A választások közeledtével sokféle mérleg készül majd az orbáni évekről. A kormány nagyon meg van elégedve önmagával. Mi a kutató véleménye?
Szerintem a mérleg fő összege: Orbán Viktor 12 év alatt történelmi perspektívában és nemzetközi összehasonlításban is tönkretette az országot. A miniszterelnök egyik legnagyobb hibája vagy bűne, hogy ritkán adódó gazdasági modernizációs esélyt szalajtott el, miközben erre hatalmas uniós pénzek álltak rendelkezésre egy olyan helyzetben, amikor a nemzetközi politikai és gazdasági környezet kedvező és kiszámítható, bizalmat erősítő volt.
És ezzel a lehetőséggel és bizalommal hova jutottunk?
Romló versenyképesség, oktatási, műszaki-tudományos lemaradás, és mindenfajta nemzetközi ranglistán visszacsúszott Magyarország. Ez a megállapítás érvényes a felzárkózásunkra is. EU-tagságunk kezdetekor az uniós átlaghoz képest 65 százalékon állt az egy főre jutó magyar társadalmi termék. 17 év alatt mindössze 5 százalékkal javítottunk ezen, s ebben nagy mértékben ludas az elmúlt 12 év szigorúan idézőjelbe tett "gazdaságpolitikája".
És hogy szerepeltek régiós versenytársaink?
A balti országok például 40 százalékról 75-80 százalékra jutottak, a lengyelek hasonló szintről 70 százalékig, a szlovákok 75 százalékra - részben az euro bevezetésének is köszönhetően -, a románok már nagyon megközelítettek minket, sőt bizonyos területeken már elénk vágtak. Az egy főre jutó jövedelmet tekintve 20 éve még a csehek és szlovének mögött a harmadikok voltunk, és az ország akkori gazdasági teljesítménye, versenyképessége, dinamikus szerkezeti változásai, továbbá meglévő hazai tartalékai és az EU-tagság sokrétű előnyeinek megfelelő kihasználása mellett megvolt az esély arra, hogy felzárkózzunk ehhez a két országhoz. Összegezve a mi 5 százalékunkkal szemben - ami egyébként a két évtized alatt 5 százalékkal csökkenő lakosságszám figyelembe vételével stagnálást jelent -, a többi új belépő 25-40 százalékkal javított pozícióján.
Az elmúlt időszakban hogyan alakult az ország mozgástere?
Gyakorlatilag megszűnt Magyarország politikai és bizalmi mozgástere az Unión és a transzatlanti kapcsolatrendszeren belül. Emellett az orosz és a kínai keleti nyitás is csak látszólag és nagyon ellentmondásosan bővítette az ország mozgásterét. A keleti és a déli nyitás sok pénzbe került, de semmilyen gazdasági és politikai hasznot az országnak nem hozott, viszont hagyományos partnereinknél bizalmatlanságot és érezhető bizalomvesztést jelentett. Az elmúlt 50 évre visszatekintve Magyarország soha nem volt nemzetközileg ennyire elszigetelt.
Ön szerint mi a legsúlyosabb vétke ennek a rezsimnek?
Gazdasági lecsúszásból, igaz nem kis gazdasági-társadalmi áldozatvállalással, viszonylag rövid idő alatt vissza lehet kapaszkodni. Egy új kormány, megfelelő intézkedésekkel és meglévő kapcsolati tőkéjével belátható időn belül visszaszerezheti a nemzetközi bizalmat. Ezeknél súlyosabbnak tartom, hogy Orbánék tudatosan szegregálták, esetenként szétverték a magyar társadalmat. Ezt pedig nem lehet 4 év alatt, de rossz forgatókönyvet feltételezve, talán egy generáció életében sem rendbe hozni. Az országot visszavetették a törzsi civakodás állapotába. Márpedig a 21.század a társadalmi szolidaritásról, a szociális biztonságról, a fenntartható fejlődésről, a megalapozott versenyképességről kell(ene), hogy szóljon egy nyitott, értelmes párbeszédre, nem pedig gyűlöletkeltésre, kirekesztésre és nagyon felelőtlen, de láthatóan hatásos tudatfertőzésre épülő társadalmi-mentális közegben.
