Beszédet tartott az ENSZ Közgyűlésben, felavatta a hazája konzulátusának otthont adó új felhőkarcolót, ünnepélyesen bemutatta frissen megjelent könyvét és tucatnyi állami vezetővel tartott kétoldalú megbeszéléseket - eseménydús volt Recep Tayyip Erdogan török államfő múlt heti New York-i kirándulása, ám mégis alul múlta a várakozásokat. Csalódást okozott, hogy a két legjelentősebbnek ígérkező, előre beharangozott találkozója elmaradt. A török államfő hiába jelentette be, hogy az ENSZ Közgyűlés margóján tárgyalni fog Joe Biden amerikai elnökkel és Kiriákosz Micotákisz görög kormányfővel, végül egyikük sem volt hajlandó szóba állni vele.
Erdogan különösen zokon vette, hogy az amerikai elnök nem élt az Ankara által felkínált lehetőséggel. A sajtónak hosszasan siránkozott a kétoldalú kapcsolatok elkeserítő állapotáról, és - a múltat igencsak megszépítve - arról beszélt, hogy milyen remekül kijött a Fehér Ház előző lakóival.
Az elnök hazatérve világossá tette: ha Washington távolságot kíván tartani, akkor Ankara válaszul majd Moszkvához fog közeledni. Ennek jegyében kész újabb orosz gyártmányú Sz-400-as légvédelmi rendszereket vásárolni, és általánosságban szorosabbra fűzni az államközi kapcsolatokat Oroszországgal. Kapóra jön, hogy Erdogan épp most szerdán látogat Vlagyimir Putyin orosz elnökhöz Szocsiba, ahol a polgárháború sújtotta Szíria ügye lesz napirenden. Oroszország természetesen örül, ha éket verhet az amerikai-török viszonyba, de Moszkvában is tudják, hogy a Nyugat és Kelet között csapongó Ankarát úgysem lehet tartósan elcsábítani NATO-szövetségesétől. Putyin a kamerák előtt biztosan méltatni fogja a szoros orosz-török viszonyt, a Kreml gondoskodott arról, hogy a tárgyalások légköre korántse legyen felhőtlen.
A damaszkuszi rezsimmel szövetséges Oroszország az elmúlt hetekben fokozta a Törökország támogatását élvező szír felkelők bombázását, sőt az orosz vadászgépek vasárnap még a török határ mentén fekvő Afrin tartományban is légicsapásokat hajtottak végre. Moszkva a konfliktus eszkalálásával egyértelműen nyomást gyakorol. Szergej Lavrov külügyminiszter szombati nyilatkozata arra enged következtetni, hogy egy korábbi ígérete teljesítésére szeretnék rákényszeríteni Ankarát. A diplomata arra emlékeztette Törökországot, hogy a két évvel ezelőtti “feszültségcsökkentő” tűzszüneti megállapodásban kötelezettséget vállalt arra, hogy küzdeni fog a terroristákkal és elkülöníti őket más fegyveres csoportoktól a szír lázadók utolsó bástyájának számító Idlib tartományban. Erre azonban nem került sor, a Hajat Tahrír as-Sám (HTS) nevű dzsihádista szervezet továbbra is zavartalanul uralhatja a régió jelentős részét. Lavrov hangsúlyozta, hogy Putyin és Erdogan a szerdai találkozón alaposan körül fogják járni ezt a kérdést.
Alighanem a török elnök is szívesen beszél majd Szocsiban a terrorizmus elleni küzdelemről, habár ő az Északkelet-Szíriát ellenőrző, kurd fegyvereseket is soraikban tudó úgynevezett Szíriai Demokratikus Erőket (SDF) fogja felemlegetni. Törökország súlyos fenyegetésként tekint erre az ernyőszervezetre, amely az Egyesült Államok legfontosabb helyi partnere volt az Iszlám Állam ellen - részben ez a nézetkülönbség árnyékolja be a két NATO-szövetséges kapcsolatát. Ankarát az is aggaszthatja, hogy Moszkva szintén barátkozik az SDF-fel, nemrég még delegációt is fogadtak a szervezet politikai ágától.
Ebből is látszik, hogy Szíriával kapcsolatosan bőven van vitás kérdés Törökország és Oroszország között, ami megnehezíti a kapcsolatok mélyítését, és akkor még nem is esett szó az ukrán vagy a líbiai konfliktusról, ahol szintén az egymással szemben álló oldalakat támogatják. Túl sok az érdekellentét ahhoz, hogy komolyan lehessen venni a török elnök fenyegetését az oroszokkal való barátság mélyítéséről. Erdogan részéről persze hangzatos szólam, hogy ha Bidennek nem kell, akkor majd Putyin karjaiba veti magát, ám ez nem több egy sértett szerető játszmájánál, aki így próbálja féltékennyé tenni partnerét.
