A történetírás Kutuzov tábornokhoz fűzi a „felperzselt föld” néven elhíresült hadviselési taktikát. Ő még arra is képes volt 1812-ben, hogy Napóleon közelgő hadai előtt felgyújtsa Moszkvát, az éhhalál és a teljes megsemmisülés szélére taszítva a betolakodókat. Az eredmény közismert: Napóleon bukása itt kezdődött.
Nem lehet nem észrevenni a hasonlóságot a felperzselt föld taktikája és az Orbán-kormány utóbbi időben hozott intézkedései között. A sokszázmilliárd forint értékű nemzeti vagyon kimentése fideszes alapítványokba, a jövedelmező tevékenységek (pl. kaszinók, autópályák, hulladékgazdálkodás) 35 évre szóló koncesszióba adása baráti vállalkozásoknak mind azt a célt szolgálja, hogy ha a 2022. évi választásokat a Fidesz elveszíti, az új összetételű törvényhozás és kormány ne férjen hozzá a nemzeti vagyon jelentős részéhez, egyszersmind az ellenzékbe szoruló mostani hatalom gazdasági alapjai betonbiztos védelemmel bírjanak. Ennek a korábbi években már megágyaztak a trafik- és földmutyik is.
Nem csekélységről van szó. A Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. nemrég ismertté vált mérlege szerint az állami vagyon értéke 2020 végén 10477 milliárd forint volt, és az utolsó két évben mintegy 570 milliárd veszteséget „eredményezett”. És az igazi osztogatások még csak 2021-ben következtek. Mindebből az a következtetés vonható le, hogy a most regnáló hatalomnak a választás előtt már eddig sikerült a nemzeti vagyon legalább tizedét „biztonságba helyezni”. Sok éve Horn Gyulát keresztre feszítették a kilencvenes évek privatizációjáért, pedig ennek során egyrészt egy fillérnyi nemzeti vagyon nem került idegen kézbe az ellenérték megfizetése nélkül (azaz a nemzeti vagyon értékben nem csökkent), másrészt a folyamat már Antall József idejében elkezdődött.
Kutuzov diadalmas hadvezérként vonult be a történelembe, akit az orosz haza megmentőjeként emlegetett a hálás utókor. Közte és Orbán között azonban van egy nagy különbség. Ő a történelmi áldozatot egy külső, hódítani akaró ellenséggel vívott harc győzelmes befejezéséért hozta. Orbán pedig a magyar választópolgárok jelentős része elől akarja elorozni a nemzeti vagyon egy szeletét, mivel ezek a praktikák egy célt szolgálnak: azt, hogy a választói akarat ne juthasson érvényre akkor, ha ez az akarat nem az ő elképzelése szerint alakul. Azaz Orbán szemében azok, akik nem őt választják, olyanok, mintha külső ellenségként támadtak volna hazájukra.
Ez persze nem meglepetés. Már sok fideszestől hallhattuk, hogy aki nem velük van, az nem a nemzet része. Ez a mintegy nyolcmillió választópolgár kétharmada. Elgondolkoztató!
Amúgy szerintem a „biztonságba helyezés” még a Fidesz gránitszilárdságú Alaptörvénye alapján sem állná ki az alkotmányosság próbáját – legalábbis egy igazi Alkotmánybíróság előtt. Az Alaptörvény 38. cikke határozza meg a nemzeti vagyon fogalmát, és úgy rendelkezik, hogy „A nemzeti vagyon kezelésének és védelmének célja a közérdek szolgálata, a közös szükségletek kielégítése… valamint a jövő nemzedékek szükségleteinek figyelembevétele.”. A Wikipédia szerint „a közérdek a társadalom egészének érdeke”. A Wikipédia nyilván nem jogforrás, de az biztos, hogy közérdek alatt nem Garancsi István és Szalay-Bobrovniczky Kristóf érdeke értendő. Persze a fideszes Alaptörvény sarkalatos törvényként határozza meg a nemzeti vagyonról és a közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványokról szóló törvényeket (amelyek sarkalatosságát egyébként semmi más nem alapozza meg, csak az, hogy egy választási vereség esetén megakadályozza a választói akarat érvényesülését). Viszont még egy sarkalatos(nak kikiáltott) törvény sem mehet szembe az Alaptörvénnyel.
Ezeket az - úgymond sarkalatos – törvényeket egyébként a fideszes törvénygyár több tízszer változtatta meg. Mindannyiszor, amikor újabb vagyonelemeket mentett ki az állami gazdálkodás köréből. Ezért igazából nem is értem, hogy miért nincs az Alkotmánybíróság előtt olyan beadvány, amely a nemzeti vagyont érintő, sarkalatossá tett törvényeknek a közérdekhez való viszonyát állítaná célkeresztbe.
Persze nem vagyok idealista. De azért egy próbát csak megérne, mert kíváncsi lennék, hogy a „felperzselt föld” taktikáját hogyan hitetnék el közérdeknek, és mivel indokolnák. Kutuzovnak sikerült, csak éppen nem a saját hazája volt az ellenség.