Milyen feladatot ró ez a gazdaság- és társadalompolitika az ellenzékre?
Szerintem ezekkel az alapvetésekkel már most jóval mélyebben és részletesebben kellene foglalkozni és ezekről társadalmi párbeszédet indítani. Nem szeretném a konkrét kérdéseket, javaslatokat lebecsülni, de a fenti feladatokhoz képest kevésbé fontosak, ráadásul könnyen kihasználhatók populista céllal, továbbá megvalósításuk is számos feltétel függvénye, miközben nyilvánvaló további következményei vannak.
Az ígéretek teljesítését nem alapozhatja meg a "dübörgő " gazdaság?
Kétségtelen, hogy statisztikailag jelentős a gazdasági fellendülés! A kérdés egyrészt az, hogy honnan hová jutottunk. A tavalyi második negyedévben ugyanis 12 százalékkal zuhant a magyar gazdaság teljesítménye. Ehhez képest az idei hasonló időszak 18 százalékos növekedése valójában 6 százalékos bővülést jelent.
Miből adódik ez a növekedés?
Ez a növekedéssel kapcsolatos második és döntő kérdés. Megalapozottan bizakodhatnánk, ha ez a versenyképesség növekedéséből, sikeres szerkezetváltásból, a nemzetközi termelési lánchoz hozzáadott magyar többletértékből adódna. Az sem ártott volna, ha hosszabb távon profitot hozó tevékenységekbe fektetett volna a kormány pénzt, az oktatás-fejlesztésére, riasztó jövedelmi különbségek és a gyorsan növekvő szociális egyenlőtlenségek mérséklésére. Sajnos, nem ez történt.
Ha nem ezekre, akkor mire mentek el az ezermilliárdok?
Jelentős mértékben presztízsberuházásokra, illetve korrupcióra. Ennek semmi köze egy versenyképes, fenntartható, szociálisan kiegyensúlyozott Magyarországhoz, éppen ellenkezőleg. Ha megnézzük például a költségvetési átcsoportosításokat, az egyházi ingatlanok felújításától és a példátlan sportjellegű építőipari beruházásoktól a vadászati világkiállításig, turisztikai célokig, divatiparig, nem beszélve a lakásépítési túlárazásról és ennek súlyos hitelfedezeti "robbanótöltetéről", mindenre jutott forrás. Ezekre mondhatjuk, hogy "látványpékségre" költötték a magyar és az Európai Uniós adófizetők pénzét. Ezek semmilyen hatást nem gyakorolnak a versenyképesség javítására, a szociális egyenlőtlenségek csökkentésére, viszont jövőbeli fenntartási költségei terhelik a költségvetést, pontosabban minden adófizető zsebét.
Akkor kik profitáltak az elmúlt bő évtizedből?
Azt láttuk, látjuk, hogy a hazai és a nemzetközi gazdasági helyzetben szinte példátlan méretű, esetenként évi 30-70 százalékos profitot könyvelhetett el egy szűk vállalkozói kör. Ilyen mértékű nyereséget csak kiugró innovációjú cégek értek el, mint a Microsoft vagy egyes elektronikai, gyógyszeripari, kibertechnikai cégek forradalmi újításaik kezdeti időszakában. Mivel ebben a körben ilyesmiről nem beszélhetünk, ezért politikai hátszelű, teljesítmény nélküli gazdagodásról lehet szó. Ebben szerepet játszik a "haveri kör", az irányított közbeszerzés, illetve a jelentős túlárazás.
Ezzel együtt is, ezek a vállalkozások nem húzhatták volna fölfelé a gazdaságot?
De, ha a forrásokat fejlesztésre, korszerűsítésre, innovációra fordították volna. Ezek a magyar "nagyvállalkozók" szinte kivétel nélkül a profitot osztalékként azonnal kivették a cégeikből, és ahelyett, hogy visszaforgatták volna a gazdaságba, egyéni gazdagodásra fordították. Ennek semmi köze a versenyképesség javításához.
Eltérő számok hangzanak el a költségvetési hiányról, a hivatalos adat szerint ez most 6 százalék. De ez a valós szám?
