Szűk egy hónapja, a London által elsietettnek tartott afganisztáni kivonulás és kaotikus evakuáció közepette a brit lapok már temették a különlegesnek aposztrofált amerikai-brit viszonyt. Joe Biden és Boris Johnson magyar idő szerint kedd késő esti, első négyszemközti találkozója előtt mégis minden eddiginél szorosabb kétoldalú kapcsolatot vizionáltak. A hangulatváltást egyebek mellett az okozta, hogy múlt szerdán a két ország Ausztrália bevonásával új, hármas szövetséget alakított AUKUS néven, az Egyesült Államok hétfőn bejelentette a brit állampolgárokra vonatkozó teljes beutazási tilalom novemberi feloldását. Nem utolsósorban az is jelzésértékű volt, hogy Johnson meghívót kapott a Fehér Házba. Maga a brit miniszterelnök is optimista hangnemet ütött meg, úgy vélekedett, hogy az elmúlt évtizedek alatt a szigetország és Amerika sosem állt közelebb egymáshoz, mint most.
Hiába bizonygatta azonban mindkét fél, hogy teljesen helyreállt a korábbi jóviszony, ennél összetettebb helyzet. Az Egyesült Államok a Brexit miatt arra kényszerült, hogy egyensúlyozzon a Egyesült Királysággal ápolt különleges viszony és geopolitikailag jelentősebb szövetségese, az Európai Unió között. Habár Washington elmúlt időszakban meghozott döntései kedveztek Londonnak, és nem egyszer kivívták Brüsszel haragját (lásd AUKUS), Biden megjegyzéseiből egyértelműen látszott, hogy bizonyos ügyekben az EU-t támogatja a britekkel szemben - legyen szó az ír-északír határkérdésről, vagy a szabadkereskedelemről.
Johnson mindenesetre mindent elkövetett, hogy jó személyes benyomást tegyen Bidenre, aki két éve még “Donald Trump fizikai és érzelmi klónjaként” jellemezte őt. A brit kormányfő ennek jegyében az amerikai állami vasúttársaság, az Amtrak menetrendszerinti járatával utazott az ENSZ Közgyűlés helyszínéről, New Yorkból Washington DC-be, amivel egyszerre két síkon is imponálni próbált az amerikai elnöknek. A klímabarát választásnak egyrészt politikai üzenete volt: Johnson azt kívánta megmutatni, hogy vendéglátójához hasonlóan ő is szívén viseli az éghajlatváltozás elleni küzdelmet. A találkozó nyilvános részén ezt tovább nyomatékosította a brit kormányfő, hangsúlyozva, hogy szüksége van az amerikai elnök jelenlétére Glasgowban, az ENSZ novemberi klímaügyi konferenciáján. A vonatozás másrészről személyes gesztus is volt, hiszen Biden delaware-i szenátorként 30 éven át az Amtrakkal ingázott otthona és a kongresszus között, ennek tiszteletére azon a vonalon még egy állomást is elneveztek róla. A brit kormányfő a sajtó jelenlétében azzal hízelgett az amerikai elnöknek, hogy a vasút dolgozói “istenségként” tisztelik és szeretik őt. “Hát jól is teszik. Többet utaztam az Amtrakon, mint bárki más - ha kalauz lennék, akkor én volnék a rangidős” - viccelődött Biden.
Hiába indult azonban a találkozó könnyed csevegéssel, az amerikai elnök újságírói kérdésekre adott válaszai szembesítették a brit kormányfőt a “különleges viszony” korlátaival. Biden finoman, de egyértelműen jelezte, hogy még sokáig kell várni a Johnson által hőn áhított amerikai-brit szabadkereskedelmi megállapodás létrejöttére.
Barack Obama akkori amerikai elnök a Brexit népszavazás előtti kampányban figyelmeztette az Egyesült Királyságot, hogy az Európai Unióból való kilépés esetén az Egyesült Államok előbb kíván szabadkereskedelmi egyezményt kötni az EU-val, mint a szigetországgal. Utódja, Donald Trump ennek fordítottját ígérte, ám ő - a londoni kormány pechére - épp annyira kritikus volt az ilyenfajta alkukkal, mint amennyire szimpatizált a Brexittel. Joe Biden beiktatásával pedig visszatért az Obama által képviselt irányvonal.
Johnson azonban láthatóan nagyon szeretne áttörést elérni a kereskedelmi kapcsolatokban. Sajtóértesülések szerint a londoni kormány már azt fontolgatja, hogy kezdeményezi a belépést az amerikai-kanadai-mexikói szabadkereskedelmi megállapodásba, az USMCA-ba, ha nincs esély kétoldalú egyezmény megkötésére Washingtonnal. A Financial Times által idézett szakértők szerint ambiciózus elképzelésről van szó, de megvalósulása valószínűtlen és kevéssé lenne kifizetődő az Egyesült Királyságnak. David Henig, a UK Trade Policy Project nevű kutatóintézet főigazgatója úgy becsülte, hogy az USMCA tagság legfeljebb 0,1-0,2 százalékkal növelhetné a brit GDP-t, miközben a szigetországnak aligha lenne beleszólása a megállapodás feltételeibe. Mégsem kizárt, hogy London megpróbálkozik ezzel a forgatókönyvvel, mivel a brit miniszterelnök számára presztízskérdés, hogy új kereskedelmi alkukat és más egyezségeket hozzon tető alá.
A kilépéspárti kampány egykori vezéralakjaként Johnson politikai jövőjét meghatározhatja, hogy képes-e meggyőzni a közvéleményt arról, jól járt a szigetország Brexittel. Ezért törekszik arra, hogy megvalósítsa az elődje, Theresa May által felvázolt “Globális Britannia” vízióját, mely szerint az uniós tagság kötelezettségei alól mentesült Egyesült Királyság nyitottabb lehet a világra és szorosabb együttműködést építhet ki más nemzetekkel. Az már mellékes kérdés, hogy az EU-ból való kiválásnak cseppet sem volt jó hatása a szigetország külkapcsolataira.
