Vasárnap este még bizonytalannak tűnt, hogy melyik párté lesz a legnépesebb frakció a következő Bundestagban, de hétfő hajnalra kiderült, hogy az SPD képviselőcsoportja tíz fővel nagyobb lesz a keresztény uniópártokénál. A szociáldemokratáknál két hónapja sokan talán maguk sem bíztak abban, hogy valaha is sikerül maguk mögé utasítani a CDU/CSU-t, de Olaf Scholz kancellárjelölt kiváló kampányának és a vetélytársak, elsősorban Armin Laschet, a konzervatívok kancellárjelöltje ügyetlenkedéseinek köszönhetően sikerült a csoda, amelyben még a legderűlátóbbak sem igazán reménykedtek a baloldali pártnál.
Mégis kérdéses, hogy Scholznak sikerül-e kormányt alakítania. Laschet már vasárnap este leszögezte: ragaszkodik ahhoz, hogy ő legyen a következő kancellár. Látszólag van logika abban, amit mond. Jó a viszonya a szabad demokrata FDP elnökével, Christian Lindnerrel, szűkebb pátriájában, Észak-Rajna-Vesztfáliában közösen kormányoznak a liberálisokkal és a környezetvédőkkel, ő pedig szövetségi szinten is velük működne együtt. Mégis kissé különös, hogy egy bukott politikus törekszik ennyire Angela Merkel örökébe lépni. Laschet vesztett, s ezt a társadalom is így látja. A megkérdezettek 62 százaléka szerint le kellene mondania a CDU éléről és nagyjából csak minden ötödik német szeretné őt következő kancellárnak. Scholzot viszont a polgárok háromnegyede látná szívesen a szövetségi kormány élén.
A CDU-n és a CSU-n belül is sokan csalódtak Laschetban, a két párt számos képviselője vesztette el parlamenti helyét. Elképzelhető ugyan, hogy a kereszténydemokraták a súlyos kudarc, a siralmas, példátlanul gyenge választási eredmény ellenére összezárnak mögötte csak azért, hogy az uniópártok az Angela Merkel által fémjelzett, 16 év óta tartó időszak után is kormányon maradjanak, de egy ízig-vérig demokratikus pártról van szó, ahol nem egyetlen embertől függ minden, nem egyvalaki határozza meg az irányvonalat. Sokan lesznek, akik aligha rejtik majd véka alá negatív véleményüket a kancellárjelöltjükről.
Az erjedési folyamat már meg is kezdődött. Michael Kretschmer (CDU) szászországi miniszterelnök a Bundestag-választás nem sokat várt az uniópártok magatartásának bírálatával. Mint fogalmazott, a választási eredmény földrengéshez hasonlítható, nagyon egyértelmű jelzés arra, hogy az emberek változást akarnak a CDU-nál. Ezt világosan be kell ismerni, tette hozzá. Kretschmer ezért nem érti, a berlini pártvezetés miért követel kormányalakítási megbízatást. Ez az az irányvonal, mondta, amely az Unió bukásához vezetett és nem fenntartható. Talán a bírálatok hatására hétfőre Laschet is finomított szavain. Mint fogalmazott, ő nem azt mondta, hogy őt illeti meg a kormányalakítási megbízás, hanem azt, hogy kész a kormányzásra.
Olaf Scholz tegnapi beszédében ugyanakkor világossá tette: bármit is óhajt a CDU/CSU, ellenzékbe kell vonulnia, a választás győzteseként ő akar kormányt alakítani a Zöldekkel és a liberálisokkal. Mint fogalmazott, nyilvánvaló felkérést kaptak arra a szociáldemokraták a következő kormány életre hívására. „Végrehajtjuk, amit a polgárok feladatul adtak nekünk”, hangsúlyozta. Persze sok még a kérdés, kezdésként rögtön az, hogyan szelídítheti meg Scholz az FDP-t a programbéli különbségek ellenére. Miként egyeztethető össze, hogy míg az SPD megadóztatná a jól keresőket és ragaszkodik a minimális órabér 12 euróra emeléséhez, az FDP hallani sem akar semmilyen adóemelésről? Miként lehet átvágni a gordiuszi csomót annak kapcsán, hogy az FDP és a Zöldek is igényt tartanak a pénzügyminiszteri tisztségre?
Ezekben és sok más ügyben nem lesz könnyű megoldást találni, de az SPD kancellárjelöltje rendkívül pragmatikus, kiváló tárgyalókészségéről, kompromisszumkészségéről ismert politikus. Az a legvalószínűbb, hogy az FDP, személy szerint Christian Lindner kapja a pénzügyi tárcát, míg a Zöldek egy kiterjedt hatáskörrel rendelkező környezetvédelmi minisztériumot irányíthatnának. A kancellárkérdés kapcsán Michael Kellner, a Zöldek szövetségi ügyvezetője kijelentette, hogy az ő programjuk közelebb áll az szociáldemokratákéhoz, mint az uniópártokéhoz. Ezek a példák is jelzik, milyen sok kérdésre kell választ adni és miért nem lesz egyszerű a kormányalakítás. Ezért sem volt rossz ötlet a liberális Lindner részéről, hogy felajánlotta a Zöldeknek: először egymással beszéljenek, utána a többiekkel.
