogy miként szórták szét azokat frutti helyett, adományként. Így nem tudni azt sem, hogy a külügy mire költött el 517 milliárd forintot egészségügyi eszközbeszerzés címén, ugyanis ezzel az aprópénzzel (a GDP egy százaléka) nagyvonalúan nem számoltak el. Rejtély, mely cégeknek címezve, milyen pénzmosási technikákkal kerülhettek tíz és százmilliárdok hongkongi és szingapúri bankszámlákra. Az ÁSZ még nem készítette el a jelentését a 2020-as költségvetés végrehajtásról: nagyon remélem, hogy ezek után ráhúzza a vizes lepedőt a kormányra, a „beszerzésben” résztvevőket pedig bíróság elé citálja.
De abban sincs sok köszönet, ami kiderül a zárszámadásból. Hogy tízmilliárdok kerültek Fidesz alapítványokhoz; hogy a gazdaságvédelmi pénzekből 42 milliárdot költöttek egy „bélyeggyűjtemény” megvásárlásra, vagyis a Magyar Posta konszolidálására; több mint 200 milliárd ment az MVM-nek és majdnem 200 milliárd az állami befektetési cég hiteleinek törlesztésre; miközben 21 milliárdot költöttek a pénzünkből egy a földön rohadó teherszállító repülőgépre. A miértekről, a törvényességről egy szó sincs a beszámolóban.
Konklúzió az nincs, vagy ha van, akkor nagyon elszomorító. Van egy szűk kör, még csak nem is a kormány vagy a Fidesz, hanem néhány ember a kormányban, amely a költségvetéssel a maga igényei és kedve szerint bánik. Az adatokat eltitkolják, úgy pakolnak naponta százmilliárdokat egy-egy kormányhatározattal közalapítványba, templomba, haveri cégbe, hogy ki sem derül a lényeg a határozatból. A parlament költségvetési bizottságának, az ÁSZ-nak, a KT-nek eszébe sem jut megakadályozni ezeket az ügyleteket. Lehet, hogy lesz egyszer elszámoltatás, de ettől még a százmilliárdok, amelyeket elloptak, most hiányoznak az iskolákból és a kórházakból.