Az egyik barátom úgy védte ki a rasszista támadásokat, hogy a pólójára nagy betűkkel rányomatta egzotikusnak hangzó nevét, valamint biztos, ami biztos alapon feltüntette azt is, hogy Nepálból jött. A világ egyik legszegényebb országának megemlítése hasznosnak bizonyult: az átlag magyarban Nepál ugyanis maximum spirituális vonzalmat ébreszt, de leginkább semmit.
Nem úgy, mint Afganisztán, amelyre kicsit sajnálkozva ugyan, de inkább rettegéssel tekint a propagandán nevelt NER-hívő, akinek emlékezetében élénken él még az embertelen migránsozás. Hiába láthattuk, ahogyan anyák adták át gyermekeiket a szögesdrót felett amerikai katonáknak, vagy ahogyan fiatalok kapaszkodtak fel az országot elhagyó repülőkre, majd zuhantak le és haltak szörnyet – az ő szemükben a migráns az migráns maradt. Betegségeket terjesztő horda, paradox módon egyszerre ingyenélő léhűtők és olyanok, akik el akarják venni a magyarok munkáját.
A NER egy vállrándítással letudja a dolgot: oldják meg maguk a helyzetet, különben is, a tálibok olyanok, mint az 56-os pesti srácok, ahogy azt hallhattuk is az évtizedek óta igen következetesen a Szovjetunióhoz, majd később Oroszországhoz vonzódó Bencsik Andrástól. A lényeg, hogy a migráns - vagy bizonyos NER-körökben (ezt egészen idáig próbáltam kerülni): migráncs - maradjon csak ott, ahol van. Ide ne jöjjenek terroristák, csak megerőszakolnák a magyar szűzlányokat, vagy – ahogy Bödőcs mondta – a „pedofil püspökeinket”. Az árnyalt gondolkodásra csípőből sorosozás a válasz, aki pedig az emberséges bánásmódot kéri számon, az rögtön migránssimogatóvá válik.
Ebben a végtelenül együgyű világban arról, hogy a szürkének árnyalatai is vannak, az egyszeri NER-kiszolgálónak maximum az erotikus regények ugranak be. A teljesen lelketlen dehumanizálás oda vezetett, hogy egy fekete hajú, a megszokottnál kissé sötétebb bőrű, egyébként már évek óta hivatalosan is magyar állampolgárnak a pólóján kell feltüntetnie a származását, remélve, hogy így elkerüli a rasszista inzultusokat.
Itt tartunk most. Hova tovább?