Egy friss felmérés szerint 33 százalék találná jónak, 49 százalék rossznak a CDU/CSU-Zöldek-FDP koalícióját, míg az SPD-Zöldek-FDP szövetség esetén ez az arány 28, illetve 47 százalék, a nagykoalíció folytatását az SPD vezetésével 28 százalék támogatná, 49 százalék ellenezné. Itt érdemes emlékeztetni arra a felmérésre, amely azt mutatta ki, hogy a választók mennyivel alkalmasabbnak tartják Scholzot a kancellári tisztségre Laschetnál. Egy másik felmérés is bizonyítja, hogy nagyon is fontos volt a kancellárjelölt személye: ha nem Olaf Scholz lett volna a csúcsjelölt, az SPD szavazóinak fele nem voksolt volna a pártra. Egyértelmű, hogy leginkább ő lenne képes egyesíteni Angela Merkel kancellár egykori szavazóit.
Feltáró tárgyalások jönnek
Frankfurter Allgemeine Zeitung
Armin Laschet és Olaf Scholz különféle nehézségekkel indul neki a közelgő „feltáró” tárgyalásoknak. [Így nevezik a pártok közötti első tapogatódzást, amikor még csak azt szondázzák, képesek-e létrehozni a következő kormányt.] Scholz előnye, hogy arra hivatkozhat: megnyerte a választást. Ugyanakkor Laschet számára sem jelent feltétlenül hátrányt a bukás: a kancellári tisztség mentőöv a CDU-nak, a párt sosem volt meggyőződve arról, hogy ellenzékben is talpra tudna állni. Laschet hátránya: ő négypárti koalícióról tárgyal, míg Scholz csak hárompártiról. Laschetnak ugyanis a bajor testvérpárttal, a Keresztényszociális Unióval is meg kell küzdenie. Még nem tudni, hogy a CSU továbbra is akadályokat gördít-e Laschet útjába, vagy valóban együtt akar-e kormányozni Berlinben (a választási kampányban tanúsított magatartásuk nem erre utal). Laschet előnye ugyanakkor: Christian Lindner, az FDP elnöke őt támogatja, ők ketten jól ismerik egymást, már átéltek egy hasonló helyzetet Észak-Rajna-Vesztfáliában, ahol Laschet elnyerte Lindner bizalmát, pedig az sem volt könnyű. Lindner támogatása nélkül Laschet valószínűleg nem tűnt volna olyan magabiztosnak a választások éjszakáján. De ettől még nem kell megijednie Scholznak és az SPD-nek: Lindner is tudja, hogy sok FDP-szavazó elsősorban azt szeretné, ha a párt érdekeit tartaná szem előtt és nem azt, ki legyen a partner.
Süddeutsche Zeitung
Robert Habecket, a Zöldek társelnökét és az FDP vezetőjét, Christian Lindnert hallgatva már eddig is érezni lehetett, hogy kezükbe akarják venni az irányítást. Lindner elmondta, hogy a választás a centrumot erősítette meg. Ezért „tanácsos” lenne, hogy először e két, a változásokat támogató párt beszéljen egymással. Robert Habeck, a Zöldek társelnöke pedig azt hangoztatta, hogy bár a választási kampány zűrzavaros volt, mostantól kezdve ez már nem érdekli. Már „egy szövetség identitásának” a kimondása a legfontosabb feladat. A többieknek mindent másképp kellene csinálniuk, mint 2017-ben, tette hozzá.
Tagesspiegel
Az SPD-nek, a CDU/CSU-nak, a Zöldeknek és az FDP-nek most egymásra kell találnia, bármilyen felállásban is. De az, hogy a CDU/CSU azt állítja, kormányalakítási mandátummal rendelkezik, csak a párt belső logikájával magyarázható. Másképp fogalmazva: az önhittségével. A CDU/CSU szinte minden más pártnál erősebben rendelkezik egyfajta kormányzati génnel. Az uniópártok számára semmi sem rosszabb, mint ellenzékbe kerülni az AfD és a Balpárt közé ékelődve. Bármennyire abszurdnak is tűnik a számok tükrében, a CDU/CSU minden erejével azon lesz, hogy a Zöldekkel és az FDP-vel szövetkezve kormányon maradjon. Laschetnek még van esélye. De ezt meg kell ragadnia, például a keddi frakcióvezető-választáson.
Az SPD ezzel szemben egyértelmű felhatalmazást lát a kormányzásra. Az SPD-Zöldek-FDP kormány sem lehetetlen, de hosszú út vezet idáig - az FDP vezetője, Christian Lindner számára is.