Az elmaradt uniós források miatt ez bőven meghaladja a 10 százalékot is. A kormány azért számolt eredetileg 6 százalékkal, ami mostanra már 8 százalék fölé emelkedett, mert bekalkulálták az uniós forrásokat is, amelyek eddig elmaradtak. Nagyon hiányzik az a 7 milliárd euró, nagyjából 2500 milliárd forint, ami az uniós helyreállítási alapból - egyoldalú, tehát nem visszafizetendő átutalásként - Magyarországnak jutna. Kötcsén Orbán Viktor a hivatalos kiszivárogtatás szerint azt mondta, hogy "lehet, hogy nem jön a lóvé". Nem kommentálva a miniszterelnöki stílust, ez bizony nem sok jóval kecsegtet. Azóta pedig az Európai Bizottság már jelezte, hogy ezeket a kifizetéseket, amennyiben a magyar kormány nem teljesíti a jogállamisággal kapcsolatos feltételeket, akár a jövő évi választásokig is visszatartja. Orbán kijelentette, hogy uniós források nélkül is kifizeti a kormány a hazai pályázatokra az előfinanszírozás összegét, amit majd az uniós pénzekből visszakap a költségvetés. Ez azonban csak azokra a pályázatokra lesz igaz, amelyek megfelelnek az uniós előírásoknak. Amelyek pedig nem, azok a költségek a magyar költségvetést terhelik, pontosabban hiányát növelik.
Ez az "ingyen pénz" előbb-utóbb megérkezik. de honnan pótolja a kormány azt a 9 milliárd eurót, mintegy 3200 milliárd forintot, amit az Európai Központi Bank (EKB) igen kedvező kamatozással adott volna, Nem fog ez hiányozni?
Már most hiányzik. Orbán Viktor ezt így fogalmazta meg: "Nem leszünk az unió adósrabszolgái"! Ehhez képest a napokban 4,3 milliárd dollárért, majd egy nappal később 1 milliárd euró értékben államkötvényt bocsájtottak ki, ami a magyar társadalmi termék közel 4 százaléka. E dollárkötvény részben 10, részben 30 éves futamidejű, az eurókötvény 7 éves. Ezzel szemben az EKB-hitel 30 éves futamidőre szólt volna, és nyilvánvalóan kedvezőbb piaci kamattal. Ehhez jönnek még az ismeretlen, de a piacinál nyilvánvalóan jóval kedvezőtlenebb kamat- és egyéb feltételekkel terhelt orosz, illetve kínai hitelek, amelyek becsült összege meghaladhatja az 5000 milliárd forintot, vagyis az éves magyar társadalmi termék 12 százalékát. Hát ennyi az adós-rabszolgaságról.
Mi lehet az oka a gyors dollár- és eurókötvény kibocsátásnak?
Ha megnézzük, milyen célokat jelölt meg a kormány, a nyilvánvaló csúsztatások és ködösítések mellett az is szerepel, hogy ebből a pénzből finanszíroznák egyebek mellett a nyugdíjemelést és költenének az egészségügyre is, nem beszélve a választási ígéretek pénzügyi "fedezetéről". Ez azt is jelentheti, hogy ezekre a célokra még a megugró költségvetési deficit mellett sem jut elegendő pénz.
Ha győz az ellenzék jövőre, ezzel a batyuval mit kezdhet?
Igen nehéz feladat előtt állnak, de nincs más választásuk, minthogy a nélkülözhetetlen gazdasági-pénzügyi visszarendeződéshez és újjáépítéshez meg kell szerezni a társadalmi bizalmat. Ehhez nem kevés fájdalmas lépést is meg kell tenniük, egyebek mellett őszintén meg kell mondani az embereknek, hogy egy nemzetközi bizalmat vesztett országot és egy szétszakított társadalmat örököltek. Azt is tudomásul kell venni azonban, hogy az új kormány helyzetét Orbán Viktor és a pártkatonákkal telitűzdelt közigazgatás és államapparátus minden lehetséges módon nehezíteni fogja. Márpedig ennek a romhalmaznak az eltakarítása a feltétele, hogy Magyarország fenntartható és versenyképes gazdasággal és társadalommal tudja elfoglalni megfelelő helyét és bővíteni mozgásterét a 21. század következő évtizedeiben.
