A Magyar Feltalálók Országos Szövetsége 1939. szeptember 18-án, hétfőn próbavacsorát tartott a Siesta szanatóriumban (ma az Országos Onkológiai Intézet része az épület) a legújabb ételkombináció kapcsán. Nagy János magánköztisztviselő találmánya a tizenegyféle növényből készült „hús”. Elmondása szerint egy külföldi lapban olvasott erről, és mivel anyagi helyzete rákényszerítette, kísérletezni kezdett a zöldségekkel. A próbavacsorát egy hónappal később követte egy ételbemutató is. Az akkori legjelentősebb napilapok egytől egyig írtak az újdonság erejével ható növényhúsról. A továbbiakban a Magyar Nemzet, az Ujság, a 8 Órai Ujság és természetesen a Népszava tudósításából, cikkéből szemlézek. Utóbbi esetében a nemesi származású, később emigráns szociáldemokrata Andreánszky István jegyezte az írást.
A feltaláló érdekes és egyben humoros történettel utalt vissza a találmánya előzményeire. Először próbált burgonyát, karalábét és sárgarépát felhasználni az új ételhez, azonban ezek íze nem volt kielégítő. Ezután a szárazbab és a tökmag keverékéből sütött masszát, ami végül egy húsállagú készítményt eredményezett. Aznap vendégek voltak hivatalosak a Nagy családhoz, viszont a családi disznótoros szállítmány – amely a felesége rokonaitól érkezett volna – késett. Gondoltak egyet, és az új recept alapján sütöttek hurkát az érkező vendégnek. Az eredmény tökéletesre sikerült, a barát teljesen el volt ragadtatva a kitűnő „hazaitól”. A világtalálmány útjára indult.
Nagy János nem késlekedett. Hamarosan felvette a kapcsolatot a Magyar Feltalálók Országos Szövetségével. A találmány a kritikus szakértőknél is pozitív fogadtatásban részesült. Így jutunk el 1939 júniusához, amikor a 8 Órai Ujság először foglalkozik ezzel a témával. A cikkben megszólalt maga a feltaláló is, aki kifejtette, hogy a növényhúst szeretné exportálni, viszont elsődlegesen a magyar piacokat célozná meg. Kiemelte, hogy tökéletes a böjtölőknek és a vegetáriusoknak, hiszen ízében közel hasonló, tápanyagban pedig többet is nyújt, mint az állati eredetű hús. Gyerekeknek is tápláló és egészséges, hiszen vasban gazdag. A vitamindús növényhús könnyen emészthető és bővíti az elkészíthető ételek repertoárját.
Forgalomba háromféleképpen kerül - írta a lap. Elsősorban fűszerezetten, készételek elkészítése céljából. Másodsorban főleg gyermekeknek szánva, fűszer nélkül. Harmadik útja pedig a luxuskonyhákba vezet. Habár az is felmerült, hogy a növényhús tömegélelmezési lehetősége katonai szempontból is felhasználható lenne. A cikk felröppentette, hogy a honvédelmi és a belügyi tárca tárgyalásban van az illetékes szervekkel a növényhús rendszeresítése okán.
A Magyar Nemzet Itt a növényhús! címmel közölt írást a már említett 1939 szeptemberi próbavacsoráról. A t. b. j. monogramú szerző részletesen kifejtette, hogy a növényhús tápértéke 3727 kalória, fehérjetartalma pedig 22,3 százalék (ezszinte teljesen megegyezik a csirkemellével). A továbbiakban a beszámoló kitért a növényhús elkészítésének módjára is. A származék poralakban kerül forgalomba, majd főzés által nyeri el végső formáját. Az Ujság cikke alapján tudjuk, hogy a növény rostjainak porlasztásából alakult ki egy rózsaszín por, amit aztán konzervbe zárva készültek árulni. A főzés során a hozzáadott vízből háromszoros mennyiség szükségeltetik, öt percnyi hevítéssel.
Egybehangzó vélemény szerint minden csak fűszerezés kérdése. A próbavacsorán számos megszokott, azonban fő alapanyagában eltérő ételt szolgáltak fel. Az étlapon szerepelt növényhús-krémleves, növényhús-omelette, fasírozott, kolozsvári rakott káposzta és „sonkás” tészta is. A főételek mellett különböző szendvicsek kerültek a vendégek asztalára.
A növényhús előnyére mind a négy cikk felhívta a figyelmet. Kiemelték, hogy előállítása költséghatékonyabb, mint a legolcsóbb állati húsé. Az akkori számítások szerint akár hatszor-nyolcszor drágább volt a marhahús ára, mint a növényié. Pozitívumai közé sorolták, hogy akár évekig eláll por formában. A vegetáriánus étrendet követők mellett előny jelenthetett a növényhús a diétázók számára is. Megemlítették, hogy hosszú távon a tömegétkeztetésben is nagy szolgálatot tehet ez a származék. Amellett, hogy íze megtévesztően hasonlít az „igazi” húsokéhoz, tápanyagértéke és fehérjetartalma megegyezik azokéval – hangzott az újságírói vélemény.
Érdemes külön kiemelni Andreánszky István tudósítását a Népszava 1939. október 21-i számából. Az újságíró egy ételbemutatóra volt hivatalos: a feltaláló itt is büszkén mesélte készítménye sikereit. Andreánszky is kihangsúlyozta, hogy a növényhús fillérekbe kerül. Véleménye szerint egy különös érzés fogta el, a növényhús íze „csodálatos, csak egy kicsit…” Ő sem talált szavakat, ahogy leírása szerint a többi vendég is hasonló benyomással távozott. Az érkező vendég bizonytalansága és „ebből bizony nem eszünk” hozzáállása tehát gyorsan elillant. Alapvetően ő is pozitív véleménnyel távozott a bemutatóról.
Manapság hazánkban még igen csekély mennyiségben és rendkívül borsos áron kapható csak növényi származékú húskészítmény. Pedig ahogy a harmincas évek újságírói leírták, úgy ma sem tagadható: a növényhús finom. Az ízvilág a könnyű fűszerezésből adódóan remek kulináris élményt nyújt. És miként erre Nagy János lánya, Nagy Alice már 1973-ban felhívta egy olvasói levélben a figyelmet: a negyvenes évek végéig gyártott és tízdekás, illetve kilós csomagokban forgalmazott találmány szabadalmi oltalma húsz év elteltével lejárt. Semmi akadálya nincs annak, hogy valaki ismét elővegye a régi receptet.